Mint már említettem, a karácsonyi hangulat elmaradásával nem terveztem hatalmas karácsonyi lakomát sem, szerettem volna egy ilyen kemény év után, valamilyen energiatakarékos megoldást választani, és mi lehet ennél alkalmasabb mint egy hatalmas szaftos ízes oldalas, ami nem mellesleg a kedvencem. Arról nem is beszélve, hogy szerettem volna ha az ünnep végre életemben először nem a teljes agyrémről szól, hanem valóban át tudtuk volna élni az ünnep szellemét, és szeretteinkre fordítjuk minden egyes pillanatát, ahelyett hogy napokon át a lakás súrolásával töltjük az időnket, hosszú órákat izzadva a tűzhely mellett főzzük puhára idegrendszerünket, végül a veszekedés és pánik közepén a fáradtságtól összerogyva békülünk meg a ténnyel, hogy semmi sem tökéletes. Most egészen mást képzeltem, ugyan a takarítás rendben volt, de a főzést elnagyoltam... természetesen édesanyám keresztül húzta a számításaimat. :) Az oldalashoz készítettem egy izgalmas fűszerkeveréket: egy nagy adag köményt, két erős szárított chilit, néhány csipet tengeri sót és egy szép nagy adag fekete borsot alaposan összedaráltam a kávédarálóban, majd hozzákevertem némi ételízesítőt, két evőkanál ketchuppal és némi napraforgóolajjal alaposan összedolgoztam. Jöhetett is a masszázs, kivételesen az oldalast feldaraboltam, azt hiszem soha nem készítettem így, mindig egyben sütöm, de most "csak a változatosság kedvéért"... A fűszeres masszát alaposan beledolgoztam a husi minden egyes négyzetmilliméterébe, gondosan összeforgattam, majd egy margarinnal alaposan kikent jénaiba dobtam az előkészített husit, 24 órát pácoltam. Végül néhány apró margarinkockát is dobtam a tetejére, természetesen 7 darab duci alaposan megtisztított fokhagymagerezd kíséretében. Némi ünnepi hangulatról összesen egy kevés fehér bor gondoskodott, majd lefedve közepes hőmérsékleten puhára pároltam, végül a fedőt eltávolítottam és alaposan lepirítottam.
Végül burgonyapürével tálaltuk, az összes többi finomság kíséretében, sosem bánom ha oldalast készítek, nem véletlen hogy ilyen nagy kedvenc, a sült csodás fokhagymákról nem is beszélve... :) Nem hiszek az egészségtelen ételek mítoszában, abban hiszek hogy érzéseink, élményeink nem csak életünk milyenségét, de a hosszát is befolyásolják, azt gondolom minden ami finom, jól esik, legyen az egy finom étel, egy kedves ital, vagy bármi "bomlasztó szokás" mind egészséges, hiszen boldogabbá tesznek bennünket... és ez az egy ami számít, csupán a mértékegységeket kell megtanulnunk. Azt hiszem ha a nagy statisztikákat vesszük figyelembe, igyekszünk globálisan szemlélni ezt a világot, akkor minden szempontból alátámasztja az elméletemet... Hiszen kicsiny országunkban az utóbbi években a recesszió - és sok más dolog - hatására megnövekedett a depressziósok száma, és nem kell messzire mennünk ha az öngyilkosságok emelkedésének mértékét megvizsgáljuk, ezzel együtt egyre több és több "népbetegség" listáján kúszunk az "előkelő" helyekre... Így joggal mondhatom ragadjunk meg minden egyes fantasztikus ételt, minden korty kedves italt, és minden egyes szeretetteljes pillanatot, hogy lelkünkben beszüntessük a növekvő űrt, és visszafordíthassuk ezt a szomorú folyamatot, hiszen sok boldog pillanatot szeretnénk még eltölteni szeretteink körében, boldogságunk pedig csak Önmagunktól függ... Tegyünk érte! Ha másokat boldoggá teszünk, úgy önmagunk boldogságáról is gondoskodunk, adni pedig csak egy boldog ember tud igazán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése