Szenteste napján igazi hagyományos káosz uralkodott el a családunkon, úgy mint minden évben, semmi nem volt időben kész, nem tudtuk hogy hogyan alakul az este, hogy csempésszük az ajándékokat észrevétlenül, és hogyan spóroljunk minél több energiát. Így úgy döntöttem nem kerítek nagy fenekét a főzésnek, egy hatalmas darab oldalast jó előre bepácoltam, úgy terveztem: darabokban megsütöm, mellé burgonyapürét teszünk... Anyukám jó szokásához híven keresztül húzta a számításaimat, Ő otthon főzött, én itthon, de az estét már együtt terveztük, nála: Herryvel mi ketten, és drága anyáink, hiszen nem szeretném hogy bármelyikük egyedül maradjon éppen szentestén. Úgyhogy nálam az oldalas a sütőben, rohantam hozzá, vasaltam, készítettük a sütikét, a töltött káposztát és húslevest, csakis a kötelező köröket futottuk, persze a kötelező csúszást precízen betartva egyre nőtt a feszültség. Két hazarohanás közepette - hol lekvárért, hol az oldalast ellenőrizni - Herry még javában dolgozott, és benyögte: "Nem kapok enni?"... Épp ez a mondat hiányzott még a boldogságomhoz, de mivel szégyelltem is magam, ezért egy gyors tükörtojást készítettem "különleges" köntösben, sóval-borssal-chilivel, kapott hozzá friss kenyeret, édes kakaót, és egy villámsalátát, chilis joghurtos öntettel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése