Rájöttem az utóbbi években egyre lejjebb hagy a sütési vágyam, régen nagyon klassz sütiket sütöttem, izgalmas tortákat készítettem, mindenféle méricskélés nélkül, soha nem hibáztam. De az utóbbi időben több kellemetlen kudarc is ért, ezzel együtt a sütési vágy lecsökkent és az ilyen irányú magabiztosságom hát hogy is fogalmazzak: mint a kámfor... Ideje ezen változtatnom, főleg ismerve Herryt hogy milyen édesszájú, úgyhogy az elkövetkező időkben igyekszem majd minden héten sütni valamit, mindezt természetesen lázasan döntöttem el, így nem tudom mennyire fogom tudni megtartani, de az ötlettel együtt az ihlet is megérkezett, egy igazán apró alkotórész formájában: Amaretto, ezt még a "kissógornőmnekvaló" hozta valamikor a nyáron, de eddig nem volt alkalmam kibontani. Néhányszor rákérdezett miközben chat-eltünk, de sajnos mindig negatív választ kellett neki adnom, de most végre elmesélhetem neki hogy mire használtam a tőle kapott, nagyra becsült nemes ajándékot, ha már gondolt ránk... :):):) Ha már az ihlet is megérkezett, még ha lázasan is, ki merne az alkotás útjába állni, így nekiláttam a desszert összeállításának, az első összetevő meg is van. Mi az ami passzolhat az amarettóhoz? Mandula mindenképp, hiszen ennek a likőrnek az alapanyaga - jobb esetben - a mandula, így ezzel nem foghatok mellé, és mi az ami még megy ehhez a már két alapanyaghoz? Létezik a világon olyan ember aki nem szereti a mandulás csokit? A fő összetevők így össze is álltak, a sallang meg részletkérdés, de mindenképp egy csokis piskótát terveztem, valamilyen mandulás krémmel, a többi meg majd érkezik a folyamat közben. :)
A kakaós piskóta hasonlóan készült annyi különbséggel hogy most nem kerültek bele csokidarabok, valamit az amaretto-ból két kupaknyi került bele, továbbá adagoltam a vanília esszenciámból is, megsütöttem, majd hagytam kihűlni.
A krém kissé furfangosabb volt, hiszen rendszerint van valami alap és arra teszek valamilyen krémet, de most szerettem volna valami klasszikus torta formát, így olyan könnyű krémre van szükségem, ami biztonsággal megdermed, és megtartja a felső tortalapot is. Így alapra egy sűrű mandulakrémet terveztem, amihez a csodamasinámat hívtam segítségül, 10-12 dkg mandulát alaposan összedaraboltam, tettem mellé egy nagy kanál vaníliás cukrot, egy evőkanál kukorica lisztet, egy evőkanál vaníliás pudingport, és vagy 5 kanál cukrot, majd 4 dl tejjel és 2 dl zsíros tejszínnel folyamatos kevergetés mellett sűrű krémet főztem, majd hagytam teljesen kihűlni. Gondoltam ezt lazítani kell valahogyan, mert megdermedni nem fog, így 4 dl tejszínt kemény habbá vertem, majd egy erős zselatinos keverékkel bekevertem. Amikor már a tejszín és a mandulaalap is alaposan kihűlt, óvatosan összeforgattam, hagytam egy kicsit és amikor elkezdett összeállni, betöltöttem a csokoládés piskótalapok közé. Életemben először sikerült kivárni a reggelt, a süti a hűtőben pihent, már csak egy csodás, ragacsos, fényes csokoládékoronára várt. Ezt úgy készítettem: néhány korty tejszínt alaposan felforraltam, egy csipet sóval, egy nagy evőkanál vaníliás cukorral és egy nagy kanál mézzel ízesítettem, majd a tűzről levéve magas kakaótartalmú csokoládét tettem bele, titkon megkínáltam egy csipet chilivel is, sűrű kevergetés mellett felolvasztottam, és megkentem a tortát, végül pirított mandulaszeletekkel is megszórtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése