Fűszerboltom

Újra találtam egy kihagyhatatlan akciót, így mint előző alkalommal, most is rendeltem egy adagot a fűszerboltom-tol... :) Ugyanolyan izgatott vagyok, mint előző alkalommal, bár ha lehet azt fokozni, talán egy kicsit még izgatottabb, hiszen a leendő új fűszerválogatásom lévén hozzájutok egy olyan ízesítőhöz is, amit nem volt még alkalmam megkóstolni, ez pedig a kardamom. A lista:

• 60 gramm őrölt Kurkuma
• 30 gramm őrölt Kardamom
• 30 gramm Római Kömény
• 30 gramm őrölt Koriander
• 30 gramm őrölt Fahéj
• 30 gramm őrölt Görögszénamag
• Vaníliarúd 2 szál

A felsorolásból a kardamomon kívül mindegyik őrölt és nem őrölt változatban is megtalálható a konyhámban, sőt, a vaníliából már vaníliás cukrot és  esszenciát is készítettem, de kíváncsi leszek a fahájra is... hiszen az utóbbi időben a kávénkat ízesítem vele, és rá kellett jönnöm hogy igen nagy különbség lehet fahéj és fahéj között is. Nagyon izgatottan várom a csomagocskát, amihez nagyon jutányos áron jutottam hozzá, bár szerintem csak jövő hétre érkezik meg... de már előre keresem a megfelelő receptet az új jövevény számára... :)

Citromkrém torta

A jó  múltkor úgy jöttem haza a munkából: "sütnöm kell!", és addig-addig ismétlődött a gondolat a fejemben, míg semmi más nem volt benne, így mit volt mit tenni, úgy döntöttem kár lenne hagyni az ihletet elveszni, ráadásul az érzés annyira fogva tartott, nem is lettem volna semmi másra sem képes.:) Így már rohantam is Andihoz, a szomszéd asszonykám, mert az utolsó sütögetés alkalmával, ott maradt a tortaformám. Visszakértem, aztán hagytam hogy az ösztöneim vezessenek, mintha nem is én készítettem volna, mintha eszembe jutottak volna a következő lépések, mégis annyira megtervezettnek tűnt az egész. Vettem is elő a pirított kekszmorzsámat, melyet felel fele arányban kevertem nem pirított darált változatával, majd cukrot, porított szőlőcukrot is adagoltam, a keksz nagyjából 40 dekányi lehetett, persze most is csak tippeltem az arányokat, kell némi izgalom is a sütésbe. :) Megolvasztottam vagy 30 dkg vajat, és a kekszes alaphoz öntöttem, nagyjából vizes homok állagú volt, ez eddig megegyezett a szokásos sajttorta alappal, és a végeredményt is hasonlót szerettem volna, persze annak ellenére hogy valami intenzívebbre vágytam, de a krémes, selymes gazdag állagot szerettem volna megőrizni, mindezt úgy hogy nincs itthon mascarpone, ami a lényeget adja.. :) Na, erre mondom én: innen szép nyerni! :) A kekszes alapot gondosan és alaposan megnyomkodtam a csatos tortaforma aljába, majd 180 fokos sütőben néhány perc alatt picit megpirítottam, színt nem is kapott, csak az illata jelent meg a konyhában, ennyi épp elég ahhoz, hogy a lágy krém majd ne áztassa át az alapot, hanem az omlós ropogós kekszalapot képezhessen a sűrű émelyítően varázslatos krém alatt. Közben lereszeltem két citrom haját, és egy mandarinét, csak hogy valami titok is lehessen a krémben, ami különleges, de mégis fejtörést okoz, és nem tudjuk megmondani mi is az! Majd kifacsartam a citromok levét, egy csipet sót - mert az minden sütiben kötelező, hiszen ízfokozóként van jelen - jó nagy adag porcukrot is kevertem hozzá. Jött egy fél csomag puding por, és egy evőkanál kukoricaliszt, mivel nem tudtam eldönteni melyikkel érek el tökéletesebb eredményt, azért döntöttem úgy, mind a kettőt csökkentet mennyiségben használom. Majd hozzáadtam egyenként négy tojássárgáját, amit mindig alaposan kikevertem, jöhetett négy deci zsíros tejszín, egy fél doboz tejföl, és két evőkanál vanília esszencia.Majd a csatos tortaformát gondosan körbeburkoltam alufóliával, és a ropogós kekszalapra öntöttem a szinte folyékony krémalapot, vízfürdőbe tettem és egy teljes órán át sütöttem nagyjából 170 fokon. Amikor elkészültnek nyilvánítottam, a krém még javában remegős volt a közepén, hagytam szépen lassan kihűlni... Persze ez csak mese, mivel saját recept, így az izgatottságtól - jó szokásomhoz híven - nem bírtam megvárni a fokozatos hűlést. :) Nekiestem felvágtam:

Hát mit ne mondjak, első nekifutásra nem volt tökéletes, leginkább az jutott eszembe, amikor nagybátyám megajándékozott gyerekkoromban a "tudatlan gyermek és élete első robbanós cukorkája" élménnyel, vagy amikor a csecsemők kezébe adnak egy fél citromot, csak egy laza szívatásként... :) Az élmény legalább annyira intenzív és lehengerlő volt, de persze csak frissen, reggelre a hűtőben teljesen kihűlt, az ízek intenzitása megszelídült, és csodás lett! Ekkor már Herry is imádta..

Herry szülinap...

Igyekeztem nem nagy fenekét keríteni a rendezvénynek.. egyetlen használható kép nem készül az ételekről... használhatatlan is csak egy részéről... egyszerű csirkés ételeket választottam... a teljesség és minden más igénye nélkül:

A buli legalább klassz volt... :)

Omlós pulykacomb zöldségekkel, kurkumás rizzsel és pirított szezámmagos édes chili mártással

Minden rosszban van valami jó, ezt nekem általában az bizonyítja, ha egy vacak nap után hazaérek, 

amikor magam alatt vagyok, valahogy a konyhában mindig megtáltosodom, kibontakozik a kreativitásom és valami fenomenálisat teszek az asztalra, és máris helyre állt a világban az egyensúly. :) Persze ez alatt nem feltétlenül értek valami bonyolult, órákig tartó fogást értek, csak valami egyszerűt, amiben van valami kis különleges csavar, mert ez tükrözi leginkább az én stílusomat, azt hiszem... Így volt ez tegnap is.. A rossz részéről nem is érdemes beszélni, hazamentem, és valami egyszerűre, gyorsra, kellemesre és mégis valami átütőre vágytam. Így született ez a recept... :) Nekem nagyon-nagyon bejött, sajnos alkalmas kép nem készült... :) A felpárolgó forró gőz elrontotta a teljes színhatást...

Első körben kikésztettem a hozzávalókat, egy kisebb adag pulykacomb, egy fej hagyma, egy gerezd fokhagyma, egy nagy adag vegyes fagyasztott zöldség, néhány marék zsenge zöldborsó. A pulyka combot a húsra merőlegesen nagyon vékony szeletkéket vágtam, úgy mintha a kés pengéjével csak kapargattam volna, majd extra szűz olívaolajat melegítettem a serpenyőben, melyhez egy nagy adag vajat is tettem, majd egy jó nagy adag borsot megpirítottam benne, egy nagy csipet tengeri sóval végül a hús szeletkéket, egyenként a serpenyőbe adagoltam, de fokozatosan, hogy ne hűtsem le a forró edényt. Majd amikor már majdnem betelt a serpenyő alja, tovább daraboltam a többi husit, ezzel is időt hagyva a már piruló szeletkéknek. Majd alaposan átforgattam, nagy adag chilivel tovább fűszereztem, és a maradék husit is a serpenyőbe pakolgattam. Amikor kissé megpirultak, néhány korty vízzel felöntöttem, majd fedővel lefedtem, és nekiálltam a rizs elkészítésének, amit a szokásos módon készítettem, csak most némi kurkumával és chilivel is ízesítettem. Úgy terveztem hogy a husit, végül együtt készítem a zöldséggel, valami nagyon egyszerű módon, de így szükségem volt valami átütő erejű izgalmas szószra is, a következőt találtam ki: szezámmagot száraz serpenyőben kicsit megpirítottam, majd mehetett rá némi méz és chili, kevés sűrített paradicsom, kicsi kethcup, gyömbér és fokhagyma, egy löttyintésnyi szójaszósz, worchester szósz és egy csepp rizs ecet. Addigra a pulykacomb vajpuha lett, és varázslatosan omlós, levettem a fedőt, majd a hagymákat vékonyan rászeleteltem, a fokhagymával együtt, közben elpárolgott a víz, így egy picit odapirítottam, ekkor ráborítottam az olvadozó fagyasztott zöldségeket, alaposan átforgattam, két-három percre lefedtem és nagy lángon gyorsan átpároltam, végül a fedőt levéve a borsót is rádobtam, és hagytam hogy az összes víz elpárologjon róla, ez épp elég idő volt a borsónak. :) És már tálaltam is:

Különösen elégedetten fogyasztottam el  a vacsit... :) Herry épp most írja hogy ebédel (11:14 van), és hogy még finomabb lett, mert a szósz ereje jobban érvényesül, este inkább édes volt, mostanra inkább csípős lett... :)

Évfordulós ebéd

Nagy ritkán mi is megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy profi szakácsok főzzenek ránk. Annak ellenére hogy imádom a főzés-sütés minden pillanatát, nekem is nagyon jól tud esni az étel, ha néha más készíti azt, mindig tökéletes alkalom, az évfordulónk, ilyenkor mindig valamilyen magasan kvalifikált éttermet választunk, most is a város egyik gyöngyszemére esett a választás, a Csokonai Étteremre. Számomra igen meglepő módon Herry nem ismerte eddig ezt a gyöngyszemet, de most biztos vagyok benne, hogy alaposan megjegyezte, hiszen semmire nem volt panasza... bár annyira kiemelkedő sem volt, de mégsem egy gyros-os, persze megvan annak is az ideje és a helye, de az nem az évfordulónk.. :) Azon lepődtem meg hogy szombat délben alig volt helyünk az étteremben, nem is gondoltam hogy ilyen sokan járnak...

 

 Kellemes környezet, andalító zene, romantikus hangulat, figyelmes személyzet, bőséges választék, ízletes ételek, és persze a legelőkelőbb és legjobb társaságot nem is említettem, ezt a varázslatos összhangot talán csak a falon elhelyezett hatalmas LCD törte meg, amiben ráadásul foci ment, mentségükre legyen szólva: legalább nem magyar... :)
Egyetlen fogással túlettem magam.. Én parmezánkéregben sült csirkemell steaket ettem tejszínes burgonyával, Herrym házi kenyérmorzsába forgatott csirkemellet, édes-csípős mártogatóssal és salátával, kifogástalanul elégedettek voltunk, mind a mennyiséggel, mind az ízekkel és az ételben visszaköszönő összhanggal... Szerintem visszatérünk még...is  Eltelt egy újabb év, és elkezdtük a következőt, csak remélhetem ez olyan lesz mint az étel... :)

Vargányás tészta

Az első olyan étel az életemben ami vegetáriánusnak mondható, és már az elfogyasztás pillanatában nem áhítoztam egy hatalmas szaftos csülökre, hanem tökéletesen kielégíti az étvágyamat, az ízélmény leírhatatlanul egyszerű és mégis különleges, ilyen egy igazi jó tésztaétel, egyszerűségében rejlik a varázsa, ráadásul pilla alatt elkészíthető, és tényleg bárki meg tudja csinálni, és szerintem olcsó is. :) Két gerezd fokhagymát vékony szeletekre vágtam, kevés olívaolajban megpároltam egy kis sóval, majd fentebb vettem a lángot és egy szép nagy adag frissen őrölt, durvára aprított színesborsot megpirítottam benne, ez fogja a finom ízáranyalatokat adni az ételben... Közben egy kisebb darab vargányát vékony szeletkékre vágtam, mondanom sem kell éppen fagyasztott volt itthon, de annyira olcsón vettem, hogy nem tudtam a boltban hagyni, és ha megfelelően bánunk vele, akkor mindig elérhető és majdnem olyan tökéletes mint a friss... csak ez nagyjából a friss árának a 15%-ba került... Az áhított aromákat pedig tökéletesen megőrzi a fagyasztás során, szép barnára és ropogósra pirítottam az ízesített extra szűz olívaolajon. Közben megfőtt a tészta is, a gombára némi tejszínt locsoltam, és amikor már kissé besűrűsödött, lazítottam rajta a tészta keményítős főzővizével, amikor selymes laza mártást kaptam, a megfőtt - de al dente - tésztát a szószhoz kanalaztam és alaposan átforgattam, gyorsan tálaltam, és még gyorsabban megettük.

Egyetlen apró mozzanatot változtatnék a recepten... talán kettőt, jól jött volna egy kevés "petizöld",  és akkor lett volna igazán klassz, ha pirítás után a gombát kiszedem, és a ropogós formájában végül a tésztára halmozom,az aromás szósz pedig körbeölelte volna az egészet... Majd legközelebb... :) Így is nagyon fincsi volt!

Oly áhított édesség: az első macaronok...

Évek óta bújom a recepteket, keresem a fellelő helyeket, tanulmányozom a legendákat ezen titokzatos és varázslatos nyalánksággal kapcsolatosan. Az összes infó nem ér szemernyi fabatkát sem, hiszen ne alkossunk semmiről véleményt, míg nem próbáltuk azt... Így én sem tettem, csak féltem nekimenni az első próbának és tesztnek, mindig vonzott ez a csoda, de nem voltam benne biztos, időről időre visszatért a macaron megszállottság, eluralkodott rajtam, majd az idő kigyógyított a kórból, és újra a feledés homályába merítette. Majd egyszer csak váratlanul, újra felütötte a fejét a vágy, és megint csak kutattam a tökéletes recept után, de a gyakorlati alkalmazás mindig elmaradt... :) De most alkalmam nyílt végre megkóstolni, mert az én nagy szerelmem meglepett egy hatalmas tálcával, Valentin nap alkalmából, de ez persze csak alibi, hiszen mi nem ünnepelünk ilyesmit, mert az év minden napján szeretjük egymást! :)

Természetesen a fotóról megfeledkeztem, hiszen alig vártam hogy hazaérjünk, kényelembe helyezhessem magam és az ízlelőbimbóim is felkészülhessenek a tökéletes kóstolásra, feltéptem a dobozt, és egyiket a másik után mohón pakoltam a számba, kerestem a különbségeket, az ízeket, a külső roppanós habcsókot, a belső lágy krémeket, kedves marcipános beütéssel, mely lágyan simogatta lelkemet... mire eszembe jutott hogy legalább egy fotót ellőhettem volna, addigra szép kis mennyiség hiányzott a dobozból... szégyenletes tény: nem tudtuk abbahagyni, feltételezem nem ez az igazi, eredeti és hamisítatlan macaron... de nekem mégis fantasztikus élmény volt, az adott doboz esetében háromszor fogott el a "több mint elég" érzés, de végül mindig újra kezdtem a falatozást, és alig maradt néhány a következő reggelre... :) Mégiscsak neki kell állni sütni... :)

Malackaraj kukoricás rizzsel

Egy teljesen átlagos vacsi, az elkészítése igen egyszer, először a karajt kicsontoztam, lehártyáztam és szeletekre vágtam, majd a szeleteket egyenként nyújtófával, fóliával lefedve kicsit megdolgoztam. Nem kell nagyon vékonyra, csak kicsit meglazítani a rostokat, majd alaposan megsóztam, megborsoztam, kevés őrölt köménymaggal és őrölt piros paprikával megszórtam, és betettem a hűtőbe néhány órára. Majd oda készítettem a nálunk oly gyakran előforduló kukoricás rizst, felhevítettem egy serpenyők kevés olíva olajjal meglocsoltam, majd pirosra sütöttem mindkét oldalát, felvágtam két nagyobbacska fej hagymát, rádobtam a husira, majd néhány korty vermuttal meglocsoltam, és lefedtem egy fedővel, majd míg a rizs elkészült, addig alacsony hőmérsékleten a husit is fedő alatt hagytam párolódni, majd az ízletes hagymával tálaltam:

Egyszerű, gyors és kellemes, ha a pácolási időt nem számoljuk, nagyjából 18-20 perc alatt, kevés munkával varázsolható az asztalra. :)

Feketeerdő torta

Tudom nem illik más tollával ékeskedni, de ez mégsem teljesen más tolla... vagyis olyan klasszikusan "Mátyáskirályos": "enyim is meg nem is", én készítettem meg nem is... :D A történet onnan indult hogy drága szomszédunk - és nem mellékesen barátunk - születésnapját készült ünnepelni, kedvese - is meg nem is - aki nem mellékesen az én Andi barátnőm, úgy döntött: olyan tettre készül, amit még nem kísérelt meg az elmúlt alig több mint 30 évében. Valójában nem árulok el nagy titkot, ha mellékesen megjegyzem: Andi, nem a konyha királynője, valójában Őt nem teszi boldoggá a főzés-sütés, és milyen jó az hogy nem vagyunk egyformák, így remek alkalom nyílt arra hogy egy kis időt együtt tölthessünk! :) És valójában "semmi hasznára" ott álltam mellette, és a nem létező jó tanácsokkal láttam el, amire valójában semmi szükség nem volt, hiszen a lelkesedése készítette eme műremeket:

De a story az elejéről: kitalálta venne egy tortát, kérdeztem: Miért nem süt? Mert nem tud, de akkor azonnal valami kis tűz gyúlt a tekintetében, látszott hogy belegondolt, és milyen klassz lenne ha saját készítésű tortával lephetné meg... :) Másnapra azt hittem elmúlik a varázs, ment is az érdeklődő sms, nagy boldogsággal nyugtáztam: Ebből tényleg torta lesz! Na de milyen? Ment a variálás, majd kibökte: feketeerdő! Na az állam esett le, de mivel ő tapasztalatlan... így nem tudhatta. Én meg azt gondoltam némi tapasztalattal sem vágnék bele, de nem akartam a lelkesedését letörni! Végülis: "innenszépnyerni"! :) Ha már sütünk, akkor süssünk rendesen! De a lényeg, amit Andi említett: "olyan torta alakú tortát szeretnék!" :) Gondoltam amit lehet, majd egyszerűsítünk, így a kreativitásomat is hasznosíthatjuk, nekiláttunk a piskótának, persze Andi nem engedte hogy bármit csináljak, csak ott álltam mellette, eredetileg 7 tojásból akartuk, de mivel az nem egy szerencsés szám, hozzátettünk mégegyet, valamint így 8 kanál liszt helyett 2 kanál jó minőségű kakaópor került a keverékbe, némi sütőporral és egy kevés szódabikarbónával, am a klasszikusan készülő piskótatésztámat választottuk, mindössze az alapanyagok arányát bolygattuk meg. Csodásan megemelkedett, így a már amúgy is fokozott hangulatot és lelkesedést egy csapásra a mennyekig repítette. :) Jöhetett a krém, ami persze többször is fejtörést okozott, de végül klasszul "összeállt", bár korán sem volt tökéletes állagú, az íze kárpótolt mindannyiunkat! :) Két hibát követtem el, és mind a kettő instant volt, hiszen maradvány hozzávalókat használtunk, és a polcon csak instant zselatin és instant puding volt, soha többé nem fogom ezeket a termékeket megvásárolni... Első körben az egész csomag zselatint felforraltuk a meggy levével, és adtunk hozzá vagy öt kanál cukrot, a pudingot tejjel a leírtak alapján elkészítettük, majd a félig kihűlt - de még folyékony -  zselatinnal összedolgoztuk, magozott meggyet is beletettük. Végül fél liter tejszínhabot kemény habbá vertünk, és óvatosan összeforgattuk a krémeket, egy órára hűvös helyre tettük. Ekkor volt az elég folyéső sokk, a krém nem állt össze, így némi fondorlattal kevés kukoricalisztet is óvatosan beledolgoztunk, de még így sem volt túl biztató, így még egy adag zselatinos csodát beledolgoztunk... Addigra alaposan kihűlt a piskóta, ami egy picikét a formára ragadt, amiért ismételten csak egy silány élelmiszeripari termékeket tudom hibáztatni, hiszen vaj nem volt kéznél... így vizesített margarinkrémet használtunk, de viszonylag szép formában sikerült kivarázsolnunk, amit a magas koncentrációnknak és zsenialitásunknak tulajdonítok... :) Kettévágtuk, majd a krém nagy részét beletöltöttük, de a tetejére is hagytunk egy keveset, majd egész éjszakára a hűtőbe tettük összeállni, ami majdnem tökéletes is lett. Végül csak keménnyé vert tejszínhabbal körbekentük, habzsákkal kis halmocskákat tettünk a szélére körbe, melyeket egy egy fél szem meggyel díszítettünk, és egy éles késsel egy nagy tábla csokiból csini kis forgácsokat faragtunk, ezzel díszítettük a tetejét, és Andi "Fújós  technológiával" az oldalát is!
Mondhatom nagyon jól sikerült, az ünnepelt alig akarta elhinni hogy Andi sütötte ezt a csodát, mindenki megcsodálta, és megdicsérte! Biztos vagyok benne hogy fog még sütni, hiszen a tortaforma a kérésére ott is maradt... :) 

