CsilisBAB

Elkészült életem első chilisbabja, azért az első, mert nagyon szeretek ízlelés után főzni, viszont a bab valahogy gyerekkorom óta nem ment le a torkomon, a szervezetem kifejezetten tiltakozott a hüvelyes növények ellen... :) Természetesen itt a legnépszerűbbekre gondolok, a ritkaságok még a gondolataimban sem fordultak meg. Sem zöldbab, sem lencse, sem sárgaborsó, sem szárazbab, ez mind kimaradtak az étrendemből, nade eddig. Nemrég anyukám készített egy szép adagot, és megjegyezte: "majd megszereted..."Okulva az előző esetekből, megkóstoltam, nagyon jó volt! Így tudtam attól a naptól kezdve, kipróbálom a többi eddig nem áhított alapanyagot is, és ideje belevetni magam ezek kipróbálásába is, így tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve megvásároltam - majd 30 évesen - életem első babkonzerveit, hiszen ki akar egy műszak után, babot áztatni, kuktában főzőcskézni, így megint a könnyebbik végét fogtam meg a dolognak, de miért is választanám a nehezét, ha így is tökéletes eredményt érhetek el. :) Gondoltam nem csinálok az elkészítésből nagy ügyet, előkaptam a zsírt a hűtőből, drága szomszédasszonyaim azonnal felszisszentek: 

  

-          „te zsírral főzöl? 

-          vannak dolgok aminél szerintem elengedhetetlen, ilyen a pörkölt, és a chilis bab is… 

-          de hát az egészségtelen! 

-          én megveszem a zsírnak valót, és itthon kisütöm magamnak, friss zsír és friss tepertő! Legjobb, sőt tovább megyek: kacsatepertő… hmmm”

 És nagymamáinknak nem volt egészségtelen...? ráadásul most az íz miatt volt rá szükség, én hiszek a zsírban, és abban hogy megfelelő mennyiségben nem lesz káros, de minek is éljünk, ha a legjobb dolgokat vonjuk meg magunktól? Így a zsírt megolvasztottam, ment rá egy nagy fej hagyma apróra vágva, alaposan lesóztam és megdinszteltem, majd két gerezd fokhagyma, és a husit is megpirítottam. Majd jöhettek a fűszerek: sűrített paradicsom, pici cukor, kicsi darált porpaprika, nagy adag bors, oregánó, római kömény, egy babérlevél megpirítva, és egy kevés kakukkfű. Találtam a szekrényben direkt chilis bab fűszerkeveréket, mint olyan sokszor nem annyira szeretem ezeket, hiszen tele vannak sóval és kémiai ízfokozóval, kibontottam, hatalmas szórófejes üveg, elsőre megtetszett, főleg amikor megkóstoltam, és rájöttem: ebben bizony egy csepp só sincsen. :) Így ezt is bátran használtam! Majd mehetett bele egy egész konzerv tarka bab (leve nélkül) és egy egész konzerv fehér bab, jó nagy adag kukoricával együtt, némi víz, és magára hagytam rotyogni. :) Ja meg a kedvenc a házi darált chili... Nagyon hamar elterjedt az áhított ismerős illat a konyhában, karakteres fűszeressége átmelegítette a lelkünket. :) Igen ígéretesnek bizonyult, friss kemencés kenyérrel tálaltam... 

Herry négyszer szedett, szó nélkül falatozott, és éjfélkor még nyögött, hogy telezabálta magát. :) Közben megérkezett az egyik kis cimborája, akivel sokat "bizniszelnek", természetesen megkínáltam, de Ő udvariasan hárított, ahogy mindig is szokta... Elárulta a ritmikusan járó orrocskája, így mégis hoztam egy tányért és igyekeztem rábeszélni... végül kicsit szégyellősen, de mégis mohón szedett a tányérjába. Kell ennél nagyobb dicséret? Ő is csendben evett! :) BOLDOGSÁG! 

-