Második felvonása a http://karamellassarkanyfu.blogspot.hu/ -nak, igyekszem színvonalasabb küllemet varázsolni, szebb képekkel, izgalmasabb receptekkel és alapanyagokkal... Megszínesíteni mindennapjainkat, cseppnyi boldogságot csempészni életünkbe a közös étkezésekkel… Hiszen tartalmazza a legfontosabb dolgot amit édesanyámtól tanultam: „hogyan is gondoskodjak megfelelően a családomról”. Én így teszem…


Azért választottam ezt a nevet, mert született már ilyen címmel posztom is: Fűszerelem... innen is látszik mennyire alakítják a mindannapi életünket ezek a csodás adalékanyagok, hiszen ha valamelyik világhírű konyhaművészettel rendelkező nemzetre gondolok, azonnal az adott ország jellegzetes fűszereivel azonosítom azt, és a natúr ételeket is csodás változatossággal tudjuk feruházni, új igazságot adni egyes étkeknek… Varázslatos birodalom ez, és mindig van mit tanulni… :)

2013. január 11., péntek

Egy jó tészta bármikor jöhet...

Igazi tészta rajongó vagyok, olyannyira hogy bármikor képes vagyok egy finom nagy tál tésztának nekilátni, legyen az reggel, délben, este, de akár az éjszaka közepén is, tán még akkor is ha egy cseppet sem vagyok éhes. Sőt még a nagy tésztarajongók szerint is a tészta csak frissen finom, én annyira imádom, ha kimarad egy kicsi, képtelen vagyok kidobni, de másnap reggelire képes vagyok megenni, ez a tészta is így készült... Egy  szép nagy adag kimaradt a vacsiról, így azt alaposan hideg vízzel leöblítettem, hogy teljesen kihűljön, néhány csepp extra szűz olívaolajjal megcsepegtettem, és már mehetett is a hűtőbe lezárt edénykében. Majd reggel felébredve alig vártam hogy megehessem, végtelenül egyszerű, és néhány perc alatt elkészült: kevés kolozsvári szalonnát felvágtam és ropogósra sütöttem, majd pirítottam frissen őrölt borsot a zsiradékban. Kicsit félre húztam, hogy lehűljön a zsír, majd egy kevés vékony szeletekre vágott fokhagymát és kevés chilit is rádobtam, végül a tésztát is megfogattam a fűszeres keverékben, majd néhány korty tejszínnel szaftossá, egy kevés parmezánnal pikánssá varázsoltam. Végül zöld fűszerekkel fejeztem be a történetet: picike kakukkfű, egy kevés oregánó és bazsalikom is megmelegedhetett a szószban. Annyira gyorsan neki akartam látni hogy sem a fotóval, sem a tálalással nem foglalkoztam, így a kép nem tükrözheti számunkra azt az íz és illat rengeteget...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése