Hazudós leves - kínai fantázialeves

Ez egy borzalmas leves, megtestesíti mindazt ami az elveim ellen való, valahogy időről-időre mégis helyet szorítok az ilyesminek is az életünkben, az alap zacskós kínai leves, a legközönségesebb ami kapható. Azért nem száz százalékos szentség törés, hiszen csak gondoljunk bele, ha a techno az alapanyagokat tekintve az olasz konyha, hiszen mindössze néhány egyszerű, feldolgozatlan  alapanyagot használ fel, amiből egy zseniálisan ízletes tökéletes ételt készítenek, a zenei megfelelőjében néhány egyszerű tiszta hang felhasználásával hozzák létre a zenét. Persze amennyire az olasz konyha dobogós nálam, a technót, mint zenei műfajt nem feltétlen favorizálom, bár szent meggyőződésem, minden műfajban vannak kiemelkedően fantasztikus zenészek, és nem véletlen hogy a világon emberek milliói tombolnak extázisban technó zenére. Ilyen elven a kínai konyha nemhogy klasszikus, de nagyjából heavy metál, hiszen összetevői egyenként komplex bonyolult alapanyagok, melyeket egyenként a hangszerek szimbolizálnak, mindazonáltal rengeteg előre elkészített szószt, és alapanyagot használnak, gondoljunk csak a szója vagy halszószra, a teriaky szószról nem is beszélve, vagy a feldolgozott alga készítményekre, a különböző tulajdonságokkal rendelkező olajokra: szezám, mogyoró, az ízesített és különböző wok olajok. A húsok, halak, tészták és rizsek sokaságát nem is beszélve, ja és a fűszerek... annyi és annyi hozzávaló kavarog hirtelen a fejemben hogy össze sem győzöm rakni. Ezért nem teljesen szentségtörés ez a leves, kínai tészta, kínai fűszerkeverék és olaj van benne, ezt egy picit felturbóztam némi chilivel, fagyasztott sárgaborsóval, és babyrépával, na megy egy kevés apróra vágott nori lappal, és két kortynyi szója szósszal. A következtetés: mindenképp próbálkozni kell ezekkel a lehetőségekkel, klassz fűszeres, ízes, erős és forró! Persze gyors, erre volt szükségem, mert teljesen átfagytam...

Őrült színkavalkád: csirke, párolt zöldség és lila burgonya

Rajongok a színes és különleges ételekért, imádom az újdonságokat, most kaptam Herrytől valami igazán újat, de ez olyan mint Mátyás király meséje: "új, de mégis régi", hiszen megjelenésében valóban teljesen új, ízében viszont semmi különleges, teljesen hétköznapi, ez az új felfedezésem: a lila burgonya. E különleges alapanyag köré építettem a fogás többi részét, első körben burgonyapürét terveztem, majd azt gondoltam rozmaringgal és vajjal sütöm meg, végül a legegyszerűbb variációt választottam: hagyományosnak mondható sült krumpli. Először felvágtam, a kíváncsiság hihetetlenül hajtott:

Meglepett a szín intenzitása, de mégjobban meglepődtem amikor elkezdtem felszeletelni, voltak részek ahol szinte fehér, voltak ahol szinte már fekete színű volt a belseje, de a márványozottság tetszett a leginkább. 

Közben felszeleteltem a csirkemellet és készítette hozzá egy gyors pácot, most kivételesen kész fűszersók keverékéből: gyros fűszerkeverék, csirke grill fűszerkeverék, szárnyas fűszerkeverék és só négyeséből, és bepácoltam a falatokat. Közben előkészítettem a párolt zöldséget: Kevés olajba némi vajat felolvasztottam, egy nagy adag fehér borsot tettem bele, majd kevés vékonyra szeletelt fokhagymát megpároltam benne. És jöhettek a zöldségek: citromsárga répa, sárgarépa, karfiol és brokkoli négyese, ez egy vegyes fagyasztott zöldségkeverék, tettem hozzá baby répát, kevés kukoricát, és sok brokkolit, sóval fűszereztem és lefedtem, roppanósra pároltam. :) Közben a burgonya is megsült, papírtörlőre szedtem, sóval fűszereztem és tálaltam:

Szemre káprázatos, de ízre sajnos csalódás, hiszen vártunk volna valami különlegességet a szín mellé, de ez csak burgonya... :)

Gyors nasi: amerikai palacsinta némi extrával

Ez is egy olyan édesség ami nálunk mindig másképp sikerül, hiszen jó szokásomhoz híven, most is tippelem az alapanyagok mennyiségét, és ha a tészta különbsége nem volna elég, akkor itt a ráadás: a "feltéteken" is mindig változtatunk, most különösen szárnyalt a fantáziám, így némi különlegesség is került a kész palacsintatészta mellé: pucoltam meg gyümölcsöt: kiwi és narancs került egy tálba felszeletelve, savanykás és frissítő. Gesztenyehab: egy fél csomag gesztenye pürét egy deci tejszínnel összedolgoztam a botmixerrel, könnyű finom és ízletes. Harmadik feltétként: szamóca lekvárt kikevertem mandula likőrrel, illatos és izgalmas. Természetesen a friss tejszínhab sem hiányozhatott, cukorral szifonban, selymes és kényeztető. :) A tésztát hasonlóan készítettem mint máskor: 3 tojást felütöttem, egy nagy csipet sót, vagy 4 nagy kanál cukrot, szódabikarbónát és sütőport adagoltam, habverővel alaposan kikevertem, majd kevés olajjal tovább dolgoztam. Majd liszttel csomómentesre sűrűre kevertem, végül tejet óvatosan adagolva felhígítottam. Még így is egy sűrű palacsintatésztát kaptam, majd adagonként kisütöttem, a tészta fűszerezését szoktam még fokozni: citromhéjjal, fahéjjal, vanília esszenciával, vagy más fűszerekkel, de most az egyéb hozzávalók különlegességének köszönhetően nem tettem bele egyéb csavart. Mind megettük:

A nasi mindig klassz... egy hete nem ettem semmi édeset... hiányzik, főleg hogy még írok is róla...

Express Szendvics

Vannak azok a hétköznap esték amikor nem akarunk már több energiát belefeccölni az adott napba... Ilyenkor mindig szendvicset készítek, és "két legyet egy csapásra" módon aratom le a babérokat, hiszen ilyenkor Herry mindig duplán boldog! :) És ha Ő az, az vagyok én is! :) Most ennek is egy expressz változatát választottam, sem pácolt és fűszeres husi, sem valami különleges öntet, esetleg szósz, de csak még egy saját kezem által készített saláta sem. Vásárolt teljeskiörlésű császár zsemle, előkészített saláta, amiben vékony reszelt cékla is akad, csirkemellsonka, piros kaliforniai paprika, és titkon egy kevés reszelt tormával megspékeltem egy kicsit. Ezen kívül csak a chilis sóőrlőm és a borsőrlőm  került az asztalra, természetesen friss tejet választottunk hozzá:

Herry boldog... :) és mi lenne más fontosabb!

Különös reggeli: Garnéla fokhagymás tejszínes fürdőben makarónival

Végtelenül egyszerű, de semmi esetre sem jellemző reggelire, nekem mégis úgy alakult, ezt kívántam, így ezt reggeliztem! Persze a reggeli időpontja sem a szokásos volt, hiszen egy késői kelés eredménye, bőven betöltötte a reggeli, és az ebéd szerepét is, legközelebb már csak vacsira ettem... :) Felforrósítottam a serpenyőben egy kevés olíva olajat, dobtam rá egy kis darabka vajat, majd pirítottam benne frissen, durvára őrölt színes borsot, és természetesen a chilis sómat, végül a rákokat a forró zsiradékra dobtam, most páncélostól együtt, azt mondják hogy így, szaftosabb és ízletesebb - de egyenként ellenőriztem hogy meg vannak-e tisztítva. Néhány gyors mozdulattal, alaposan átforgattam, és ismét ámulatba ejtett, ahogyan a szürkés unalmas színt lecseréli a csodás és élő korall pirosra, majd félre tettem, jöhetett egy kevés fokhagyma, apróra vágva, majd az egészet felöntöttem jó zsíros gazdag tejszínnel, kissé beforraltam, megvártam míg besűrűsödik, majd visszatettem a rákokat, közben a tészta kifőtt, átszedtem a tejszínes serpenyőbe, kevés főzővízzel hígítottam a sűrű szószon, és tálaltam is. Jó lett volna valami "zöld" ami frissességet ad az egésznek, sajna nem volt, így egy kevés szárított petrezselymet adtam hozzá, alaposan átforgattam, mire tálaltam, a csodás szósz a tányér alján volt, így a kép nem adja vissza hogy milyen szaftos és isteni volt..

Valahogy nosztalgia fog el ha kézzel eszek, és visszarepít a gyerekkoromba, valahogy felszabadít, és gondtalanná varázsol, így volt ez most is, pedig mire "megpuccantottam" az összes rákot, tiszta maszat lettem, épp úgy mint egy rossz gyerek... :)

Kiwis pavlova

Nagyon szeretem ezt a tortát, szokatlan és varázslatosan édes, olyan mint egy felhő, mégis ropogós, de lágy, édes és kellemes, könnyű és nehéz, a hozzá használt gyümölcs fanyarsága kerekké varázsolja az egész élményt. Az állagok, ízek, illatok és ennek változatai tökéletes szimfóniát komponál a gasztronómia csodás világában. Amikor elsőre készítettem, tökéletes lett, mind szemre és ízre egyaránt, a második: katasztrófa, ez a negatív élmény tökéletes volt arra hogy jó néhány évre eltántorítson az újabb próbálkozástól. Mivel készült nem régen sajttorta, amihez természetesen csak a tojások sárgáit használom fel, így a fehérje megint itt maradt a nyakamon. Ha valaki ismer, az tudja semmit nem tartok nagyobb pazarlásnak, mint amikor valamilyen étel vagy alapanyag kerül a szemetesbe, legyen szó akár csak néhány tojás fehérjéről. Így tökéletes alkalom adódott az újabb kipróbálásra, és a kudarc élményének megfordítására, így nekiláttam. A kimaradt 4 tojásfehérjét kivettem a hűtőből és kitettem a konyhába, hogy egy kevés idő alatt szobahőmérsékletűre melegedjen, közben igyekeztem megjegyezni minden apró részletet, hogy ha ismét sikerrel járok, akkor többé ne rontsam el. Előkészítettem a többi hozzávalót: egy csipet só, egy kanál kukoricaliszt, egy kanál ecet, két kupaknyi vanília esszencia és sok cukor - nagyjából öt evőkanál. A szobahőmérsékletű tojásfehérjét a legkedvesebb robotgépembe tettem, amikor már félig kemény volt a sót, kukoricalisztet, vanília esszenciát és az ecetet is hozzá öntöttem, majd fokozatosan a cukor is belekerült. Bellácskám - a robotgép - tökéletesen tette a dolgát, addig forgatta a habba a levegőt, hogy egy csodásan fényes, és kemény habot kaptam, a két ujjammal ellenőriztem hogy a cukor rendesen elolvadt-e, pici habot összedörzsölgettem, egynemű, testes és gyönyörű! Sütőpapírt a tepsibe helyeztem, kevés olajjal megkentem, és a habot elrendeztem rajta, úgy hogy kör alakú legyen, a széleken kissé magasabban, de mindenképp úgy hogy dimbes-dombos legyen a felszíne, a sütőt alaposan előmelegítettem 180-190 fokra, az alapot betettem, a hőmérsékletet pedig lecsavartam 160 fokra. Akkor jó az alap, ha kívül ropogós és törékeny, belül lágy és szaftos, a tökéletes jel erre, ha a teteje berepedezik a hűlés során, minden egyes repedés újabb boldogságcseppet jelent, és újabb mosolyt az arcomon, még egy ilyen lehetőség nincs, hogy örüljek egy repedésnek. :) Ha teljesen kihűlt, a nehezén túl is vagyunk, ilyenkor már némi tejszínt kell kemény habbá verni, természetesen újabb adag cukorral, és mivel most számítottam rá hogy nem fogjuk tudni ketten megenni az egész tortát, így némi kukoricalisztet is adagoltam, hogy az állagát könnyebben megőrizhesse, és végül kiwi darabkákat tettem a tetejére.

Kiwis pavlova

Épp tökéletes lett, olyan amilyenre vágytam! Remélem hogy a következő is megüti a mércét... :)

Tavaszi zöldségleves - pici meglepetéssel

Véletlenszerűen készült gyors leveske, szerintem minden szempontból beleillik a könnyű kategóriába. Először felvágtam egy darabka zellert, kevés olajra dobtam, megforgattam és készítettem elő a következő zöldséget, a petrezselymet, majd egy kevés karalábét, répát is. Folyamatosan adagoltam az edénybe a zöldségeket, és titkos meglepetésként egy kevés csicsókát is megpucoltam, eddig még soha nem volt hozzá szerencsém, így most megkóstoltam, jellegzetes állaga, illata és íze van, de elsőre megtetszett. Majd egy kevés kínai kelt is feldaraboltam, alaposan átforgattam, sóztam, borsoztam és felöntöttem vízzel, kevés húsleveskockával ízesítettem és felforraltam. Végül egy kevés házi cérnametéltet is tettem bele, amikor megfőtt, kevés fagyasztott borsóval fejeztem be, és kevés szárított-morzsolt zsályával ízesítettem, és el is zártam a tüzet. A sok hozzávalónak köszönhetően nagyon sok levest sikerült készíteni, de két nap alatt megettem mind! :)

A csicsókának és a zsályának köszönhetően igazán különleges lett, biztosan rendszerint használni fogom mind a kettőt. :)

Kedvenc reggeli: rántotta ropogós szalonnával, friss kenyérrel és tejjel

Szeretem a hétvégi bőséges reggeliket, azt amikor nincs a korai eszeveszett rohanás, hanem nyugodtan ébredezünk, ráérősen elkortyoljuk a reggeli kávét a kanapén, majd nekiesünk a bőséges gazdag reggelinek, aztán bármit is csinálhatunk akár estig, mert éhesek biztosan nem leszünk. A kedvenc variációm: finom császár szalonnát felvágok, úgy hogy ropogósra lehessen sütni, kicsi kacsazsíron, sok borssal, kevés chilis sóval majdnem ropogósra sütöttem, majd egy nagy vékonyra szeletelt hagymát is rádobtam, kissé összesütöttem, majd kiszedtem. A visszamaradt meleg zsiradékba ütöm bele a tojásokat egyenként, megfűszerezem és néhány mozdulattal összeforgatom, úgy hogy ne süljön túl, majd a tetején a ropogós fűszeres szalonnával tálalom. Most friss kínai kelt daraboltam hozzá, ami a maga lédússágával és roppanósságával nagyon klasszul passzolt a fűszeres lágy tojáshoz, ropogós ízletes szalonnához és a karamellizált édes hagymához. Friss kenyeret, tejet és kevés reszelt tormát kérem hozzá:

Így indulna minden reggel...

Indiai joghurtos csirkenyárs, csicseriborsó curryval és basmati rizzsel - ahogy én képzelem

Mostanában  nagy sikert arat nálam minden ami valamilyen szempontból különleges, nem tudok betelni a különböző nemzetek ízvilágaival, a magyar konyha által ismeretlen fűszerekkel, és alapanyagokkal, így fundáltam ki ezt a remeket. Az eredeti apropó: végre kipróbálni azt a különleges basmati rizst, melyet néhány hete vettem, de még meg sem bontottam.Soha nem rajongtam ezért a gabonáért, valahogy a "véremben van" hogy nem eredeti echte magyar, több alkalommal próbáltam fűszerekkel elvarázsolni, de valahogy nem fedeztem fel azt ami miatt közelebb kerülhetne a szívemhez. Igyekeztem már kipróbálni kerek szemű rizottó rizst, konkrétan arborio-t. Vagy vásároltam már speciális sushi rizst, de a hosszú szemű fajták eddig elkerülték a konyhát, valószínűleg azért mert nem feltételeztem, hogy valamiféle különleges élményt tartogathat a számomra. Mindig az olcsó fajtákat vásároltam, hiszen hogy nem rajongtam a rizsért, azért mindenképp van egy nagyon előnyös tulajdonsága, ami a mai világban mégis elősegítette hogy rendszerint az asztalra kerüljön, és ez az ára, hiszen azt a fajtát, amit rendszerint párolt rizshez vásárolok, nagyjából 200 ft-ért meg lehet venni, és ebből 4-6 alkalommal bőségesen főzök, van hogy valamilyen zöldséggel megtuningolom, de akad hogy csak simán készítem. A rizses tapasztalatimról szeretnék majd egy hosszabb hangvételű beszámolót írni, de annyit mindenképp meg kell jegyeznem, hogy a most próbált fajta új dimenzióba helyezte ezt a gabonát számomra! Nem szabad egy kis plusz összeget sajnálni rá, hiszen félelmetes különbségeket lehet felfedezni, így egy csapásra rajonghat érte az ember, elveszíti azt az unalmas semlegességet, ami miatt eddig nem részesítettük előnybe a köretek között. Bár azt tudni érdemes, soha nem próbáltam még egyik fajtából sem olyat ami előfőzött, vagy zacskós lenne, sőt soha nem is láttam még ilyen terméket! :) Mindenképp érdemes megemlíteni, első ránézésre egymás mellé pakoltam az itthon fellelhető összes rizsfajtát, de mivel megfelelő gépem nem volt, így megfelelő fotót sem tudtam készítem... Mivel a rizs egy indiai fajta, ezért úgy éreztem ez a kompozíció mindenképp indiai jellegűnek kell lennie, a csirkemell mellett döntöttem, és elterveztem valami csicseriborsót is mellé, de mivel a teljes kép nem alakult ki a fejemben, így egyszerűen nekiláttam, majd alakul, úgy ahogy az szokott! :) Természetesen a kötelezőkkel indítottam, amit nemes egyszerűséggel a távol keleti konyha "szent háromságaként" szoktam említeni: chili, fokhagyma és gyömbér, mind a három ízesítőt lereszeltem, majd felvágtam mellé egy nagy fej hagymát durvára. Egy nagy adag csirkemellet nagyobbacska kockára vágtam, majd az ízesítők mellé dobtam, öntöttem rá egy pohár joghurtot, és előkészítettem a fűszereket: koriander, római kömény, kurkuma, és kardamom, az első háromból nagyjából egy kávéskanálnyit, a kardamomból jóval kevesebbet tettem a joghurthoz, és alaposan összeforgattam. Lefedtem, és a hűtőbe rejtettem több mint 24 órára. A gondos tervezgetés és előkészületek után, kezdődhetett is a tényleges munka, a rizst a szokásos módon készítettem, annyi különbséggel, hogy most kizárólag sóval fűszereztem, mert mindenképp reméltem hogy a rizsnek lesz saját íze, és erre borzasztóan kíváncsi voltam :) A husikat egyenként kihalásztam a joghurtból, majd előre beáztatott bambuszpálcákra húztam, megfűszereztem a kedvenc chilis sómmal, és forró serpenyőben alaposan megsütöttem minden oldalát kevés olajon. Majd a nyársakat félre tettem, kevés vajat adagoltam a forró serpenyőbe, majd a pác fűszeres joghurtos részét is beleöntöttem, némi üveges lecsóval tovább fokoztam az ízeket (persze egy csipet cukorral), egy doboz csicseriborsó konzervet is rátettem, alaposan megsóztam, és puhára pároltam a fűszereket a "csicseri csodával".  Végül összeállt a fogás:

A rizs csodás, de kár lenne ódákat zengeni, mindenkinek ki kell próbálni, pergős, illatos, puha és csodás. A borsó izgalmas és változatos, a husi omlós és különleges, a látvány magáért beszél..

Babot reggelire: fűszeres pirított bab

Az egyik reggel nagyon éhesen ébredtünk, nagyon gyorsan kellett tenni valamit az asztalra, az utóbbi időben szokatlanul népszerűek nálunk a hüvelyesek, olyan mint: bab, lencse de még a csicseriborsó is. :) Volt itthon friss kenyér, ez kiindulási alapnak tökéletes, mellé valami intenzívre, fűszeresre vágytam, így hagytam hogy az ösztöneim vezéreljenek, ez valahogy mindig bejön. :) Elsőre kevés kacsazsír került a serpenyőbe, találtam a hűtőben egy kissé túl száraz paprikás-csípős házikolbászt, gondoltam sütni tökéletes, így felkarikáztam és a forró zsírra dobtam, meghámoztam egy fej hagymát, és azt is hozzádobtam, bőven sóztam, ezzel is segítve a hagyma pirulását. Majd bontottam egy babkonzervet, nem tudom milyen bab, cuki aprószemű fehér fajta, már szemre is káprázatos és kényeztető. Fűszereztem: kakukkfűvel, oregánóval, bazsalikommal és darált csípős chilivel. Majd hogy kicsit érdekesebbé tegyem üveges lecsót tettem a tetejére, a paradicsom kissé fanyar ezért egy fél teáskanálnyi cukrot is szórtam bele, alaposan összeforraltam, majd már lehetett is tálalni. Összesen vagy 10 percnyi munka volt vele, de egész napra elegendő energiát biztosított:

Hirtelen sült sütemény... csakis maradékból

Valami hirtelen ötlettől vezérelve született ez a "süti" közel sem volt tökéletes, de Herry másnap bevitte a munkahelyre és a kollégával eltüntették mind... A felhasznált alapanyagok is igen sajátságosak, és az eredményt figyelembe véve, talán nem is nagyon bánom hogy többé nem készülhet el... Az egyedi hozzávalók: maradék csokoládés kapucsínó, mely az időnek és - vélhetően - a páratartalomnak köszönhetően egy hatalmas fura színű tömbben összpontosult, ezt megoldottam a vastag nyújtófámmal, alaposan megdolgoztam, és újra porított állapotába helyeztem. Maradék sűrű csokoládé "szirup, ami még a Mandulakrémes csokoládétorta nyomán maradt ránk, és a hűtőben pihent, erre a tökéletes alkalomra. :) Valamint a fura hozzávalókból még mindig akad egy, amit mindenképp szeretnék megemlíteni, a szokásos tejszínhab elkészítését követően, bosszankodva vettem tudomásul, hogy az egyik adag nem sikerült, most sem tudom megmagyarázni, de nem jött ki a habszifonból, ezért miután a szükséges gázok távoztak, kíváncsian fosztottam meg a szifont a tetejétől, és legnagyobb megdöbbenésemre tapasztaltam hogy vajat sikerült készítenem a tejszínből, persze ha direkt csináltam volna, akkor most boldog lennék. De nem hagyhattam veszni a fenséges vajat, így az írót leöntöttem, a lényeges részt pedig félre tettem, mivel mindig cukros habot készítek, így nyilvánvaló, hogy szendvicshez nem használhatom, de sütibe, abba tuti lesz, mintha direkt készült volna. :) A többi hozzávaló, szokványos muffin alapanyag, és jó szokásomhoz híven, most is kockáztattam - bár most elszúrtam - de a világ sem tökéletes! :) Két tojás habverővel alaposan elkevertem, egy csipet sóval, nagy adag gyümölcs cukorral, a "házi vajjal" és a kapucsínó porral csomómentesre dolgoztam, majd olajat, sütőport és szódabikarbónát is tettem bele. Jöhetett a csokoládé és a liszt, egy sűrű palacsintatészta jellegű masszát kaptam, melyet muffin formákba töltöttem, és megsütöttem:

Mint említettem nem lett tökéletes, de ízletes és szaftos volt, mindenképp megérte, amúgy egy morzsa sem maradt, egyetlen egyet tudtam megkóstolni, a többit a srácok elpusztították... :)

Párolt rizs, fűszer undában sült virsli és sült bab

Nem volt egyszerű a mai nap, egész nap rohanásban voltunk, amikor édesanyámhoz értünk még nem voltunk éhesek, aztán meló ezerrel, Herry telepített, szerelt, hálózatot állított be, és ki tudja még mire volt képes, mire anyóshoz értünk már nem voltunk éhesek, mire hazaértünk olyan éhség hullám tört ránk, amit szavakkal alig-alig lehet kifejezni. Az éhség cudarul marta a gyomrunkat, hatalmas űr érzetét keltve az egész testünkben, mondanom sem kell ekkor vasárnap este kilenc volt, az egész napos szaladgálás után - farkas éhesen - valamit irgalmatlanul gyorsan kellett az asztalra tenni! Így úgy döntöttem, hogy mindenképp főtt ételre van szükség, husi nincs olvadva, így a párolt rizs mellett tettem le a voksom, persze szerettem volna feldobni valamivel, gondoltam ideje másképp állni a babhoz. Konzerv, mert ilyen alkalmakra tökéletes, Hagyma: apróra vágtam, üvegesre pároltam némi olajon, kissé rápirítottam, majd dobtam rá egy gerezd fokhagymát, szép nagy adag darált chillit, pirított babérlevelet, és jöhetett a bab, alaposan összeforgattam, közben a rizs beszívta majdnem az összes nedvességet, lefedve elzártam alatta a gázt. A babot sóztam, borsoztam, két kanál sűrített paradicsomot is megpirítottam, néhány korty vízzel hígítottam, és egy kevés kakukkfűvel tovább ízesítettem. Közben egy zacskó virslit felbontottam, ferdén bevagdostam, és egy pici olajra dobtam, bőven megfűszereztem: grill fűszerkeverékkel, sóval, borssal, chilivel és minden fűszerrel ami hirtelen a kezem ügyébe akadt.. :) 

Amíg a rizs alaposan megpárolódott 18 perc, annyi idő alatt a bab is forró volt, a virslikkel együtt, szerintem nagyon klassz hirtelen fogás...

Sült zöldség, grillezett csirkemell - az egyszerű a legjobb

Mostanában hasonlóképpen készítettem többször is ezt a zöldség köretet, így nem is akartam már megosztani, de Herry úgy megdicsérte a vacsit, így nem hagyhatom ki! :) Az úgy bevált és méltán népszerű céklát cikkekre vágtam, arra burgonyát, és répát is daraboltam, alaposan befűszereztem: sóval-borssal, sült csirke fűszersóval, és kevés delikáttal, a tetejére paradicsomot szeleteltem, arra kis vajdarabokat pakoltam, majd néhány korty vízzel, jénaiban alaposan megpároltam. A csirke, ha lehet még ennél is egyszerűbb volt, egy fél csirkemellfilét végy vékony szeletre vágtam, bőven megszórtam gyros fűszersóval és borssal, majd hirtelen gyorsan kisütöttem:

A csirkemell hihetetlenül szaftos és fűszeres, tökéletesen passzolt a roppanós vegyes zöldséghez.

Pirított távol keleti rizstészta, zöldségekkel és garnélával

Előre leszögezem: nem azért nem tudok jó szájízzel írni erről az alkotásról, mert nem volt finom, hanem annyira finom volt hogy nem tudtam abbahagyni, és betegre ettem magam tőle, és ez az érzés még mindig túl élénk. :) Gondoltam valami kis különlegessel kedveskedek az én drágámnak, így éppen ideje kipróbálni a legújabb kincseimet, a csodás kis garnélácskáimat. Úgy döntöttem ha már különleges, legyen a többi része is az, így rizstésztát terveztem mellé, mind a két alapanyag az "egészséges élelmiszer" kategóriába sorolható, így nem is kellett mellé más csak egy hatalmas adag zöldség. :) Kivettem a fagyasztóból a rákokat, hagytam hogy szépen kiolvadjanak, és kíváncsian vizsgáltam meg közelebbről, mivel életemben először készítettem ilyesmit, ezért hatalmas izgalommal kezdtem neki, boldogan tapasztaltam: a páncélt is rajta hagyták, és még boldogabban tudatosult bennem: a rákocskák külső pereme végig van vágva, és gondosan eltávolították az emésztőcsatornát, a finnyásságomat figyelembe ez igazán jó hír, mármint hogy nem "azzal" együtt fagyasztották le, és nekem csak ellenőriznem kell, nem bíbelődni a művelettel! :) Így a rákokat megszabadítottam a páncéljuktól, és egyenként ellenőriztem a makulátlan tisztaságukat. A zöldségeket összedaraboltam: egy nagy répát, egy negyed karalábét, egy kis darab zellert "zsülienre" vágtam, néhány hatalmas zsenge kínai kel levelet feldaraboltam, egy kevés brokkolit apró csinos rózsáira szedtem és némi friss apró szemű fagyasztott cukorborsót is előkészítettem. Odatettem a tésztavizet felfőni, és az ízesítőket is összeállítottam: 4 nagy gerezd fokhagymát vékonyan felszeleteltem, egy hatalmas fej hagymát feldaraboltam, egy nagy darab gyömbért lereszeltem, és a nagyon erős házi darált chiliből is készítettem mellé, a sort a kedvenc szójaszószommal zártam: kikkoman szójaszósz - hiszen ha a többi alapanyag különleges, ebből is a legjobbat használom. Olajat nagyon forróra hevítettem a kedvenc serpenyőmben, majd durvára daráltam bele színes borsot, és egy nagy adag chilis sót, végül dobtam rá egy darabka vajat, ami a magas hőnek köszönhetően azonnal felhabosodott, és a víz egy pillanat alatt gőzzé alakult, fantasztikus illattal töltötte meg a konyhát, ami a pirult vaj utánozhatatlan varázslatos illata. Majd egyenként rádobáltam a tisztított garnélákat, melynek unalmas szürkés színe azonnal korallos csodás rózsaszínné változott, és össze is "göndörödtek" egyenként, néhányszor átforgattam, de nem sütöttem tovább nagyjából 1,5 percnél, és már ki is kapkodtam őket a serpenyőből és félre is tettem. Majd a zöldségeket sütöttem meg egyenként, minden alkalommal kevés olajjal indítva, ugyanabban a felforrósított serpenyőben, úgy hogy minden egyes zöldségadagot egyenként picit megsóztam, ha elkészült, félre tettem, és jöhetett a következő zöldség. Először a kínai kel, majd a répa, zeller és karalábé került a serpenyőbe, mindet alaposan átforgattam a forró olajon, és mind egyenként kapott néhány korty vizet, hogy a keletkező gőzben kicsit átpárolódhasson. Végül a brokkolit is megpároltam kissé, majd azt is félre téve a forró serpenyőbe dobtam a hagymát, megtáncoltattam, jöhetett a gyömbér, a chili és a fokhagyma, kevés szója szósz és a közben elkészült rizs metélt is a keverékbe került. A tésztát nagyon főzni nem kellett, csak felforraltam a vizet, beletettem a rizstésztát, lefedtem elzártan a gázt, és néhány perc alatt tökéletes lett, ezt is adagokban szedtem a fűszeres keverékre. Alaposan összeforgattam majd tányérra szedtem, a tésztán egyenként elrendeztem a zöldségeket: kínai kel, répás keverék, majd a brokkoli a rák és a borsó.

Nem elég hogy zseniálisan fincsi lett, de mesterszakácsnak éreztem magam míg elkészítettem, arról nem beszélve hogy desszert is akadt, mert aznap készítettem a kedvenc tortámat is, és eléggé ki is hűlt: Sajttorta

Utolérhetetlen vacsi... a pirított tészta frankón fűszeres, a zöldek zsengék, roppanósak és fenségesek, mindennek tetejébe az édes szaftos rózsaszín rákocskák... de attól még betegre ettem magam, de megint kérek! :)

Mázes-chilis kacsaszárnytő, pirított káposztával és burgonyapürével - soha többé...

Az alap elgondolás zseniális, egyetlen hozzávalóval volt probléma, az pedig a kacsaszárnytő, a főzés során több ízben meggyűlt a bajom vele, első alkalommal: a tisztítás, előbb baj nem is lehetett volna, hiszen levágni szerencsére nem nekem kellett. Mindenesetre borzasztó volt takarítani, egy kilónyit vettem, ehhez a recepthez fél kilónyit használtam fel, annak a tisztogatása vagy 2 órámba került, ismerve engem, elkötelezett rajongója vagyok a gyors, egyszerű és ízletes ételeknek. Na itt rendesen mellé fogtam, lévén sajna eléggé finnyás vagyok: nekiálltam, perzseltem, csipeszeltem, késeztem, kapargattam, csipkedtem, nyomkodtam, de még két óra után is találtam egy két kósza tokot, borzasztó és fárasztó, a hátam majd beszakadt és a szemem is elfáradt, pedig ülök vagy 18 órát a monitor előtt, és akkor nem akadok így ki. :) De nagy nehezen elkészült a tisztítás, reméltem hogy majd az ízélmény kárpótol a fáradozásaimért, ezzel is mellé fogtam... Majd forró serpenyőbe dobáltam a husikat, alaposan sóztam borsoztam, és minden oldalukat alaposan pirosra sütöttem, majd házi mézzel alaposan megcsorgattam és felhasználtan a kimaradt pirított szezámmagos édes chili mártást, majd kevés vizet öntöttem alá, és fedő alatt alaposan megpároltam. Elkészítettem a burgonyapürét, úgy ahogy máskor is, és a már jól bevált recept alapján egy kis pirított káposztát is varázsoltam mellé:

Az ízesítés nagyon klassz lett, épp olyan amit szerettem volna, a püré - lévén a kedvenc, így azzal baj nem lehet, a káposzta, vitt egy csavart a fogásba, ami zseniális.. de a husit akárhogy próbáltam alaposan megpárolni, csak nem lett olyan puha és omlós amire vágytam, az inak azok inak... dehát tanultam belőle.. am elfogyott mind! :)

Gyors csokis koszorú

Mostanában a kedvenceim az ilyen villám sütik, bőven benne van a kockázatvállalás is, melyet én így élek ki, még mindig jobb mintha ejtőernyővel ugrálnék le többszáz méteres magasságokból, bár nem hiszem hogy sikerült a megfelelő hasonlatot megtalálnom, de nem is ez a lényeg. Végtelenül egyszerű: két egész tojás, egy nagy csipet só, egy-egy adag gyümölcs és kristálycukor, nagy kanál vanília esszencia, ezeket az alapanyagokat habverővel alaposan eldolgoztam. Majd szép nagy adag szódabikarbónát és sütőport is tettem a masszába, majd liszt és kakaópor fele-fele arányában, kissé besűrítettem, majd ezt felhígítottam egy kevés olajjal, a sorrend azért fontos, mert így könnyen alakíthatjuk csomómentessé a masszát. Végül egy szép adag darált mandulát is adagoltam bele, majd olajjal kikentem a csatos kuglóf formát - amit eddig még soha nem használtam - a masszát belekanalaztam, (kevés tészta volt hogy kuglóf alakja legyen végül a süteménynek) és 180 fokos sütőben megsütöttem, majd kiborítottam és porcukorral megszórtam:

Felszeleteltük, isteni sárgabarack lekvárral és tejszínhabbal fogyasztottuk...

Sült zöldség pácolt karajjal

Ez elég rég történt ez a konyhámban, emiatt kissé hiányosak az emlékeim, hiszen hozzám hűen ez sem egy tradicionális magyar recept, hanem a szokásos: dobjunk össze valamit, ami szerintünk csak úgy összepasszol, és ráadásul akad is a hűtőben... :) Első körben bepácoltam a karajszeleteket, négy gerezd fokhagymát lereszeltem, egy extra erős chilit, néhány szem borssal, némi tengeri sóval és egy kevés ételízesítővel porrá őröltem, az erre rendszeresített kávédarálóban, a fűszert összekevertem a reszelt fokhagymával, majd kevertem hozzá némi zöldfűszert: oregánót, bazsalikomot és kakukkfüvet. A fűszeres keverékhez adagoltam némi Worcester szószt, és napraforgóolajat, alaposan kikevertem majd a karajszeletek minden oldalát alaposan bedörzsöltem. Egy nagy fej hagymát vékony szeletekre vágtam, majd ezt is a hússzeletek közé tettem, olajjal lefedtem, úgy hogy a levegő elöl teljesen el legyen zárva, majd 48 órára a hűtőbe tettem. Majd előkészítettem a zöldségeket, a fűszeres olajjal kikentem a jénai alját, egy nagy darab vajat is rákockáztam, majd egy nagy fej céklát nagyobbacska darabokra vágtam, és a jénaiba pakoltam, sóval, borssal fűszereztem, majd rápakoltam a fűszeres hagymát, ami a pácból kikerült. három nagy szem burgonyát hasonló méretű darabokra vágtam, és azt is a jénaiba tettem. Majd egy nagy répával hasonlóképp cselekedtem, újra sóztam és borsoztam. Közben a karaj szeleteket nagyon forró serpenyőben hirtelen elősütöttem, és a zöldségek tetejére tettem, majd a serpenyőbe ragadt fenséges darabkákat feloldottam egy kevés vízzel, és azt a zöldségekre öntöttem, lefedtem, és magas hőmérsékleten puhára pároltam, majd a fedőt levéve zsírjára pirítottam. És tálaltam:

Sajttorta

Édesség kategóriában talán a legkedvesebb helyet tölti be a szívemben, tisztán emlékszem az első alkalomra amikor életemben először ízlelhettem, valamelyik "dögkúton", vagy ahhoz hasonló gyorskajáldában találkoztam vele, tesóm javaslatára próbáltam ki, mert név alapján soha nem lett volna hozzá kedvem, talán rossz emlékeknek köszönhetően, ami a mesesajthoz kapcsolódik... De van néhány furcsaság kicsiny országunkban: medvesajt, madártej, cigánypecsenye... vicces ha belegondolok hogyan lehetne ezt lefordítani más nyelvekre, és hogy mondjuk az ínyenc franciák hogyan fintorognának a nem túl eredeti fordítás hallatán. A lényeg nekem ez lett a nagy kedvencem, ahogy milliók imádják, és milliók igyekeznek megmagyarázni azt is hogy semmi különleges nincs benne, hogy annyira snassz és lapos az egész, hogy nem képesek felfogni mások rajongását... na én így nem tudom megmagyarázni az én lelkesedésem eme fantasztikus édesség iránt, hiszen nem is olcsó, nem is diétás, de megtestesíti a régi hitvallásom minden mozzanatát. Csakis jó minőségű alapanyagokból lehet finoman elkészíteni, és a zsír, az maga az íz, na itt semmiben nincs hiány. :) És az elkészítési idő sem a rohanó világunkhoz igazodik, hiszen 3-4 órám is benne szokott lenni, mely során folyamatos törődést igényel, szívem-lelkem benne van, talán ettől olyan nagyon különleges, talán ezért olyan fenségesen finom, örökkön örökké megunhatatlan. :) Hamis Sajttorta, szerepelt már az előző blogon is, évek óta nem tudjuk megunni, ám meghagytuk abban a luxusban, hogy mindig valamilyen különleges alkalomra készítem, na ezt most megszegtem, "csakúgy" készült, csak azért mert vágytam rá, és épp volt kedvem sütögetni. Kekszmorzsa nem volt itthon, de mint az előző bejegyzésben is írtam, most sem ragaszkodtam a papírformához, elővettem a képzelőerőm, és a fiók alján található vajas kekszet, meg találtam egy másikat, ami mézes "mesekeksz" jellegű finomság, a kettőt alaposan morzsásra daráltam, Adtam hozzá egy nagy adag finomra darált mandulát, és egy nagy darab olvasztott vajat, a vizes homok jellegű morzsát belenyomkodtam a csatos tortaforma aljába és elősütöttem, most sem barnulásig, csak addig amíg a sült vaj varázslatos illata elkezdte belengeni a konyhát. Majd összeállítottam a krémet: fél kiló mascarponéba belereszeltem egy narancs haját, néhány csepp citromlevet, egy harmad narancs levét, két kupaknyi vanília esszenciát, 5-6 púpos evőkanálnyi kristálycukrot, majd simára kevertem, megkóstoltam, egy csipet sót is tettem bele. Majd négy nagy tojás hatalmas sárgáit, végül habverővel két deci tejszínt is beledolgoztam, kóstolás után is éreztem hogy nagyon ízletes lesz. És hibáztam... talán mert évek óta készítem, és túl magabiztos voltam... de a csatos formát már bele is varázsoltam a tepsibe, felöntöttem vízzel, és betettem az előmelegített sütőbe, rá is jöttem hogy a formát nem szigeteltem, így a víz beszivároghat, és eláztatja a ropogós-omlós alapot! Gyorsan kikaptam, és alaposan leszigeteltem, majd sűrű drukkolás közepette reméltem hogy nem lesz baj... :) 160 fokon sütöttem több  mint két órán keresztül, a vizet folyamatosan visszapótolva a tepsiben, majd kikevertem szamóca lekvárt némi eredeti mandula likőrrel, és ezzel megcsorgattam a készülő torta tetejét, és visszatettem a sütőbe még egy órácskára, összesen 150 fokon. Végül hagytam hogy magától kihűljön, persze úgy mint mindig, vagy ahogyan a mesében... Most sem bírtam kivárni, hiszen amikor kivettem, még nemcsak hogy remegős volt a belseje, de azt hittem talán szét is folyik, és megint nem vártam meg a hűtőben való dermedés fokozatát, felvágtam, és ugyan már nem esett széjjel, de ráfért volna egy órácska a hűtőben:

Kóstolás során, ropogós-omlós-vajas keksz alap, krémes és gazdag varázslatos krém, és boldogan émelyítő szamócalekvár, csak úgy foltokban, számomra maga a mennyország, és még mindig nincs rá magyarázat, csak azok érthetik, akik ugyanúgy rajongói ennek a csodás édességnek, természetesen már egy falat sincs belőle.. A szelet belseje inkább tejszínes-selymes varázslatos, kifelé haladva érezhető ahogyan a folyadék mennyisége csökken, külső részén a krém, már inkább sajtos - de nagyon gazdag - kicsit morzsálódós jellegű, de ezt csak akkor vesszük észre, ha minden egyes falatot különleges odafigyeléssel fogyasztunk, minden másodpercet megér... :)