Hamis brassói

Szeretem a "hús, köret és valami zöldség" szentháromságát, főleg ha letisztult és egyértelmű kompozícióról van szó, ez a recept épp ilyen: finom omlós hús, intenzív fűszeres burgonyával és édes borsóval, továbbá visszaköszön mindenhol a fokhagyma erőteljes aromája, csak fantasztikusan megszelídítve.

Első körben meghámoztam a burgonyát, úgy döntöttem a bő olajban sütést most nem kívánja a szervezetem, így valami mást csinálok, feldaraboltam és feltettem sós vízbe főni. A pulyka combot apró kockákra vágtam, hirtelen megpirítottam: sóval, borssal és fokhagymával, végül majorannával ízesítettem. A borsót kevés olvasztott vajra dobtam, amiben két kis gerezd vékonyra szeletelt fokhagymát már megpároltam, fehér borssal, sóval és egy nagyon pici cukorral ízesítettem. Közben a főtt burgonyát leszűrtem, kevés olívaolajban nagy adag borsot pirítottam és szép mennyiségű darált chilivel és a szűrt burgonyát alaposan átforgattam benne.

Pompás és puritán reggeli

Vannak olyan hétvégi reggelik, amikor megengedhetünk magunknak egy kis idő és energiabefektetéssel elkészülő extra dőzsölést, és az eredmény pótolhatatlan ajándék, egy vegyes tál, mely szem-szájnak ingere és kedvünkre válogathatunk a hűtő tartalmát felvonultató finomságok között, arról nem is beszélve hogy az illatok és ízek csodás élményként indítják útjára a napunkat. Egy ilyet terveztem, de szomorúan vettem tudomásul, nincs kenyér a háznál, gondoltam erre is találunk megoldást: finomliszt, víz, só, bors, chili, turbolya keverékéből egy laza tésztát gyúrtam, kevés sütőpor hozzáadásával. Majd száraz forró serpenyőben megsütöttem mindkét oldalát:

És jöhetett a lényeg: a hűtőből kikotortam az válogatott finomságokat, sajtok és felvágottak, a lehetőségekhez mérten, igyekeztem kellemesen elrendezni egy tányéron, hiszen mindenkire érvényes az: "ami szép, az finom is", főleg hogy jelen pillanatban nem lehetett hibázni, hiszen csupa olyan dolog került a tálra amit szeretünk,  és készétel:

Összedobtam hozzá egy gyors tzatziki salit, én tejföllel, reszelt uborkával, sóval-borssal és sok fokhagymával készítettem, és tálaltam:

Friss tejet ittunk hozzá...

Leges... Klasszik: "Lapos hús krumplipürével"

Rendszerint kerül az asztalra nálunk rántott hús, ez az igazi magyar "klasszik kaja", nem véletlen hogy legutóbb is ezekkel a jelzőkkel illettem, hasonlóképp készült, csak most nagy adag fekete borssal dobtam fel a burgonyapürét, amit rengeteg zsíros tejszínnel és házi vajjal tettem istenien krémessé. A hús pedig a malacka legnemesebb és legízletesebb részéből volt, igen-igen SZŰZ!!! Nem is lehet istenibb és felfokozottabb, mint ez az összeállítás:

Az élvezetek fokozása érdekében csodás savanyúkat válogattam össze a kedvenc savanyúságosomnál, ahol a savanyúkáposzta sós eljárással készül és préselik, valamint egyéb tartósítószereket nem tartalmaznak a termékek, de a választék zseniális, most én így döntöttem:

Ez az a fogás, ami bármikor jöhet. :)

Illatos-omlós hal, különleges zöldségkeverékkel

Mindenkivel - aki a konyhában forgolódik - megesik hogy szeretne valami újat, valami szokatlant, persze ez mindenkinél más, hiszen mindenkinek a földrajzi helyzete, az anyagi körülményei, a családi szokások és még ezer más dolog is befolyásolja, hogy mi az ami különleges lehet. Nekünk ritkaságnak számít a drágább húsok, de még a halak fogyasztása is, ez gondolom abból ered hogy édesanyám allergiás a halhúsra, így általában csak ünnepnapokon került hal az asztalunkra. Én szeretnék most ezen változtatni, hiszen szégyenleges hiányosságnak érzem hogy még azt sem tudom melyik halat hogy kell megpucolni, mire kell odafigyelni és mit érdemes készíteni belőlük. Ez éppen egy olyan recept, ahol gondosan elterveztem: hogy mit hogy fogok készíteni, az eredmény egészen más lett, mint amit szerettem volna, mármint szemre, ízre valóban megnyerő lett... :) Nem lehet mindig minden tökéletes...

Első körben a lehető legegyszerűbb variációt választottam fagyasztott tengeri halfilé... Sokkal enyhébb az íze mint az édesvízi halaknak, és a tisztításával sem kell bajlódni, valamint mindig elérhető. :) Kivettem a fagyasztóból, papírtörlőre fektettem, és hagytam hogy szépen, óvatosan, fokozatosan felengedjen. :) Közben két apró szárított chilit nagy szemű tengeri sóval porrá őröltem a mozsárban, majd belefacsartam egy fél citrom levét, és megkentem vele a halszeletek mindkét oldalát. Félretettem, és elkészítettem a "bundát", 3-3 kanál kukorica és búza lisztet összekevertem, majd tettem bele egy kevés sütőport és szódabikarbónát, alaposan megfűszereztem: só-bors-chilivel, végül egy kevés vermut-ot is tettem bele, majd némi víz hozzáadásával egy sűrű palacsintatészta jellegű masszát kaptam. A halat falatnyi darabkákra vágtam, majd beleforgattam a masszába, és bő forró olajban kisütöttem.

Közben szerettem volna köretként is valami szokatlant készíteni, ami sikerült is, csak nem olyan módon, mint ahogy azt eredetileg elterveztem. :) Egy nagy répát burgonyahámozóval felszeleteltem, egy burgonyát meghámoztam felvágtam, egy darab karalábéval és zellerrel ugyanezt tettem, végül egy kis fej cékla is belekerült. Fűszereztem egy fej szeletelt vöröshagymával, és néhány gerezd félbe vágott fokhagymával, sóval-borssal és némi grill fűszerkeverékkel, kevés vizet öntöttem alá, és hagytam magas hőfokon átpárolódni:

Úgy átpárolódott hogy a cékla kiengedte a csodás élénk színét, és megfestette az egész köretet. Amikor elpárolgott az összes víz, kevés olajjal megcsepegtetve némileg megpirítottam a zöldségeket, és a halacskával tálaltam.

Szokatlan intenzív ízbomba volt, annyira meggyőzött bennünket hogy azonnal megettük mind. :)

Csirkemell steak

Gyors, minden igényt kielégítő vacsit szerettem volna, azt hiszem siker! :) Csirkemell, párolt rizzsel és salátával. Első körben alaposan végiggondoltam hogy mit fogok csinálni, tervet szőttem, és nekiestem. :) Első körben előkészítettem a húst, egy egész nagy csirkemell filét kiáztattam, majd készítettem egy erős, intenzív pácot: só-bors-cili, rengeteg majoránna és kakukkfű, olaj és némi chilis bab fűszerkeverék (szigorúan a sómentes variációból). Majd tettem bele egy teáskanál sűrített paradicsomot, megkóstoltam, és nem találtam elég intenzívnek, úgyhogy tettem bele mégegy adat: só-bors-cili, némi darált köményt és egy kevés sült csirke fűszersót. Alaposan összekavartam, amikor összeállni látszott, vastagon bekentem a csirkemell teljes felületét, és félretettem. Odakészítettem a párolt rizst a szokásos módon, addig a husi pácolódott, majd egy fóliával duplán letakartam, és a nyújtófám segítségével alaposan megdolgoztam. Egyenletes ütésekkel nagyjából dupla akkora méretűre "klopfoltam". Kevés olíva olajon pirosra sütöttem mind a két oldalát, felvágtam, majd párolt rizzsel és az idei első téli salátával tálaltam:

Nagyon jól sikerült... :)

Téli saláta

Herry időnként olyan mint egy nyuszi, imádja a salátákat, ha tehetném biztos valami görög salátát tettem volna az asztalra. Mivel kimentem a piacra, és horrorisztikus helyzetet találtam, nem tudom csak nálunk ilyen kétségbeejtő a helyzet, vagy egyszerűen a szemem nem megfelelő információkat közvetített az agyam felé... Ilyesmiket láttam: egy kiló paradicsom "nyóccáz", és abból az ütődött, silány példányok, egy kiló tévé paprika 1 400 Ft, és ehhez hasonlók, szerintem nemcsak vérforraló, de botrány is! Így megmaradtam a jól bevált "mivanahűtőben" variációjánál, és minden bizonnyal sokkal jobban is jártam! Találtam egy kis darab roppanós, kesernyés és fantasztikusan friss kelkáposztát, ezt vékony szeletekre vágtam, egy tálra halmoztam. Aztán egy szép termetes répát egy burgonyahámozóval hosszú vékony kívánatos szeletekre daraboltam, majd egy jégcsapretek felét gyufaszálra emlékeztető darabokra vágtam, és ugyanígy tettem egy fél fej céklával és almával is, majd ezeket is elrendeztem a tálon:

Mivel igen izgalmas kombinációt sikerült összehozni, hiszen a répa édes, a kelkáposzta kesernyés, a retek csípős, az alma savanykás a cékla jellegzetességére nem is gondolva, mindenképp valami izgalmas energikus öntetre vágytam. Néhány kanál tejfölt alaposan kikevertem egy kevés tejjel, sóval-borssal, egy nagy adag chillivel, majd belereszeltem egy citrom héját, hozzákevertem egy fél citrom levét, majd egy kevés extra szűz olívaolajjal meglocsoltam. Majd egy kevés mustárral tettem pikánssá, és végül egy fél pépesre reszelt almával egy kézi shakerben alaposan összeráztam, végül némi zöldfűszert is csempésztem: kakukkfű és majoránna formájában.  

Izgalmas, citrusos és nagyon kellemes lett! A salátával méginkább, főleg hogy volt hozzá egy különleges fűszerezésű Csirkemell steak is.

Herry rántottája

Herry éhes volt, eredmény:

Hagymás máj, kelkáposztás burgonyapürével

Rendszeresen kerül máj az asztalunkra, mindig hasonlóképpen készítem és fűszerezem, most is... annyi különbséggel hogy ezt a májat előzőleg nem pácoltam fokhagymás tejben, de minden más tekintetben ugyanúgy fűszereztem, és a saját technikám sem változott. De a köretet tekintve szerettem volna valami kis szokatlan csavart belecsempészni, gondoltam most nem a fűszerezésen változtatok, hanem valamilyen zöldséget csempészek a burgonya mellé, vagyis bele... És valami fura módon a kelkáposzta mellett döntöttem. Azt hiszem az íreknél van valamilyen hagyományos burgonyapüré, amibe kelkáposztát tesznek, ez annak a leegyszerűsített változata lehet, és annak valamilyen csodásan hangzó csilingelő neve van. :) Úgy gondoltam nem akarom hogy teljesen egynemű legyen, de mégsem tehetem nyersen a káposztát a burgonyapürébe... Így odatettem főni a krumplit, addig vékonyan felcsíkoztam a kelkáposztát, és tisztítottam két duci gerezd fokhagymát. A vajat feltettem megolvadni egy kis edénybe, beletettem a vékony szeletekre vágott fokhagymát bőven megszórtam nagy szemű  tengeri sóval és frissen őrölt színes borssal, majd hagytam megsülni a fokhagymát. Ekkor beledobtam a felszeletelt kelkáposztát és némi tejjel és tejszínnel felengedtem, ebben puhára főztem. Majd a burgonyát alaposan leszűrtem, egy szűrő segítségével beleszűrtem a forró tejes-tejszínes-vajas keveréket és habosra dolgoztam, majd széles elnagyolt mozdulatokkal beleforgattam a főtt kelkáposztát is.

 Általában szeretem ha a püré teljesen homogén, de most kifejezetten jól esett az hogy nem volt az... :)

Maradék hasznosítás

Van olyan hogy az ember egész nap csak fekszik, filmet néz a kedvesével, vagy csak lustálkodik, igen szükségünk van ilyen napokra - főleg a mai rohanó világban - de akkor is kell hogy együnk valamit! :) És szentül hiszem, hogy ennek csak a fantáziánk szabhat határt, vagyis inkább a hűtő adott tartalma, de ha valakinél majd mindennap főznek, azok biztosan találhatnak valamiféle rejtett kincseket a hűtőben. Ilyen esetekre vésztartalékként én bizonyos ételeket fagyasztva tartok: húsos palacsinta, esetleg pörkölt, de számtalan más is lehetséges, most speciel rántott halrudakat pecáztam ki. Volt egy kis maradék saláta, melyet előrelátásomnak köszönhetően nem fűszereztem, csak összevágtam a zöldségeket, sajtot, és csupán zöldfűszerekkel ízesítettem, végül öntettel egészítettük ki. Most a maradék salátát alaposan megsóztam, frissen őrölt borssal fűszereztem, megcsepegtettem kevés extra szűz olívaolajjal és kapott egy leheletnyi balzsamecet permetet is, mehetett a tányérra a kisült halrudak mellé, végül egy kevés maradék rizibizi, amit azért is őriztem meg, mert felfedeztem egy áruházlánc saját termékét, ezeknek a cuccoknak a közös nevezője: saját név, olcsó ár, silány minőség. De lévén nem illendő általánosítani, így rendszerint kipróbálok egy-egy új terméket, ezt most konkrétan édesanyám tanácsára, és milyen jól tettem, a megszökött zöldborsóm árának a felébe kerül, az íze viszont dupla olyan zsenge és csodás, mint amire számítottam. Apró csodás nyárcseppek, mézédes, varázslatos zöld színben a szokásos rizsben.

Nagyjából a melegítéssel, sütéssel, fűszerezéssel együtt vagy 10 percnyi időtöltésbe tellett, ráadásul nem pazaroltuk el a maradékot, hanem újra felhasználtuk és jóízűen elfogyasztottuk, ez mindenképp spórolás az én olvasatomban... :)

Hájastészta

Tudom nem illik más tollával ékeskedni, ezért igyekszem nem is tenni, de a karácsonyi menünek volt egy sarkalatos pontja mely, igen felkeltette az érdeklődésemet az eredeti és hamisítatlan hájastészta iránt, így igyekeztem a ébredező tudásszomjamat enyhíteni a neten. Rendkívül sok érdekes információt tudtam meg eme hagyományos tésztáról, lévén nem látok túl nagy esélyt arra hogy piciny kis otthonunkban, pláne hogy a negyedik emeleten van, arra hogy túl gyakran vágnánk malackát, így annak az esélye is aprócska hogy valaha hamisítatlanul, eredeti körülményeknek megfelelően elkészíthessem - vagy legalább megpróbálhassam elkészíteni - ezt a tésztát. Bár állítólag fodorhájat elvileg fagyasztva is lehet kapni, de nem tudom mennyire lehet az autentikus... :)
Most mégis egy hatalmas adag, eredeti, hamisítatlan és házi hájas tésztát kaptunk, és semmi esetre sem hagyhattam hogy baja legyen, ezért kinyújtottam szép vékonyra, majd kis téglalapokra szabdaltam, tettünk bele tölteléket, ráhajtottuk az egyik felét a másikra, megkentük felvert tojássárgájával, és kisütöttük. Háromféle tölteléket használtunk: barack lekvár, a hagyományos házi szilvalekvár és mák, amit megdaráltunk, cukorral, citromhéjjal és vaníliával ízesítettük, majd kevés tejjel kissé összefőztük.

 

 Már az első falat azonnal a gyerekkoromba repített vissza, és megelevenedett rengeteg boldog emlék ami drága nagymamámmal kapcsolatos, lévén hogy Ő már nem lehet velünk, különlegesen csodálatos pillanat volt, remélem sok hasonló élményben lesz még részem, és azt is hogy egyszer én is el fogom tudni készíteni, úgy ahogyan csak Ő tudta...

Vöröslencseleves, csakis diétásan...

Szilveszterkor kötelező, most sajnos elmaradt, sőt tovább megyek, soha életemben nem ettem még, így gondolom: jobb később, mint soha alapon, illetve az utóbbi idők pozitív élményeiből kiindulva, illene végre megismerkednem a lencsével, első választásként azonnal annak a vörös változatára esett a választásom. Látszik is milyen kis műveletlen vagyok a témával kapcsolatosan, hiszen először elkészítettem, majd utólag utánaolvastam, több ízben hibát követtetem el, hiszen a vörös lencsét nem is kell beáztatni, én egy egész éjszakára megtettem, sokszorosára dagadt, és a csodás intenzív ízét is elvesztette, de nem adtam fel. :) Olvastam a neten mindenféle hasznos információt ezzel a csodás alapanyaggal kapcsolatosan, azt hogy rendelkezik az összes jó tulajdonsággal amivel a többi lencse, csak ennek sokkal rövidebb a főzési ideje, és hogy az emésztése is egyszerűbb, valamint így a benne található értékes ásványi anyagok és vitaminok felszívódása is eredményesebben kivitelezhető. Más írások szerint igen magas a fehérje és a szénhidrát tartalma, de a lassan felszívódó szénhidrátokat tartalmaz, így hosszú ideig látja el szervezetünket a szükséges tápanyagokkal és energiával, így könnyen beépíthető a diétánkba, arról nem beszélve hogy a vegetáriánusoknak kifejezetten ajánlott a fogyasztása. Én úgy döntöttem az elkészítés során minden tekintetben igyekszem a "fogyókúrás" összetevőket és technológiákat alkalmazni, lássuk mi lesz az eredmény...
Egy nagy fej hagyma felét és két kisebb gerezd fokhagymát felaprítottam, majd néhány csepp extra szűz olívaolajon elkezdtem megpirítani, közben mozsárban egy kávéskanál római köményt, egy kis szárított erős chilipaprikát és nagy szemű tengeri sót, porrá őröltem, mehet a hagymás keverékre, hagytam kicsit megpirulni. Majd megperzseltem egy babérlevelet - nem gyakran használom ezt a fűszert, de egyszer olvastam valahol, hogy így sokkal jobban érvényesülnek az aromái, így azóta mindig megperzselem - majd mehetett az is a fűszeres alapba. Hámoztam egy nagy répát, egy szál petrezselymet és egy nagyobbacska burgonyát, ezt is megforgattam a fűszeres alapon, meg pici fej kelkáposzta felét is feldaraboltam és az alaposan átmosott vörös lencsével együtt ez is mehetett az edénybe. Egy teáskanál sűrített paradicsommal tovább ízesítettem, majd felöntöttem vízzel és nagyjából 20 percre magára hagytam. Végül amikor késszé nyilvánítottam, egy kevés balzsamecettel tettem pikánssá, egy igazán gazdag, fűszeres és izgalmas leves lett az eredmény:

A receptek nagy részében azt olvastam hogy leturmixolják, és krémlevest készítenek belőle, nekem sokkal vonzóbb volt így, darabosan, tökéletesen megfelelt. Sok receptben olvastam: tejszínnel, tejföllel, habarással, de még rántásos sűrítéssel fejezik be, de mivel ragaszkodtam a "diétás" változathoz, nekem így is tökéletes volt, a római kömény igazán szokatlanná tette, mármint a mi köreinkben... :)

Egy jó tészta bármikor jöhet...

Igazi tészta rajongó vagyok, olyannyira hogy bármikor képes vagyok egy finom nagy tál tésztának nekilátni, legyen az reggel, délben, este, de akár az éjszaka közepén is, tán még akkor is ha egy cseppet sem vagyok éhes. Sőt még a nagy tésztarajongók szerint is a tészta csak frissen finom, én annyira imádom, ha kimarad egy kicsi, képtelen vagyok kidobni, de másnap reggelire képes vagyok megenni, ez a tészta is így készült... Egy  szép nagy adag kimaradt a vacsiról, így azt alaposan hideg vízzel leöblítettem, hogy teljesen kihűljön, néhány csepp extra szűz olívaolajjal megcsepegtettem, és már mehetett is a hűtőbe lezárt edénykében. Majd reggel felébredve alig vártam hogy megehessem, végtelenül egyszerű, és néhány perc alatt elkészült: kevés kolozsvári szalonnát felvágtam és ropogósra sütöttem, majd pirítottam frissen őrölt borsot a zsiradékban. Kicsit félre húztam, hogy lehűljön a zsír, majd egy kevés vékony szeletekre vágott fokhagymát és kevés chilit is rádobtam, végül a tésztát is megfogattam a fűszeres keverékben, majd néhány korty tejszínnel szaftossá, egy kevés parmezánnal pikánssá varázsoltam. Végül zöld fűszerekkel fejeztem be a történetet: picike kakukkfű, egy kevés oregánó és bazsalikom is megmelegedhetett a szószban. Annyira gyorsan neki akartam látni hogy sem a fotóval, sem a tálalással nem foglalkoztam, így a kép nem tükrözheti számunkra azt az íz és illat rengeteget...

Kínai borda - maradék csoda

Az ünnepek alkalmával igen megcsömöltünk a tradicionális karácsonyi étkektől, a hagyományos nagy zabálások megtették a szokásos és várt hatásukat, mivel az én csodás oldalasom mindig nagy sikert arat, ezért annyit készítettem: ha mindenki csak ezt az egyet enné, akkor sem maradjon senki éhen, igaz mindenki evett belőle, egy hatalmas adag mégis ránk maradt. Már bele sem bírtunk gondolni hogy újra neki essünk, de én túl smucig vagyok hogy csak úgy egyszerűen a szemétbe végezze, így igyekeztem kifundálni valami frappánsat, kellett valami nagyon nem magyaros, és valami nem hagyományos, így keletre utaztunk. :) Az oldalas darabokat egy serpenyőbe pakoltam, néhány korty vízzel, fedővel lefedve nagyon alacsony hőmérsékleten hagytam hogy alaposan átmelegedjen. Közben készítettem egy párolt rizst, melyet most sok chilivel, sóval, borssal és egy kevés kurkumával fűszereztem. Addigra elpárolgott a kevés víz, és az oldalasnak minden négyzetmillimétere fantasztikusan átforrósodott, így gyorsan és alaposan lepirítottam minden oldalát fedő nélkül, amikor ízletes pörzsanyagok keletkeztek a serpenyő alján, egy kevés rizsecettel azokat feloldottam, majd kevés ketchup-chili-méz keverékével gyorsan összerottyantottam, úgy hogy az édes-savanyú-csípős máz egy varázslatos szaftos ragacsos réteget vonjon az ízletes húsdarabok köré. Jó döntés volt, egy falat sem veszett kárba:

Egy gyors salátát is tettem mellé, csak hogy enyhítsük a "károkat", persze csak abból amit a hűtőben találtam, simán citromlével, kevés extra szűz olívaolajjal, sóval borssal és kevés petrezselyemzölddel, pici kakukkfűvel:

Mandulakrémes csokoládétorta

Rájöttem az utóbbi években egyre lejjebb hagy a sütési vágyam, régen nagyon klassz sütiket sütöttem, izgalmas tortákat készítettem, mindenféle méricskélés nélkül, soha nem hibáztam. De az utóbbi időben több kellemetlen kudarc is ért, ezzel együtt a sütési vágy lecsökkent és az ilyen irányú magabiztosságom hát hogy is fogalmazzak: mint a kámfor... Ideje ezen változtatnom, főleg ismerve Herryt hogy milyen édesszájú, úgyhogy az elkövetkező időkben igyekszem majd minden héten sütni valamit, mindezt természetesen lázasan döntöttem el, így nem tudom mennyire fogom tudni megtartani, de az ötlettel együtt az ihlet is megérkezett, egy igazán apró alkotórész formájában: Amaretto, ezt még a "kissógornőmnekvaló" hozta valamikor a nyáron, de eddig nem volt alkalmam kibontani. Néhányszor rákérdezett miközben chat-eltünk, de sajnos mindig negatív választ kellett neki adnom, de most végre elmesélhetem neki hogy mire használtam a tőle kapott, nagyra becsült nemes ajándékot, ha már gondolt ránk...  :):):) Ha már az ihlet is megérkezett, még ha lázasan is, ki merne az alkotás útjába állni, így nekiláttam a desszert összeállításának, az első összetevő meg is van. Mi az ami passzolhat az amarettóhoz? Mandula mindenképp, hiszen ennek a likőrnek az alapanyaga - jobb esetben - a mandula, így ezzel nem foghatok mellé, és mi az ami még megy ehhez a már két alapanyaghoz? Létezik a világon olyan ember aki nem szereti a mandulás csokit? A fő összetevők így össze is álltak, a sallang meg részletkérdés, de mindenképp egy csokis piskótát terveztem, valamilyen mandulás krémmel, a többi meg majd érkezik a folyamat közben. :) 

A kakaós piskóta hasonlóan készült annyi különbséggel hogy most nem kerültek bele csokidarabok, valamit az amaretto-ból két kupaknyi került bele, továbbá adagoltam a vanília esszenciámból is, megsütöttem, majd hagytam kihűlni. 

A krém kissé furfangosabb volt, hiszen rendszerint van valami alap és arra teszek valamilyen krémet, de most szerettem volna valami klasszikus torta formát, így olyan könnyű krémre van szükségem, ami biztonsággal megdermed, és megtartja a felső tortalapot is. Így alapra egy sűrű mandulakrémet terveztem, amihez a csodamasinámat hívtam segítségül, 10-12 dkg mandulát alaposan összedaraboltam, tettem mellé egy nagy kanál vaníliás cukrot, egy evőkanál kukorica lisztet, egy evőkanál vaníliás pudingport, és vagy 5 kanál cukrot, majd 4 dl tejjel és 2 dl zsíros tejszínnel folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főztem, majd hagytam teljesen kihűlni. Gondoltam ezt lazítani kell valahogyan, mert megdermedni nem fog, így 4 dl tejszínt kemény habbá vertem, majd egy erős zselatinos keverékkel bekevertem. Amikor már a tejszín és a mandulaalap is alaposan kihűlt, óvatosan összeforgattam, hagytam egy kicsit és amikor elkezdett összeállni, betöltöttem a csokoládés piskótalapok közé. Életemben először sikerült kivárni a reggelt, a süti a hűtőben pihent, már csak egy csodás, ragacsos, fényes csokoládékoronára várt. Ezt úgy készítettem: néhány korty tejszínt alaposan felforraltam, egy csipet sóval, egy nagy evőkanál vaníliás cukorral és egy nagy kanál mézzel ízesítettem, majd a tűzről levéve magas kakaótartalmú csokoládét tettem bele, titkon megkínáltam egy csipet chilivel is,  sűrű kevergetés mellett felolvasztottam, és megkentem a tortát, végül pirított mandulaszeletekkel is megszórtam.

Kezdetnek nem is rossz... :)

Karácsonyi oldalas

Mint már említettem, a karácsonyi hangulat elmaradásával nem terveztem hatalmas karácsonyi lakomát sem, szerettem volna egy ilyen kemény év után, valamilyen energiatakarékos megoldást választani, és mi lehet ennél alkalmasabb mint egy hatalmas szaftos ízes oldalas, ami nem mellesleg a kedvencem. Arról nem is beszélve, hogy szerettem volna ha az ünnep végre életemben először nem a teljes agyrémről szól, hanem valóban át tudtuk volna élni az ünnep szellemét, és szeretteinkre fordítjuk minden egyes pillanatát, ahelyett hogy napokon át a lakás súrolásával töltjük az időnket, hosszú órákat izzadva a tűzhely mellett főzzük puhára idegrendszerünket, végül a veszekedés és pánik közepén a fáradtságtól összerogyva békülünk meg a ténnyel, hogy semmi sem tökéletes. Most egészen mást képzeltem, ugyan a takarítás rendben volt, de a főzést elnagyoltam... természetesen édesanyám keresztül húzta a számításaimat. :) Az oldalashoz készítettem egy izgalmas fűszerkeveréket: egy nagy adag köményt, két erős szárított chilit, néhány csipet tengeri sót és egy szép nagy adag fekete borsot alaposan összedaráltam a kávédarálóban, majd hozzákevertem némi ételízesítőt, két evőkanál ketchuppal és némi napraforgóolajjal alaposan összedolgoztam. Jöhetett is a masszázs, kivételesen az oldalast feldaraboltam, azt hiszem soha nem készítettem így, mindig egyben sütöm, de most "csak a változatosság kedvéért"... A fűszeres masszát alaposan beledolgoztam a husi minden egyes négyzetmilliméterébe, gondosan összeforgattam, majd egy margarinnal alaposan kikent jénaiba dobtam az előkészített husit, 24 órát pácoltam. Végül néhány apró margarinkockát is dobtam a tetejére, természetesen 7 darab duci alaposan megtisztított fokhagymagerezd kíséretében. Némi ünnepi hangulatról összesen egy kevés fehér bor gondoskodott, majd lefedve közepes hőmérsékleten puhára pároltam, végül a fedőt eltávolítottam és alaposan lepirítottam.

Végül burgonyapürével tálaltuk, az összes többi finomság kíséretében, sosem bánom ha oldalast készítek, nem véletlen hogy ilyen nagy kedvenc, a sült csodás fokhagymákról nem is beszélve... :) Nem hiszek az egészségtelen ételek mítoszában, abban hiszek hogy érzéseink, élményeink nem csak életünk milyenségét, de a hosszát is befolyásolják, azt gondolom minden ami finom, jól esik, legyen az egy finom étel, egy kedves ital, vagy bármi "bomlasztó szokás" mind egészséges, hiszen boldogabbá tesznek bennünket... és ez az egy ami számít, csupán a mértékegységeket kell megtanulnunk. Azt hiszem ha a nagy statisztikákat vesszük figyelembe, igyekszünk globálisan szemlélni ezt a világot, akkor minden szempontból alátámasztja az elméletemet... Hiszen kicsiny országunkban az utóbbi években a recesszió - és sok más dolog - hatására megnövekedett a depressziósok száma, és nem kell messzire mennünk ha az öngyilkosságok emelkedésének mértékét megvizsgáljuk, ezzel együtt egyre több és több "népbetegség" listáján kúszunk az "előkelő" helyekre... Így joggal mondhatom ragadjunk meg minden egyes fantasztikus ételt, minden korty kedves italt, és minden egyes szeretetteljes pillanatot, hogy lelkünkben beszüntessük a növekvő űrt, és visszafordíthassuk ezt a szomorú folyamatot, hiszen sok boldog pillanatot szeretnénk még eltölteni szeretteink körében, boldogságunk pedig csak Önmagunktól függ... Tegyünk érte! Ha másokat boldoggá teszünk, úgy önmagunk boldogságáról is gondoskodunk, adni pedig csak egy boldog ember tud igazán...

Tőkehalmáj picikét másképp

Beteg vagyok, és ráadásul a legrosszabb fajtából, hisztis, nyűgös és nyafogós, semmi nem jó, semmi nem finom és semmi sincs jó helyen! Igazából olyan vagyok ilyenkor mint egy férfi, ha beteg... :) De ilyenkor mindig vágyok valami különleges falatra, persze a láz és a fájdalom már kiszipolyozta az összes energiámat, így esélyem sem volt hogy valami frappáns és cseles fogás kerüljön az asztalomra, de ilyen esetekre is mindig van megoldás, most is kifundáltam valamit: egy fél fej hagymát felvágtam vékony szeletekre, kibontottam egy tőkehaljmáj konzervet, majd ennek olajában megpirítottam a hagymát: sok borssal, sóval és chilivel. Tettem hozzá kevés fokhagymát és kakukkfüvet, majd lehúztam a tűzről, ekkor csepegtettem bele néhány csepp citromlevet és kevés mustárt, amikor már majdnem kihűlt tettem bele 3 nagy evőkanál tejfölt, és alaposan összekevertem, végül belekerültek a májdarabok is, kicsit megtörtem, de nem pépesre, csak olyan finoman selymesen darabosra, majd friss kenyérre kanalaztam, és hideg tejjel fogyasztottam:

Jobb mint amire számítottam, nagyon kellemes, fűszeres és jellegzetes, a meggyengült ízlelőbimbóimat is felrázta a kómából. Szemre annyira nem megnyerő, de engem annyira meggyőzött a karamellizált édes hagymával, a kakukkfű intenzív aromájával, a tejföl enyhe savassága tökéletesen passzol a többi ízhez, nagyon elégedett vagyok, még így betegen is...