Zabkeksz

Mostanában ódákat zeng mindenki az egészséges táplálkozásról és életmódról, nekem is megvan a magam véleménye a témáról, de az igen összetett, ami annak köszönhető hogy a szakmám: élelmiszeripari menedzser, és a lassan három évtizedes tapasztalatnak, mely nem csak az életből, de a konyhából, a családból és ismertségi körömből is eredhet, ezért senkit nem szeretnék fárasztani egy hosszadalmas, és számomra helytálló, de más számára akár befogadhatatlan nézőponttal... Mindenesetre szeretném leszögezni, sokkal inkább az egyszerűség és az óhaj inspirálta ezt a receptet, semmi esetre valami elvakult és begyöpösödött nézőpont - amúgy meg: rajongok a szalonnáért... :) De az egyik nap Herrym munkából hazaérve közölte hogy rettenetesen pörgős napja volt, és hogy így még rendesen ebédelni sem volt ideje, csak néhány szem zabos kekszet csócsált el, azt is csak úgy futtában, ami ráadásul a kollégáé volt... Természetesen némi célzással megjegyezte, hogy nagyon ízlett neki, és én azonnal bele is gondoltam, milyen klassz lenne ha lenne itthon ilyesmi, mindig jól esik az embernek néhány falat, így azonnal reprodukálni is szerettem volna az áhított terméket, természetesen kizárólag csöppnyi konyhám falai között. Gondoltam ha már úgyis zabbal dolgozok, akkor az egyéb összetevők is az egészséges táplálkozás kiemelkedő szereplői lehetnének, ami az én olvasatomban a következőket jelentette. Nagyjából ugyanannyi rétes lisztet és zabpelyhet tettem egy tálba ( kb 20-20 dkg ), a rétes liszt mellett azért voksoltam, mert a nagyobb szemcseméretnek köszönhetően kevesebb vizet tud megkötni, így reméltem hogy valamivel ropogósabb eredményt várhatok. Tettem mellé egy fél marék sós földimogyorót, egy fél marék szeletelt mandulát és egy fél marék aszalt vörös áfonyát. Ment bele egy csapott teáskanál sütőpor és szódabikarbóna, majd alaposan feldaraboltam egy nagy darab fehér csokoládét és még egy nagy darab magas kakaótartalmú (70%-os volt itthon) étcsokoládét. Majd a csoda masinámban a késes feltéttel alaposan - de nem homogénre, inkább olyan rusztikusra  - összedaraboltam,került bele két evőkanál kakaópor, majd szőlőcukorral és egy kevés mézzel ízesítettem. Ütöttem rá két tojást, belereszeltem egy citrom héját, és facsartam egy félnek a levét is. Végezetül reszeltem egy kevés gyömbért, és egy egész almát is, az előbbit a kis lyukú reszelőn, az utóbbit a nagy lyukún dolgoztam meg. Fűszerezésként még egy kevés fahéjjal is meghintettem és az elmaradhatatlan egy csipet só is belekerült. Megkóstoltam, nem találtam elég édesnek, így egy kevés barna cukorral csaltam még a varázslatosságán. Kis halmokat tettem a tepsire, és néhány perc alatt megsütöttem. Sütés közben szépen elterültek, és sokkal inkább megnőttek, mint sejtettem... :) Tisztességes fotó nem készült...

De midenkinek el kellene ezt készíteni, szerintem a gyerkőcök is imádnák, és ebben nagyjából tudjuk mi van... De a büszkeség tárgya mégiscsak: HÁZI KEKSZ, nagyon klassz. Bár egy kicsit túl szaftos, és puha, de tutira nem kezdi ki az ember fogsorát, ráadásul eddig szinte ez az egyetlen fogyasztásra alkalmas recept, ha zabról van szó... :) De talán így találok mást alkalmasat is... :)

Hamis vadas: pulyka különleges házi szószban

Egy rám nem jellemző kreációt alkottam nem is olyan régen, annyira különleges volt, azóta sem értem hogyan pattanhatott ki a fejemből. Párolt rizs, a szokásos módon de most kizárólag némi sóval és friss petrezselyemzölddel ízesítettem. A mártásos husis része az ételnek igazán különlegesre sikeredett. Először is a pulykacombot felcsíkoztam, alaposan bepácoltam: sóval, borssal, erős chilivel és egy kevés grill fűszerkeverékkel. Majd előkészítettem a többi hozzávalót: a reszelő kis lyukú részén lereszeltem: egy répát, egy petrezselymet, némi karalábét, és zellert, no meg két gerezd fokhagymát. Majd hirtelen megpirítottam a pulykacsíkokat, végül rádobtam a reszelt zöldségeket, kissé megfuttattam, majd tovább fűszereztem. Először egy kevés fehér borral felöntöttem, amikor elfőtt, egy kis mustárral pikánssá varázsoltam, majd tejföl és tejszín keverékével felöntöttem. Végül egy perzselt babérlevéllel, némi kakukkfűvel és egy kevés majoránnával tettem egésszé. Alaposan összepároltam, és a párolt rizzsel tálaltam: