Feketeerdő torta

Tudom nem illik más tollával ékeskedni, de ez mégsem teljesen más tolla... vagyis olyan klasszikusan "Mátyáskirályos": "enyim is meg nem is", én készítettem meg nem is... :D A történet onnan indult hogy drága szomszédunk - és nem mellékesen barátunk - születésnapját készült ünnepelni, kedvese - is meg nem is - aki nem mellékesen az én Andi barátnőm, úgy döntött: olyan tettre készül, amit még nem kísérelt meg az elmúlt alig több mint 30 évében. Valójában nem árulok el nagy titkot, ha mellékesen megjegyzem: Andi, nem a konyha királynője, valójában Őt nem teszi boldoggá a főzés-sütés, és milyen jó az hogy nem vagyunk egyformák, így remek alkalom nyílt arra hogy egy kis időt együtt tölthessünk! :) És valójában "semmi hasznára" ott álltam mellette, és a nem létező jó tanácsokkal láttam el, amire valójában semmi szükség nem volt, hiszen a lelkesedése készítette eme műremeket:

De a story az elejéről: kitalálta venne egy tortát, kérdeztem: Miért nem süt? Mert nem tud, de akkor azonnal valami kis tűz gyúlt a tekintetében, látszott hogy belegondolt, és milyen klassz lenne ha saját készítésű tortával lephetné meg... :) Másnapra azt hittem elmúlik a varázs, ment is az érdeklődő sms, nagy boldogsággal nyugtáztam: Ebből tényleg torta lesz! Na de milyen? Ment a variálás, majd kibökte: feketeerdő! Na az állam esett le, de mivel ő tapasztalatlan... így nem tudhatta. Én meg azt gondoltam némi tapasztalattal sem vágnék bele, de nem akartam a lelkesedését letörni! Végülis: "innenszépnyerni"! :) Ha már sütünk, akkor süssünk rendesen! De a lényeg, amit Andi említett: "olyan torta alakú tortát szeretnék!" :) Gondoltam amit lehet, majd egyszerűsítünk, így a kreativitásomat is hasznosíthatjuk, nekiláttunk a piskótának, persze Andi nem engedte hogy bármit csináljak, csak ott álltam mellette, eredetileg 7 tojásból akartuk, de mivel az nem egy szerencsés szám, hozzátettünk mégegyet, valamint így 8 kanál liszt helyett 2 kanál jó minőségű kakaópor került a keverékbe, némi sütőporral és egy kevés szódabikarbónával, am a klasszikusan készülő piskótatésztámat választottuk, mindössze az alapanyagok arányát bolygattuk meg. Csodásan megemelkedett, így a már amúgy is fokozott hangulatot és lelkesedést egy csapásra a mennyekig repítette. :) Jöhetett a krém, ami persze többször is fejtörést okozott, de végül klasszul "összeállt", bár korán sem volt tökéletes állagú, az íze kárpótolt mindannyiunkat! :) Két hibát követtem el, és mind a kettő instant volt, hiszen maradvány hozzávalókat használtunk, és a polcon csak instant zselatin és instant puding volt, soha többé nem fogom ezeket a termékeket megvásárolni... Első körben az egész csomag zselatint felforraltuk a meggy levével, és adtunk hozzá vagy öt kanál cukrot, a pudingot tejjel a leírtak alapján elkészítettük, majd a félig kihűlt - de még folyékony -  zselatinnal összedolgoztuk, magozott meggyet is beletettük. Végül fél liter tejszínhabot kemény habbá vertünk, és óvatosan összeforgattuk a krémeket, egy órára hűvös helyre tettük. Ekkor volt az elég folyéső sokk, a krém nem állt össze, így némi fondorlattal kevés kukoricalisztet is óvatosan beledolgoztunk, de még így sem volt túl biztató, így még egy adag zselatinos csodát beledolgoztunk... Addigra alaposan kihűlt a piskóta, ami egy picikét a formára ragadt, amiért ismételten csak egy silány élelmiszeripari termékeket tudom hibáztatni, hiszen vaj nem volt kéznél... így vizesített margarinkrémet használtunk, de viszonylag szép formában sikerült kivarázsolnunk, amit a magas koncentrációnknak és zsenialitásunknak tulajdonítok... :) Kettévágtuk, majd a krém nagy részét beletöltöttük, de a tetejére is hagytunk egy keveset, majd egész éjszakára a hűtőbe tettük összeállni, ami majdnem tökéletes is lett. Végül csak keménnyé vert tejszínhabbal körbekentük, habzsákkal kis halmocskákat tettünk a szélére körbe, melyeket egy egy fél szem meggyel díszítettünk, és egy éles késsel egy nagy tábla csokiból csini kis forgácsokat faragtunk, ezzel díszítettük a tetejét, és Andi "Fújós  technológiával" az oldalát is!
Mondhatom nagyon jól sikerült, az ünnepelt alig akarta elhinni hogy Andi sütötte ezt a csodát, mindenki megcsodálta, és megdicsérte! Biztos vagyok benne hogy fog még sütni, hiszen a tortaforma a kérésére ott is maradt... :)