Második felvonása a http://karamellassarkanyfu.blogspot.hu/ -nak, igyekszem színvonalasabb küllemet varázsolni, szebb képekkel, izgalmasabb receptekkel és alapanyagokkal... Megszínesíteni mindennapjainkat, cseppnyi boldogságot csempészni életünkbe a közös étkezésekkel… Hiszen tartalmazza a legfontosabb dolgot amit édesanyámtól tanultam: „hogyan is gondoskodjak megfelelően a családomról”. Én így teszem…


Azért választottam ezt a nevet, mert született már ilyen címmel posztom is: Fűszerelem... innen is látszik mennyire alakítják a mindannapi életünket ezek a csodás adalékanyagok, hiszen ha valamelyik világhírű konyhaművészettel rendelkező nemzetre gondolok, azonnal az adott ország jellegzetes fűszereivel azonosítom azt, és a natúr ételeket is csodás változatossággal tudjuk feruházni, új igazságot adni egyes étkeknek… Varázslatos birodalom ez, és mindig van mit tanulni… :)

2012. december 13., csütörtök

Mogyorós csirke


A kínai ételekkel nagyon sokáig úgy voltam: szeretem-szeretem, de a sok különleges hozzávalónak köszönhetően biztosan nem tudnám elkészíteni, úgy hogy fincsi legyen... :) De ma már olyan világban élünk, hogy pilla alatt be lehet szerezni még a fehér hollót is, és a sok tájékozódásnak köszönhetően lassan az arányokkal sem lehet zavarba hozni, így neki is láttam az utóbbi időben, és számos kínai étkek sikerült is kiviteleznem, ilyen volt a : Édes-savanyú pulykacomb és a Szezámmagos csirkemell, pirított káposztával és párolt rizzsel. Most egy újabb nagy klasszikus került sorra, mégpedig a mogyorós csirke. Előre bocsátom a lehető legegyszerűbb dolgom ezzel volt, ami éppen ellent mond annak amit még az elején gondoltam ez egészről. Mivel ha az emlékeimben kutakodom, egyértelműen kijelenthetem, akárhányszor választottam ezt az erőteljes tipikus ételt, zöldséget nem tudtam benne felfedezni, mostanában pedig a "konyhaművészetem" arról szól: Köret - a mi olvasatunkban ez nem lehet más: tészta, krumpli vagy rizs - hús és zöldség megfelelő aránya, így most úgy döntöttem a rizst varázsolom zöldségessé. :) Így a párolt rizst oda készítettem, és egy répát csinos kis hasábokra vágtam, majd tettem mellé egy nagy darab karalábét, ugyan olyan méretekre "formázva", chilivel és sóval ízesítettem, félfövésben a zöldségeket is hozzá kavartam, hiszen végül roppanós zöldségekre vágytam, nem szétfőtt löttyedt répára... :) Közben a sós földimogyorót egy száraz serpenyőben átpirítottam, de csak óvatosan, hiszen valamennyire már meg van pirítva, és vigyázni kell, hiszen nagyon hamar megéghet. A mogyorót félre tettem, és a hús is nagyon magas hőfokon gyorsan átpirítottam a serpenyőben, míg pirult reszeltem bele: fokhagymát, gyömbért és chilit. Majd némi szójaszósszal és Worcestershire-szósszal ízesítettem, kevés cukrot és egy kicsi balzsamecetet is tettem hozzá, természetesen alapvetően ha a megmaradunk a  gyökereknél, akkor rizsecetet kellett volna, de most egy kis hang azt súgta hogy balzsamecetet használjak, a rengeteg változatos íz mellet, úgysem tudjuk megkülönböztetni, esetleg az összhatás lesz egy picikét más... Majd kukoricalisztet csomómentesre dolgoztam némi vízzel és a mogyoróval együtt visszakerült a serpenyőbe, majd hagytam kicsit össze rottyanni az egészet, némi idő kellett annak is amíg a szósz besűrűsödött,  végül tálaltam:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése