Sajttorta

Édesség kategóriában talán a legkedvesebb helyet tölti be a szívemben, tisztán emlékszem az első alkalomra amikor életemben először ízlelhettem, valamelyik "dögkúton", vagy ahhoz hasonló gyorskajáldában találkoztam vele, tesóm javaslatára próbáltam ki, mert név alapján soha nem lett volna hozzá kedvem, talán rossz emlékeknek köszönhetően, ami a mesesajthoz kapcsolódik... De van néhány furcsaság kicsiny országunkban: medvesajt, madártej, cigánypecsenye... vicces ha belegondolok hogyan lehetne ezt lefordítani más nyelvekre, és hogy mondjuk az ínyenc franciák hogyan fintorognának a nem túl eredeti fordítás hallatán. A lényeg nekem ez lett a nagy kedvencem, ahogy milliók imádják, és milliók igyekeznek megmagyarázni azt is hogy semmi különleges nincs benne, hogy annyira snassz és lapos az egész, hogy nem képesek felfogni mások rajongását... na én így nem tudom megmagyarázni az én lelkesedésem eme fantasztikus édesség iránt, hiszen nem is olcsó, nem is diétás, de megtestesíti a régi hitvallásom minden mozzanatát. Csakis jó minőségű alapanyagokból lehet finoman elkészíteni, és a zsír, az maga az íz, na itt semmiben nincs hiány. :) És az elkészítési idő sem a rohanó világunkhoz igazodik, hiszen 3-4 órám is benne szokott lenni, mely során folyamatos törődést igényel, szívem-lelkem benne van, talán ettől olyan nagyon különleges, talán ezért olyan fenségesen finom, örökkön örökké megunhatatlan. :) Hamis Sajttorta, szerepelt már az előző blogon is, évek óta nem tudjuk megunni, ám meghagytuk abban a luxusban, hogy mindig valamilyen különleges alkalomra készítem, na ezt most megszegtem, "csakúgy" készült, csak azért mert vágytam rá, és épp volt kedvem sütögetni. Kekszmorzsa nem volt itthon, de mint az előző bejegyzésben is írtam, most sem ragaszkodtam a papírformához, elővettem a képzelőerőm, és a fiók alján található vajas kekszet, meg találtam egy másikat, ami mézes "mesekeksz" jellegű finomság, a kettőt alaposan morzsásra daráltam, Adtam hozzá egy nagy adag finomra darált mandulát, és egy nagy darab olvasztott vajat, a vizes homok jellegű morzsát belenyomkodtam a csatos tortaforma aljába és elősütöttem, most sem barnulásig, csak addig amíg a sült vaj varázslatos illata elkezdte belengeni a konyhát. Majd összeállítottam a krémet: fél kiló mascarponéba belereszeltem egy narancs haját, néhány csepp citromlevet, egy harmad narancs levét, két kupaknyi vanília esszenciát, 5-6 púpos evőkanálnyi kristálycukrot, majd simára kevertem, megkóstoltam, egy csipet sót is tettem bele. Majd négy nagy tojás hatalmas sárgáit, végül habverővel két deci tejszínt is beledolgoztam, kóstolás után is éreztem hogy nagyon ízletes lesz. És hibáztam... talán mert évek óta készítem, és túl magabiztos voltam... de a csatos formát már bele is varázsoltam a tepsibe, felöntöttem vízzel, és betettem az előmelegített sütőbe, rá is jöttem hogy a formát nem szigeteltem, így a víz beszivároghat, és eláztatja a ropogós-omlós alapot! Gyorsan kikaptam, és alaposan leszigeteltem, majd sűrű drukkolás közepette reméltem hogy nem lesz baj... :) 160 fokon sütöttem több  mint két órán keresztül, a vizet folyamatosan visszapótolva a tepsiben, majd kikevertem szamóca lekvárt némi eredeti mandula likőrrel, és ezzel megcsorgattam a készülő torta tetejét, és visszatettem a sütőbe még egy órácskára, összesen 150 fokon. Végül hagytam hogy magától kihűljön, persze úgy mint mindig, vagy ahogyan a mesében... Most sem bírtam kivárni, hiszen amikor kivettem, még nemcsak hogy remegős volt a belseje, de azt hittem talán szét is folyik, és megint nem vártam meg a hűtőben való dermedés fokozatát, felvágtam, és ugyan már nem esett széjjel, de ráfért volna egy órácska a hűtőben:

Kóstolás során, ropogós-omlós-vajas keksz alap, krémes és gazdag varázslatos krém, és boldogan émelyítő szamócalekvár, csak úgy foltokban, számomra maga a mennyország, és még mindig nincs rá magyarázat, csak azok érthetik, akik ugyanúgy rajongói ennek a csodás édességnek, természetesen már egy falat sincs belőle.. A szelet belseje inkább tejszínes-selymes varázslatos, kifelé haladva érezhető ahogyan a folyadék mennyisége csökken, külső részén a krém, már inkább sajtos - de nagyon gazdag - kicsit morzsálódós jellegű, de ezt csak akkor vesszük észre, ha minden egyes falatot különleges odafigyeléssel fogyasztunk, minden másodpercet megér... :)