Ez egy borzalmas leves, megtestesíti mindazt ami az elveim ellen való, valahogy időről-időre mégis helyet szorítok az ilyesminek is az életünkben, az alap zacskós kínai leves, a legközönségesebb ami kapható. Azért nem száz százalékos szentség törés, hiszen csak gondoljunk bele, ha a techno az alapanyagokat tekintve az olasz konyha, hiszen mindössze néhány egyszerű, feldolgozatlan alapanyagot használ fel, amiből egy zseniálisan ízletes tökéletes ételt készítenek, a zenei megfelelőjében néhány egyszerű tiszta hang felhasználásával hozzák létre a zenét. Persze amennyire az olasz konyha dobogós nálam, a technót, mint zenei műfajt nem feltétlen favorizálom, bár szent meggyőződésem, minden műfajban vannak kiemelkedően fantasztikus zenészek, és nem véletlen hogy a világon emberek milliói tombolnak extázisban technó zenére. Ilyen elven a kínai konyha nemhogy klasszikus, de nagyjából heavy metál, hiszen összetevői egyenként komplex bonyolult alapanyagok, melyeket egyenként a hangszerek szimbolizálnak, mindazonáltal rengeteg előre elkészített szószt, és alapanyagot használnak, gondoljunk csak a szója vagy halszószra, a teriaky szószról nem is beszélve, vagy a feldolgozott alga készítményekre, a különböző tulajdonságokkal rendelkező olajokra: szezám, mogyoró, az ízesített és különböző wok olajok. A húsok, halak, tészták és rizsek sokaságát nem is beszélve, ja és a fűszerek... annyi és annyi hozzávaló kavarog hirtelen a fejemben hogy össze sem győzöm rakni. Ezért nem teljesen szentségtörés ez a leves, kínai tészta, kínai fűszerkeverék és olaj van benne, ezt egy picit felturbóztam némi chilivel, fagyasztott sárgaborsóval, és babyrépával, na megy egy kevés apróra vágott nori lappal, és két kortynyi szója szósszal. A következtetés: mindenképp próbálkozni kell ezekkel a lehetőségekkel, klassz fűszeres, ízes, erős és forró! Persze gyors, erre volt szükségem, mert teljesen átfagytam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése