Gyors reggeli: tükörtojás

Szenteste napján igazi hagyományos káosz uralkodott el a családunkon, úgy mint minden évben, semmi nem volt időben kész, nem tudtuk hogy hogyan alakul az este, hogy csempésszük az ajándékokat észrevétlenül, és hogyan spóroljunk minél több energiát. Így úgy döntöttem nem kerítek nagy fenekét a főzésnek, egy hatalmas darab oldalast jó előre bepácoltam, úgy terveztem: darabokban megsütöm, mellé burgonyapürét teszünk... Anyukám jó szokásához híven keresztül húzta a számításaimat, Ő otthon főzött, én itthon, de az estét már együtt terveztük, nála: Herryvel mi ketten, és drága anyáink, hiszen nem szeretném hogy bármelyikük egyedül maradjon éppen szentestén. Úgyhogy nálam az oldalas a sütőben, rohantam hozzá, vasaltam, készítettük a sütikét, a töltött káposztát és húslevest, csakis a kötelező köröket futottuk, persze a kötelező csúszást precízen betartva egyre nőtt a feszültség. Két hazarohanás közepette - hol lekvárért, hol az oldalast ellenőrizni - Herry még javában dolgozott, és benyögte: "Nem kapok enni?"... Épp ez a mondat hiányzott még a boldogságomhoz, de mivel szégyelltem is magam, ezért egy gyors tükörtojást készítettem "különleges" köntösben, sóval-borssal-chilivel, kapott hozzá friss kenyeret, édes kakaót, és egy villámsalátát, chilis joghurtos öntettel...

Natúr tészta fűszerekkel pirítva és fetakrémmel

Ez a tészta jó régen készült, de mivel végtelenül egyszerű és egyszerre átütő erejű volt, ezért nagyon megragadt bennem, sokszor a legegyszerűbb dolgok a legjobbak, tökéletes példa ez erre az egyszerű közhelyre. :) Csak pennét főztem - bő-sós forró vízben, kevés olívaolajon megpirítottam egy kevés szeletelt fokhagymát, frissen durvára őrölt színes borsot, szép nagy adag chilit, majd rádobtam a frissen "aldentére" főtt tésztát, és azt is kissé "odapirítottam". Megsóztam és végül a már kész fetakrém-et a tetejére halmoztam, és kevés házi tejföllel dúsítottam, amilyen egyszerű legalább annyira nagyszerű:

Igazi klasszikus: csirkemell és burgonyapüré

Mostanában kicsit sok volt a távol-keleti, az olasz és egyáltalán a különböző ételkülönlegességből, így egy fárasztó nap után nulla kreativitással értem haza, és amúgy is sokszor nincs is jobb mint a legegyszerűbb, legpuritánabb étel amit el tudunk képzelni, és mi lehetne más, mint egy egyszerű burgonyapüré, szimpla csirkemellel és jó kis házi "koviubival". :) Végtelenül gyors, praktikus és legfőképp élvezetes étek, a burgonyapürének a lehető legegyszerűbb formáját választottam, alaposan megfőztem, sóval fűszereztem, majd ízesítettem tejszínnel és házi teavajjal és alaposan habosra kevertem. :) Isteni fincsi lágy és krémes, nem hiszem hogy van ennél jobb köret, arról nem beszélve hogy igény szerint végtelenül kombinálható, hiszen feldobhatjuk egy kis szerecsendióval vagy borssal, vagy akármelyik fűszerrel a nagyvilágból, ízesíthetjük valamilyen zöldséggel, vagy már tejtermékekkel, arról nem beszélve hogy elegendő lehet ha a sült zsírját adjuk hozzá, vagy pirított hagymával is különleges aromát adhatunk neki. A burgonya imádja a fűszereket és az egyéb ízesítőket, csak némi kreativitásra van szükség, hogy éppen az adott kívánalmainknak megfelelően variálhassuk. A csirke elkészítésének szintén végtelenül egyszerű formáját választottam: csirkemell: mert ennek egy perc kell, vékony szeletkékre vágtam, megsóztam, megborsoztam, némi chili por és egy csirke fűszerkeverék, amiben nincs plusz só, majd olívaolajon gyorsan kisütöttem, koviubit felvágtam és tálaltam:

Nem tudom mikor esett utoljára ilyen jól valami, szeretem a posztokat gyorsan megírni az étel az ízélmények, erősek az illtalra kerülését követően, frissek az latok és az aromák, de ez a vacsi vagy 2 hete volt, még mindig tisztán emlékszem a gondosan válogatott falatokra... :) Megenném most is... :)

CsilisBAB

Elkészült életem első chilisbabja, azért az első, mert nagyon szeretek ízlelés után főzni, viszont a bab valahogy gyerekkorom óta nem ment le a torkomon, a szervezetem kifejezetten tiltakozott a hüvelyes növények ellen... :) Természetesen itt a legnépszerűbbekre gondolok, a ritkaságok még a gondolataimban sem fordultak meg. Sem zöldbab, sem lencse, sem sárgaborsó, sem szárazbab, ez mind kimaradtak az étrendemből, nade eddig. Nemrég anyukám készített egy szép adagot, és megjegyezte: "majd megszereted..."Okulva az előző esetekből, megkóstoltam, nagyon jó volt! Így tudtam attól a naptól kezdve, kipróbálom a többi eddig nem áhított alapanyagot is, és ideje belevetni magam ezek kipróbálásába is, így tegnap egy hirtelen ötlettől vezérelve megvásároltam - majd 30 évesen - életem első babkonzerveit, hiszen ki akar egy műszak után, babot áztatni, kuktában főzőcskézni, így megint a könnyebbik végét fogtam meg a dolognak, de miért is választanám a nehezét, ha így is tökéletes eredményt érhetek el. :) Gondoltam nem csinálok az elkészítésből nagy ügyet, előkaptam a zsírt a hűtőből, drága szomszédasszonyaim azonnal felszisszentek: 

  

-          „te zsírral főzöl? 

-          vannak dolgok aminél szerintem elengedhetetlen, ilyen a pörkölt, és a chilis bab is… 

-          de hát az egészségtelen! 

-          én megveszem a zsírnak valót, és itthon kisütöm magamnak, friss zsír és friss tepertő! Legjobb, sőt tovább megyek: kacsatepertő… hmmm”

 És nagymamáinknak nem volt egészségtelen...? ráadásul most az íz miatt volt rá szükség, én hiszek a zsírban, és abban hogy megfelelő mennyiségben nem lesz káros, de minek is éljünk, ha a legjobb dolgokat vonjuk meg magunktól? Így a zsírt megolvasztottam, ment rá egy nagy fej hagyma apróra vágva, alaposan lesóztam és megdinszteltem, majd két gerezd fokhagyma, és a husit is megpirítottam. Majd jöhettek a fűszerek: sűrített paradicsom, pici cukor, kicsi darált porpaprika, nagy adag bors, oregánó, római kömény, egy babérlevél megpirítva, és egy kevés kakukkfű. Találtam a szekrényben direkt chilis bab fűszerkeveréket, mint olyan sokszor nem annyira szeretem ezeket, hiszen tele vannak sóval és kémiai ízfokozóval, kibontottam, hatalmas szórófejes üveg, elsőre megtetszett, főleg amikor megkóstoltam, és rájöttem: ebben bizony egy csepp só sincsen. :) Így ezt is bátran használtam! Majd mehetett bele egy egész konzerv tarka bab (leve nélkül) és egy egész konzerv fehér bab, jó nagy adag kukoricával együtt, némi víz, és magára hagytam rotyogni. :) Ja meg a kedvenc a házi darált chili... Nagyon hamar elterjedt az áhított ismerős illat a konyhában, karakteres fűszeressége átmelegítette a lelkünket. :) Igen ígéretesnek bizonyult, friss kemencés kenyérrel tálaltam... 

Herry négyszer szedett, szó nélkül falatozott, és éjfélkor még nyögött, hogy telezabálta magát. :) Közben megérkezett az egyik kis cimborája, akivel sokat "bizniszelnek", természetesen megkínáltam, de Ő udvariasan hárított, ahogy mindig is szokta... Elárulta a ritmikusan járó orrocskája, így mégis hoztam egy tányért és igyekeztem rábeszélni... végül kicsit szégyellősen, de mégis mohón szedett a tányérjába. Kell ennél nagyobb dicséret? Ő is csendben evett! :) BOLDOGSÁG! 

-        

Mogyorós csirke

A kínai ételekkel nagyon sokáig úgy voltam: szeretem-szeretem, de a sok különleges hozzávalónak köszönhetően biztosan nem tudnám elkészíteni, úgy hogy fincsi legyen... :) De ma már olyan világban élünk, hogy pilla alatt be lehet szerezni még a fehér hollót is, és a sok tájékozódásnak köszönhetően lassan az arányokkal sem lehet zavarba hozni, így neki is láttam az utóbbi időben, és számos kínai étkek sikerült is kiviteleznem, ilyen volt a : Édes-savanyú pulykacomb és a Szezámmagos csirkemell, pirított káposztával és párolt rizzsel. Most egy újabb nagy klasszikus került sorra, mégpedig a mogyorós csirke. Előre bocsátom a lehető legegyszerűbb dolgom ezzel volt, ami éppen ellent mond annak amit még az elején gondoltam ez egészről. Mivel ha az emlékeimben kutakodom, egyértelműen kijelenthetem, akárhányszor választottam ezt az erőteljes tipikus ételt, zöldséget nem tudtam benne felfedezni, mostanában pedig a "konyhaművészetem" arról szól: Köret - a mi olvasatunkban ez nem lehet más: tészta, krumpli vagy rizs - hús és zöldség megfelelő aránya, így most úgy döntöttem a rizst varázsolom zöldségessé. :) Így a párolt rizst oda készítettem, és egy répát csinos kis hasábokra vágtam, majd tettem mellé egy nagy darab karalábét, ugyan olyan méretekre "formázva", chilivel és sóval ízesítettem, félfövésben a zöldségeket is hozzá kavartam, hiszen végül roppanós zöldségekre vágytam, nem szétfőtt löttyedt répára... :) Közben a sós földimogyorót egy száraz serpenyőben átpirítottam, de csak óvatosan, hiszen valamennyire már meg van pirítva, és vigyázni kell, hiszen nagyon hamar megéghet. A mogyorót félre tettem, és a hús is nagyon magas hőfokon gyorsan átpirítottam a serpenyőben, míg pirult reszeltem bele: fokhagymát, gyömbért és chilit. Majd némi szójaszósszal és Worcestershire-szósszal ízesítettem, kevés cukrot és egy kicsi balzsamecetet is tettem hozzá, természetesen alapvetően ha a megmaradunk a  gyökereknél, akkor rizsecetet kellett volna, de most egy kis hang azt súgta hogy balzsamecetet használjak, a rengeteg változatos íz mellet, úgysem tudjuk megkülönböztetni, esetleg az összhatás lesz egy picikét más... Majd kukoricalisztet csomómentesre dolgoztam némi vízzel és a mogyoróval együtt visszakerült a serpenyőbe, majd hagytam kicsit össze rottyanni az egészet, némi idő kellett annak is amíg a szósz besűrűsödött,  végül tálaltam:

Fetakrém

Mostanában nagyon kedvelem ezeket a kis "kencéket", leginkább friss puha ropogós héjú kenyérrel, vagy pirítóssal, esetleg tortilla chipsszel, de lassan nyers zöldséggel is el tudnám képzelni, mondjuk tunkolhatnék bele hosszú csinos hasábokra hasogatott répát, vagy lédús roppanós uborkát. Ahogy erre a készülő csodára gondoltam, mindenképp szerettem volna bele tenni apróra vágott olívabogyót, de akkor leginkább már a "leggörögebb görög krémnek" keresztelhettem volna, igyekeztem elszakadni az ötlettől, bár nem volt egyszerű, így úgy döntöttem a lehető legegyszerűbb változatot szeretném, a cél: megőrizni a feta selymességét és karakterét, de lágyítani a sósságán. Így egy nagy adag fetát beletettem a botmixer hosszúkás tartályába, majd megöntöztem extra szűz olíva olajjal, raktam rá nagyjából mégegyszer annyi zsíros házi tejfölt, nagy adag fehér borsot, három-négy csepp citromlevet és egy leheletnyi mustárt. A botmixerrel alaposan összedolgoztam, majd tálba öntöttem és a tetejét meglocsoltam még extra szűz olívaolajjal.
Első körben friss kenyérrel és zöldséggel kóstoltam,majd készítettem egy alap lepcsánkát,és abba tunkoltam, a burgonyás mániámon egyetlen dolgot variáltam: szójaolajon sütöttem, ami adott egy nagyon különleges illatot és ízt a lépcsánkáknak, arról nem beszélve hogy extra ropogósságot is kölcsönzött az ételnek, de itt a fetakrémbe csempésztem még egy kis friss reszelt fokhagymát is, nagyon klassz lett tőle, de az tetszett benne leginkább hogy az olaj úgy elvarázsolta az egészet... Azóta már fűszeres tésztára is került... de erről majd máskor. :)

"Kockaleves"

Amikor gyerek voltam anyukám gyakran készített nekünk "kockalevest", ami az instant leveseknek is a legegyszerűbb formája, több szempontból is ideális, olcsó és gyors, így tökéletes megoldás egy fázós nap után, hogy gyorsan átmelegedjen az ember. Édesanyám variációja nagyjából annyira egyszerű mint egy kész zacskós leves elkészítése, leveskocka, víz és cérnametélt, felforral és megesz... :) Én egy picit átgondoltam és "megreformáltam" ezt a variációt, hiszen a mai leveskockák tele vannak vegykezelt sóval, így csak mértékkel igyekszem használni, ráadásul számomra műanyag íze is van... Ma egy extra fagyos és kellemetlen napom volt, így gondoltam hazaérve a "mínuszsokfokból" jól esne egy fűszeres és csípős, gyors és forró leves, ami pilla alatt átmelegít, íme az én "kockalevesem".

A legfontosabbak: kell zöldség, tészta és valami extra ízesítő, zöldségként mindig azokat használom ami épp aktuálisan a hűtőben található, tészta: jelen esetben ez igen extra, hiszen drága nagyanyánk keze munkáját dicséri az a csiga, ami ebbe a levesbe kerül, az ízesítő: szent meggyőződésem, az ételek ízét a zsiradék adja. Kényszeresen megőrzöm azokat a zsiradékokat ami egy egy isteni fogás után visszamarad, például: fűszeres oldalas zsírja, egy fantasztikus ízes sült csirke után maradt szaft, vagy még a sültkolbász után maradt zsíradék. Ez mind isteni lehet egy éjszakai bűnözés alkalmával amikor kiosonok és friss kenyérre kenve egyenesen a hűtőből eszem ki, hiszen egy jó sült valódi esszenciája ez, minden nedvességtől megfosztott tömény ízorgia. Most ez szolgáltatta a leves alapját, kocka helyett, hiszen minden ízletes fűszer benne van, ami egy hosszú eljárás következménye, a fantasztikus zsiradék varázslatosan megízesíti majd a forró levest. Először is találomra kiválasztottam az egyik ilyen kivonatot tartalmazó edénykét a hűtőben, mindig apró kis műanyag edényekbe rakom el, általában olyanba amiben a házi krémtúrót vásárolom, hiszen felhasználom, és többé nem bajlódok az edény kimosásával, hiszen sokkal nehezebb a zsírtól megszabadítani... Ezt az esszenciát lábasba dobtam, felolvasztottam, most azt hiszem egy jó fokhagymás oldalas érdemi részét sikerült kiválasztani, felaprítottam egy petrezselymet, majd rádobtam a zsírra, megtisztítottam és karikákra vágtam egy répát, majd némi káposztát is vékony csíkokra szeltem. A zöldségeket alaposan körbeforgattam a zsíron, lesóztam, szép nagy adag fekete borssal ízesítettem, majd adtam hozzá a házi darált chiliből, amit annyira szeretünk. Amikor picit már talán oda is kozmált az edény falára, vízzel felöntöttem és szórtam bele egy nagy marék házi csigát, míg elmosogattam, el is készült! Csípős, fűszeres és forró, az ízek és illatok nem csak a testemet forrósították át egy pillanat alatt, hanem a lelkem legapróbb zugáig hatoltak.

Csirke krumplival... :)

Ha nem is idő, de mindenképp energiatakarékos - mármint az emberi erőforrást tekintve - hiszen a befektetett munka az nagyjából 10 perc, a többit a sütő végzi, és nekünk csak a babérokat kell learatnunk, és élvezni az ízeket. Csirkecombokat megnyúzva megtisztítva már a fagyasztóból vettem elő, 24 óra alatt a hűtőben szépen kiengedett, alaposan beszórtam sóval - borssal - chilivel és sült csirke fűszersóval, félretettem. Addig előkészítettem a burgonyát, meghámoztam, cikkekre vágtam, majd elkészítettem a fűszerkeveréket: egy kávéskanál őrölt kömény, ugyanennyi rozmaring, egy adag chili és só, ezeket egy kevés olajjal összekevertem, alaposan megforgattam benne a burgonyát, majd kis margarinkockákat vagdostam a tetejére, ezekre ültettem a csirkecombokat, majd lefedett jénaiban gondosan átpároltam kevés fehérborban, majd fedő nélkül kicsit megpirítottam:

A kömény és a rozmaring igen izgalmas párosításnak bizonyult, hiszen nem gyakran használtam... Eddig! :) Nagyon klasszak együtt, az illatok is fenségesnek bizonyultak, de messze lemaradtak az ízek tekintetében. :) Igazi klasszikus párosítás a sült csirke és burgonya, valódi csavart csempész bele a fűszerek aromája...

Rakott burgonya másképp, fűszeres csirkemájjal

Nem titok hogy "krumplimániás" vagyok, így azt szeretem mindenféle formában kipróbálni, nem elégszem meg a snassz burgonyapürével, sült burgonyával vagy a még hátborzongatóbb sóban-vízben változattal. Bár nem titkolom ezeknek is megvan a helye az életünkben, sőt rajongva szeretem őket, hiszen ezekben a variációkban a burgonyáé a főszerep, de néha jól esik rajta kicsit variálni, főleg hogy tudjuk mennyire szereti a fűszerezést ez a gumós növény. Tényleg számtalan formában variálhatjuk, és most engedtem a vágyaimnak, és hagytam hogy az aktuális ösztöneim vezessenek, ennek megfelelően készítettem el a rakott burgonyát, egészen más mint amit megszoktunk, de egy ilyen csodás növény esetében ne hagyjuk korlátok közé szorítani a fantáziánk.  :) Most is szerettem volna ha a krumplinak marad a főszerep, de némi huncut izgalmat csempészni szándékoztam az ételbe, így egy nagy fej hagymát felvágtam, összekevertem sok sóval és fekete borssal, szeleteltem bele egy kevés fokhagymát, és egy nagy pohár tejfölt is belekevertem. Került még bele egy nagy csokor durvára vágott petrezselyemzöld, majd a burgonyákat vékonyka karikákra vágtam, és szépen elrendeztem egy megolajozott sütőedényben, majd minden egyes réteget megkentem a fűszeres tejföllel, majd mivel a burgonya nyersen került az edénybe, ezért némi vizet is adagoltam, majd fólia alatt alaposan átpároltam, végül eltávolítottam a fóliát, és kissé megpirítottam:

Végül hagymás-majorannás-kakukkfüves pirított csirkemájjal és házi "kovi-ubival" tálaltam:

Nagyon fincsi volt! Éljenek az újítások!

Töltött pizza azaz Calzone

Herry imádja a pizzát, én meg szeretek tésztát gyúrni, de sajnos nem volt itthon egy igen fontos hozzávaló, ami: a nagy mennyiségű sajt, ami olyan részegítően ráolvad a tészta tetejére, és kezelhetetlenül nyúlik, elszabadul a kezünk alatt, talán még bosszantó is, de olyan az mint egy jó házasság, mégsem tudunk nélküle meglenni. :) Így valamiféle alternatívát kellett kitalálnom arra, hogyan tudunk pizzát vacsorázni, úgy hogy ne kelljen a boltba rohannom, és valamiért mégse hiányoljuk a sajtot... ezt az alternatívát találtam ki: batyut készítek. :) Elsőnek előkészítettem a tésztát, most némi zöldfűszert is csempésztem bele, hiszen a tészta küllemével fogunk szembesülni, így nem árt az ha némileg mutatós is. :) Amikor szépen összeállt az élesztős alap, betettem a linkát a sütőbe, hogy az jó forró legyen, a tészta mehetett a tűzhely tetejére, nedves konyharuhával letakartam, és magára hagytam, az élesztőnek tökéletes körülményeket teremtettünk, így a tészta dolgozhat szépen magának. :) Közben elkészítettem a "belevalót": egy nagy csirke combot kifiléztem, apró kockákra vágtam, alaposan kevés olíva olajban megpirítottam, majd mehetett rá egy kevés csípős paraszt kolbász, és egy jó adag kukorica, hagytam had piruljanak kicsit, majd ráborítottam egy sűrített paradicsomot, amit megfűszereztem: reszelt hagyma, és fokhagyma, oregánó, bazsalikom, kevés kakukkfű, só-bors és természetesen az elmaradhatatlan pici cukor. Ekkorra már a tészta is megkelt, szép köröket nyújtottam, rátettem a tölteléket, megvizeztem a széleket, félbe hajtottam, majd a hüvelyk ujjammal visszanyomkodtam...:

200 fokos sütőben szépen megsütöttem, elég kis mutatósak lettek, és őszintén szólva, a felének jót tett a hűtőben eltöltött éjszaka, mert a friss túl ropogós lett, viszont a pihentetettnek finom puha tésztája lett másnapra. :) Tuti hogy lesz még olyan hogy pizzát kívánunk és nincs otthon sajt... hasonlóképpen fogok cselekedni! :) Nagyon klassz, és olyan a külleme mintha profi szakács lennék, büszke vagyok rá... :) Bár a képek sajnos megint nem adják vissza a valóságot...

Turbolyás káposztaleves

Eszembe jutott hogy számtalan fűszerem van otthon, amik mindeddig nem kerültek kipróbálásra, így valódi véleményt sem alkothatok róluk, hiszen nem ízleltem őket, nem éreztem az illatukat, miután valamilyen ételben kerek novellát alkottak. Így éppen ideje ezeket szépen sorra vennem, elsőként választottam a hatalmas adag szárított turbolyát, melyet még neten rendeltem, akkor amikor a vaníliás-cukrot készítettem. Soha semmilyen körülmények között nem találkoztam még ezzel a fűszerrel, így elég nehéz volt kitalálni mibe is csempésszem első körben, végül úgy döntöttem valamilyen egyszerű levesben fog igazán megfelelően érvényesülni, mostanában úgyis annyi levest kívánok. Most úgy döntöttem káposzta leves lesz, a lehető legegyszerűbb módon, hogy aromáit szabadon érvényesíthesse a zöldfűszer, így némi olajat melegítettem, rádobtam a vékonyra szeletelt káposztás és bőven megsóztam, majd dobtam rá egy fél fej apróra vágott hagymát, és két gerezd fokhagymát, bőven megszórtam borssal, majd néhány percig tovább izzasztottam. Végül egy kanál liszt is került rá - a sűrítés végett - picit megpirítottam, egy fej burgonya került bele, végül óvatosan felöntöttem vízzel, és belekerülhetett a főszereplő is: a turbolya. Most még leveskockával is ízesítettem, hiszen, nem volt kész levesalapom, és a villámlevesbe ez is megteszi. Végül némi zsíros házi tejfölt kikevertem, hőkiegyenlítéssel a leveshez adagoltam:

Nagyon fincsi volt, lesz még helye a konyhámban..

Szezámmagos csirkemell, pirított káposztával és párolt rizzsel

Mivel több szempontból is különleges recept ez számomra, így méltó helyet kaphat: mint az első bejegyzés az új blogon. Első körben azért olyan kiemelkedő, mert az öcsémtől csentem a receptet, melyet kicsikét átvariáltam az én konyhámra szabva, és tudjuk milyen ritkán találkozok vele, így minden egyes együtt töltött pillanat számomra különösen fontos. Másodikként az egyik legjobb barátom okozott némi sokkot... ami miatt szokatlanul nagy feszültséggel értem haza a munkából, így főznöm kellett valami olyat, ami eltereli a figyelmem. Nem mellékesen megjegyzem sikerült, és a várt eredményt is felül múlta a fogás.
Itt az első nagy változás, eltűnt a rengeteg kép, azonnal szokatlan feszültséggel tölt el hogy minden egyes lépésről nem töltök fel képet, azt hiszem nehezebb lesz megváltoztatni a berögzült szokásokat, mint gondoltam. Első körben felcsíkoztam a csirkemellet, kissé lesóztam, és az algás sókeverékből is került rá. Majd elkészítettem a masszát amiben a csirkecsíkokat majd megforgatom: 4 evőkanál finom liszt, 3 evőkanál kukorica liszt, só-bors, egy kevés sütőpor és szódabikarbóna, egy tojás és egy kevés vermut (eredetileg az öcsi fehérbort javasolt, ennek hiányában, vermuttal helyettesítettem) majd vízzel jó sűrű masszát keverek.
Közben felcsíkoztam a káposztát, melyet lesóztam, és mehetett is a forró serpenyőbe, kissé lepirítottam, közben összeállítottam hozzá egy keveréket: egy kanál kukoricaliszt, két kanál rizsecet, egy kanál sötét szójaszósz, némi reszelt gyömbér, fokhagyma és chili, és egy kanál cukor, a keveréket alaposan összeráztam némi vízzel hígítottam, és amikor a káposzta alaposan lepirult, rázúdítottam, hogy párolódhasson még egy kicsit.
Közben a párolt rizs is elkészült. Így már csak a csirkére a "mázat" kellett elkészíteni: egy kanál máz, két evőkanál ketchup, egy szép adag chili és egy evőkanál rizsecet, ezt szépen összeforraltam. Majd amikor bő olajban kisütöttem a csirkecsíkokat, a ketchupos forró mázban megforgattam, végül a káposztával és a rizzsel tálaltam:

Herry négyszer szedett, ha jól számoltam. Nagyon fincsi volt! Méltó az első bejegyzéshez, arról nem is beszélve, hogy az említett feszültségem elszállt...