Kiwis pavlova

Nagyon szeretem ezt a tortát, szokatlan és varázslatosan édes, olyan mint egy felhő, mégis ropogós, de lágy, édes és kellemes, könnyű és nehéz, a hozzá használt gyümölcs fanyarsága kerekké varázsolja az egész élményt. Az állagok, ízek, illatok és ennek változatai tökéletes szimfóniát komponál a gasztronómia csodás világában. Amikor elsőre készítettem, tökéletes lett, mind szemre és ízre egyaránt, a második: katasztrófa, ez a negatív élmény tökéletes volt arra hogy jó néhány évre eltántorítson az újabb próbálkozástól. Mivel készült nem régen sajttorta, amihez természetesen csak a tojások sárgáit használom fel, így a fehérje megint itt maradt a nyakamon. Ha valaki ismer, az tudja semmit nem tartok nagyobb pazarlásnak, mint amikor valamilyen étel vagy alapanyag kerül a szemetesbe, legyen szó akár csak néhány tojás fehérjéről. Így tökéletes alkalom adódott az újabb kipróbálásra, és a kudarc élményének megfordítására, így nekiláttam. A kimaradt 4 tojásfehérjét kivettem a hűtőből és kitettem a konyhába, hogy egy kevés idő alatt szobahőmérsékletűre melegedjen, közben igyekeztem megjegyezni minden apró részletet, hogy ha ismét sikerrel járok, akkor többé ne rontsam el. Előkészítettem a többi hozzávalót: egy csipet só, egy kanál kukoricaliszt, egy kanál ecet, két kupaknyi vanília esszencia és sok cukor - nagyjából öt evőkanál. A szobahőmérsékletű tojásfehérjét a legkedvesebb robotgépembe tettem, amikor már félig kemény volt a sót, kukoricalisztet, vanília esszenciát és az ecetet is hozzá öntöttem, majd fokozatosan a cukor is belekerült. Bellácskám - a robotgép - tökéletesen tette a dolgát, addig forgatta a habba a levegőt, hogy egy csodásan fényes, és kemény habot kaptam, a két ujjammal ellenőriztem hogy a cukor rendesen elolvadt-e, pici habot összedörzsölgettem, egynemű, testes és gyönyörű! Sütőpapírt a tepsibe helyeztem, kevés olajjal megkentem, és a habot elrendeztem rajta, úgy hogy kör alakú legyen, a széleken kissé magasabban, de mindenképp úgy hogy dimbes-dombos legyen a felszíne, a sütőt alaposan előmelegítettem 180-190 fokra, az alapot betettem, a hőmérsékletet pedig lecsavartam 160 fokra. Akkor jó az alap, ha kívül ropogós és törékeny, belül lágy és szaftos, a tökéletes jel erre, ha a teteje berepedezik a hűlés során, minden egyes repedés újabb boldogságcseppet jelent, és újabb mosolyt az arcomon, még egy ilyen lehetőség nincs, hogy örüljek egy repedésnek. :) Ha teljesen kihűlt, a nehezén túl is vagyunk, ilyenkor már némi tejszínt kell kemény habbá verni, természetesen újabb adag cukorral, és mivel most számítottam rá hogy nem fogjuk tudni ketten megenni az egész tortát, így némi kukoricalisztet is adagoltam, hogy az állagát könnyebben megőrizhesse, és végül kiwi darabkákat tettem a tetejére.

Kiwis pavlova

Épp tökéletes lett, olyan amilyenre vágytam! Remélem hogy a következő is megüti a mércét... :)