Szendvics

Egy szendvics is lehet tökéletes vacsora, olyan amely még a kettőnk által elvárt maximumot is felülmúlja, bár Herry szerint egy szendvics, elég ha szendvics, így az Ő elvárásainak a legegyszerűbb megfelelni, én egy kicsit kritikusabb vagyok, én jobban rajongok a főtt ételekért, így igyekszem ezt is belecsempészni, de ez még "legális", hiszen nem zárja ki Herrym egyszerű igényeit. Sőt ez a szendvics végül még az egészséges életmód szigorú követelményeinek is igyekezett megfelelni, félig tudatosan, félig a véletlenek sokaságának köszönhetően. Első körben a pulyka combfilét lehártyáztam, az inakat gondosan eltávolítottam, majd vékony szeletkékre vágtam, a rostokra merőlegesen és készítettem rá egy klassz kis olajos pácot: gyros fűszerkeverék, sok bors és egy kevés darált chiliből, alaposan megforgattam a pácban a husikkat, olajjal lefedtem, hűtőbe tettem és megfeledkeztem róla 48 órára. :) Előkészítettem a "zöldeket": (jó szokásomhoz híven, a hűtőben rejtező kincsekre szorítkoztam) Kínai kel: a nagy leveleket félbe vágtam, kígyó uborka, vékony szeletekre daraboltam, csemege uborka: felszeleteltem, koktélparadicsom: keskeny szeletekre vagdostam, és sárgarépa: zöldséghámozóval vékony hosszú szeletekre "hámoztam". Majd egy gyors öntetet is készítettem: natúr joghurt, sok darált chili, egy kevés reszelt torma, pici só és bors, alaposan kikevertem. Jöhetett az építkezés: teljes kiőrlésű lisztből készült toast kenyeret választottam, (mostanában ez az új mánia, igyekszünk nyitottan fogadni a különböző magvas, barna és mindenféle kenyereket, és bátran mondhatom finomabbnál finomabb változatokat is sikerült már felfedezni) a kenyérre jöhetett egy fél levél kínai kel, erre tettem a hirtelen kisütött forró omlós húsokat, majd néhány hajszál vékony szelet répa, a kétféle uborka és paradicsom és a pikáns csípős öntet, majd lezártam mégegy szelet kenyérrel. 

Meglepően laktató, pikáns, és ízletes volt... Sok hasonló várható, hiszen variációk tárháza végtelen, vagy az is a négyzeten...

Rizs párolt zöldség és saláta - igazi vegán

Úgy tűnik egyre nagyobb teret hódít az életünkben a hús mentes ételek sokasága, bár egyenlőre nagyon sokaságról nem beszélhetünk, de ezt is el kell kezdeni valahol, annak ellenére hogy teljesen állati eredetű összetevőktől mentes, mégis annyira összetett, hogy el is felejtettük hiányolni, az oly nagyon túlmisztifikált húsit.A húsmentesség ellenére mégis három résből áll ez a "kompozíció": párolt rizs, párolt zöldség és saláta, így az elméletben kötelező napi öt zöldségből, egyszerre letudhatunk kettőt. :) A rizs a szokásos módon készült, a párolt zöldség: vaj és olívaolaj keverékén pároltam két gerezd vékonyra szeletelt fokhagymát, kevés frissen  fehér borsot szórtam bele, majd vegyes fagyasztott zöldséget, melyben: brokkoli, karfiol, citromsárga és sárgarépa, mini répa keveréke volt. Nagy szemű tengeri sóval, majoránnával és kakukkfűvel ízesítettem, fedővel lefedtem, és kissé megpároltam.A salátához a hűtőszekrényben fellelhető zöldségeket használtam: káposztát vékony szeletekre vágtam, egy nagy répát egy zöldséghámozóval felszeleteltem, piros kaliforniai paprikát felszeleteltem, egy fél kígyóuborkát vékony szeletekre daraboltam. Az öntetnek rendkívül egyszerű módját választottam: kétharmad extra szűz olívaolaj és egyharmad balzsamecetet, frissen őrölt színes borsot, chilis tengeri sót és chilit alaposan összekevertem, és a salátát nyakon öntöttem vele, közben a a fogás többi része is elkészült, így tálalhattam:

Sonkás tejszínes tészta - egy csipet meglepetéssel

Igen, az örök nagy kedvenc nálam a tejszínes tészta, gombával, sonkával, zöldfűszerekkel, milliónyi és milliónyi különböző varázslatos változatosságában. Mindig variálok rajta egy kicsit, de az örök alkotórészek: tészta, só-bors, tejszín, és általában valamilyen sajt. :) Alig néhány alkotórész, és mindig különböző eredmény, nem véletlen a rajongásom, hiszen nem csak a szószt lehet variálni, valamiért ha más és más tésztát választunk, még annak is másmilyen az íze, vannak tészták melyek sűrűbb szószt kívánnak, vannak melyek könnyen felveszik a bordázottságuk miatt a mártást. Lényegében rajongok érte, de most kipróbáltam a konyhám egyik új ékességét, életemben először, mégpedig a szardellát. Izgatottan bontottam életemben először az üvegcsét, melyben a sóban-olajban tartósított vékonyka halszeletek voltak, már az illata is erőteljes és átható, de az íze... hát mondhatom én magában is imádom! Természetesen megkóstoltam, de ezt is fűszerként fogom alkalmazni, az első reakcióm: nem annyira szarvasgomba (eddig nem volt alkalmam megízlelni), de legalább egy jó vargánya - és tudhatjuk, az nálam a gombák királya, azt is ízesítőként szoktam használni - most is összefut a nyál a számban, úgyhogy extra gyorsasággal nekiláttam! Feltettem a tészta vizet főni, előkészítettem az alapanyagokat: két féle sonka: csirkemell és pulyka, egy nagy fej hagyma fele, 4 kis gerezd fokhagyma, sajtok: füstölt parenyica, füstölt karaván kenhető sajtkrém, tejszínes ömlesztett háromszög sajt, 2 dl tejszín és a titkos hozzávaló: szardella filé. A hagymát apró kockákra vágtam, forró olíva olajra dobtam, alaposan megsóztam, és bőven megszórtam frissen őrölt borssal, amikor picit lekezdett pirulni a hagyma, néhány korty vízzel felöntöttem, és a vékony szeletekre vágott fokhagymát is rádobtam, megkevertem és az apróra szeletelt szardellafilét is a hagymás keverékre tettem. Egy szép nagy szardellát választottam, de az óvatosság kedvéért csak egyet használtam fel. Majd 10-10 dkg sonkát is a forró olajra dobtam, egy nagy darab vajat is tettem rá, majd jöhettek a sajtok, az összes, ezt is pirítottam egy ideig, majd felöntöttem tejszínnel. Alacsony hőmérsékleten fokozatosan felforraltam, és tovább ízesítettem egy szép nagy adag bazsalikommal és oregánóval. Közben elkészült a tészta, leszűrtem, de úgy hogy a főzőléből félretettem magamnak, hiszen a szósz nagyon besűrűsödött a sajtoknak köszönhetően, főzővízzel felöntöttem, alaposan felforraltam, és a szósz felét kiszedtem (holnapi ebédhez), majd a tészta felét hozzádobtam a szószhoz, a másik felét alaposan leöblítetten hideg vízzel, és félre tettem. A serpenyőben alaposan összeforgattam a szószt a tésztával, elzártam a gázt, és egy egész fej paradicsomot is belekockáztam, a hő tökéletesen elég volt ahhoz hogy a paradicsomok megfelelően átmelegedjenek, majd tálaltam:

Egy kellemesen hűvös tokaji aszút bontottunk hozzá, nem éppen szokásos nálunk a kedd esti vacsihoz, de valahogy úgy éreztem nem kell mindig indok ahhoz hogy ünnepeljük a boldogságunkat, lehet időnként, csak úgy spontán is! :) Épp most ezt némi alkohollal tettük, hiszen ha a tésztában volt valami különleges, miért hagynánk kihunyni az ízek varázsát? A mini főszereplő mindenképp megér egy két gondolatot: máris beleszerettem, a konyhám nem lenne többé egész nélküle, úgy ahogyan ez az étel sem, zseniális, hiszen semmi halas érzés nem volt benne, de olyan különleges aromát kölcsönzött az ételnek, megmagyarázhatatlan, azt hiszem olyan ez mint az a titokzatos ötödik íz, az umami...

Hamis tárkonyos raguleves

Herryt, férfi lévén szokatlan módon "leveses"-ként jellemezném, sőt, tovább megyek, az idő előrehaladtával, egyre inkább jellemző rám is a rajongás, a fűszeres, a lágy, a zöldséges, a gazdag, a tejszínes, a tejfölös és mindenféle folyékony táplálék iránt. Ezért újabban megpróbálkozok, azokkal a levesekkel is, amiket eddig maximálisan elutasítottam, most egy tejfölös gyöngyszemet választottam, azért mert Herry nagyon szereti, de sajnos hús híján, nem volt egyszerű, egy kis fagyasztott csirkeszívet találtam elfekvőben, gondoltam ezt felhasználom. :) Egy fél fej hagymát finomra vágtam, majd langyos olajra dobtam, folyamatos kevergetés mellett megdinszteltem, közben két kis gerezd fokhagymát is vékonyra teleteltem, azt is az edénybe dobtam. Ekkorra kiolvadt nagyjából a szív, mehetett a hagymás keverékre, ezt egy picit tovább pároltam, alaposan megsóztam - ez segíti a kémiai folyamatokat - éppen annyi idő alatt megtisztítottam a többi zöldséget. Egy hatalmas répát, egy petrezselymet, egy negyed karalábét  és  egy darabka zellerrel is megtisztítottam, majd elsőnek a zellert vékony szeletekre vágtam, rádobtam a forró zsiradékra, majd jöhetett a petrezselyem, vékony szeletekre vágtam, ezt is bedobtam az edénybe, majd a karalábé következett, végül a répát szeleteltem, és azt is átforgattam az edényben. Majd egy darabka vajat is tettem a tetejére, és amikor az felolvadt, egy húsleveskockával ízesítettem, vízzel felöntöttem, felforraltam, majd alacsony lángon megfőztem a zöldségeket. Közben előkészítettem a befejező részt: egy nagy pohár tejföl felét alaposan kikevertem egy nagy teáskanál tárkonnyal, csepegtettem bele vagy 10-12 csepp citromlevet, majd két nagy evőkanál kukoricával és ugyanennyi zsenge fagyasztott borsóval is kikevertem, félretettem, amíg a leves megfő. Majd hőkiegyenlítéssel a tejfölös keveréket a levesbe adagoltam, felrottyantottam, és tálaltam is.

Teljes kiőrlésű rozslisztből készült ropogós kenyérrel tálaltam, bár én az ilyesmit nem nevezem kenyérnek, mégis nagyon klassz volt!

Sült zöldségek indiai köntösben

Igazi hamisítatlan indiai ízek, persze úgy ahogyan a főzőműsorokban láttam, és az ösztöneimtől vezérelve. Teljes mértékben vegán fogás lett, 3 nagyobbacska burgonyát felcikkeztem, egy céklát felvágtam, egy karalábét is mellészeleteltem, egy nagy répát felhasáboltam, két nagy fej hagymát is összedaraboltam, majd egy nagy fej káposztából is vágtam le néhány gyönyörűséges szeletet. Majd elkezdtem összeállítani a fűszerkeveréket: 2 teáskanál egész koriandert, 1 teáskanál egész római köményt, 1 teáskanál egész borssal és egy darab szárított extra erős chilivel serpenyőbe tettem, és nagyon alacsony hőmérsékleten lassan elkezdtem megpirítani, sűrűn alaposan körbeforgatva az edényben. Csak addig pirítottam a fűszereket, amíg éppen hogy elkezdtek illatozni, majd a pirított, illatozó, meleg keveréket beletetten az erre a szent folyamatra rendszeresített kávédarálóba, nagy adag, nagy szemű tengeri sóval alaposan porrá őröltem. Közben négy gerezd erős, duci fokhagymát lereszeltem egy nagyobbacska darab gyömbérrel, olvasztott és kissé pirított vajjal és olajjal összekevertem a porított fűszereket, és a fokhagymás, gyömbéres reszeléket. Majd még megerősítettem az alapot a következő fűszerekkel: 1 teáskanál őrölt pirospaprika, majoránna, oregánó, kakukkfű, és rozmaring. Majd a feldarabolt zöldségeket körbelocsoltam a fűszeres, aromás olajjal, néhány korty vizet öntöttem alá, fóliával lefedtem, majd alaposan megpároltam. Végül a fóliát levéve, az összes vizet elpárologtatva, kissé megsütöttem. Az illatok és aromák ellepték és beterítették az egész lakást, de talán még a lépcsőházat is, egészen a földszintig, még a szemembe is könnyet csaltak, olyan átütő erejű lett!

Bevásárlólista

Tegnap bevásásrolni voltam, egy igen érdekes tényt sikerült megállapítanom amikor, a futószalagra pakoltam az árukat, az utóbbi időben nagyban megváltozott a főzési stílusom, mind a felhasznált alapanyagok és fűszerek tekintetében is. :) Érdekes hogy nem vagyok az az elvakult: "táplálkozzunk egészségesen" típus, mégis olyan jellegű élelmiszerek és alapanyagok kerültek a kosaramba:

• 1 kg óriás garnéla, akciós volt, és kifejezetten ezért a termékért mentem le a boltba, bár így is többször végiggondoltam, hogy belefér-e a hónap büdzséjébe, de ritkán engedek meg magamnak ilyesmit, és most nem tudtam lemondani róla,
• 1 kg gyönyörűséges répa, akár salátának, zöldség levesbe, vagy csak nyersen elrágcsálni,
• néhány szépséges cékla: az utóbbi időben több alkalommal előfordult sült zöldésgként, és a nagy sikerre való tekintettel, mindig kell hogy legyen otthon,
• Kínai kel: salátaként, és pirított káposzta helyett is tökéletes, vagy levesbe, felhasználása végtelen formában történhet,
• teljes kiőrlésű lisztből készült kenyér: mivel Herry ragaszkodik a szendvicséhez, így a kenyeret ideiglenesen sem tudom kiiktatni az étrendünkből, így arany középútként ezt a fajtát választottam, nem mondom hogy a kedvencünk, de mindenképp a "változatosság gyönyörködtet" és megnyugvást jelent hogy mégis igyekszünk tenni valamit, hosszú távú hatása, még várat magára,
• Barna rizs: soha nem próbáltam még, most vásároltam életemben először, várom hogy kipróbálhassam, bár a főzési idő miatt, biztosan nem hétköznap fogom elkezdeni az első próbálkozást, ha jól tudom jóval hosszabb a főzési ideje... de erről később! :)

Ja, és ha már az oly fontos alapanyagokról esik szó, akkor megjegyzem: minden egyes termék boldogsággal tölti meg a szívem, de természetesen most a garnéláé a főszerep, nagyon várom hogy neki eshessek, de volt még egy "ízesítő", amit a napokban kaptam: szardellafilé! Évek óta vágyok rá, de eddig sosem akadt a horgomra, természetesen most is Herry örvendeztetett meg! :)

Hamis Tarte Tatin - csak úgy Nany módra

Ez a desszert is az a kategória, ami mostanában oly népszerű nálunk: minimális: energia, idő, alapanyag és költség ráfordítással a legkellemesebb eredmény elérése. Összesen 4 hozzávaló szükséges, így rendkívül gazdaságos, idő szempontjából szintén előnyös, hiszen nagyjából 10 perc az egész - ha ügyesek vagyunk akkor ebbe még a mosogatás is belefér. Ennek ellenére kétszer sikerült elrontanom! :) Vicces ez! Az első hiba: csatos tortaforma, a képződő karamell kiáramlott a réseken, összeégetve az sütő alját, borzalmas füst és sűrű "anyázások" közepette súrolhattam a forró sütőt... A második hiba: alkalmasabb forma hiányában, gyümölcs tortaformát használtam, de a képződő karamell rétegbe belesült az alma egy része, bár ez már vállalható kategóriának sikerült... a kudarcok ellenére mindkét alkotás elfogyott... :) Az alapötlet a világhírű: Tarte Tatin, de ennek megreformálása, vagy legalábbis a legegyszerűbb formában való egyszerűsített elkészítés, így semmi esetre sem akartam külön karamellt készíteni, és almát párolni, de ahhoz az almákat megfelelő vékonyságúra kellett szeletelni, és a tészta gyúrását is akartam hagyni, így egyszerű, fagyasztott leveles tésztára esett a választás. Mindkét "fiaskó" esetében ugyanúgy készült a recept: vastagan kivajaztam a forma alját, bőven megszórtam barna cukorral (esetleg fahéjjal, és egy kevés vaníliával) majd gyönyörű legyező formában rápakolgattam a vékony almaszeleteket, végül a leveles tésztát vékonyra kinyújtottam a formát ráhelyezve, egyenletes kört vágtam, amit az almaszeletek tetejére tettem, villával megszurkáltam, és nagyon-nagyon felforrósított sütőbe tettem, de a hőfokot gyorsan levettem 180 fokosra. :) Ezt azért találtam ki, mert a leveles tészta a forró levegő feláramlására, gyorsan megemelkedik, majd szépen fokozatosan át is sül, a cukor pedig közben megkaramellizálódik... persze ez nem volt törvényszerű, a legenda csak az én agyamban élt. :) Mindenesetre működött...

Lehet legközelebb néhány csepp tejszínt is adagolok... Nagyon klassz... meglesz a tökéletes variáció is! :)

Rigatoni vargányás tejszínes sajtmártással és rozmaringos májjal

Igen-igen, tésztából sosem elég, ha minden nap azt kellene ennem, akkor is megtalálnám a módját hogy ne unjak rá soha. Most egy kicsit átvariáltam az utóbbi idő legnagyobb kedvencét, a vargányás tésztát, az előző készítés hibájából okulva, másképp estem neki, sőt még egy kicsit fel is dobtam, ezzel kissé összetettebbé varázsoltam, de minden egyes ráfordított másodperc megtérült már az első falatnál. :) Vaj és olívaolaj keverékét melegítettem a serpenyőben, nagy adag durvára őrölt színes borsot, és kevés chilit pirítottam benne, egy szép nagy hagymát felszeleteltem, és azt is a zsiradékra dobtam, amikor már pirulni kezdett, a felszeletelt vargányát is rádobtam, két gerezd vékonyra szeletelt fokhagyma kíséretében, megsóztam és hagytam hogy szép színt kapjanak. Amikor megpirultak, kiszedtem őket egy tányérra, és s a zsiradékra egy lágy, krémes sajtot tettem, hagytam hogy kellemesen elolvadjon, majd némi tejszínnel lassú tűzön, időnként megkeverve beforraltam. Közben felkészítettem főni a tésztát, és bónuszként csirkemájat terveztem mellé. Húsos füstölt szalonnát feldaraboltam, majd kacsazsíron lassan kiolvasztottam a zsírját, bőven fűszereztem sóval-borssal és egy hatalmas adag rozmaringgal, majd a csirkemájakat is a serpenyőbe dobáltam, és óvatosan éppen hogy csak megsütöttem, így lesz igazán ízletes a csirkemáj, ha nem sütjük sokáig, és én nem szoktam közvetlenül a májat fűszerezni. Közben a tésztát leszűrtem, a tejszínes szósz picit túl sűrű lett, ezen könnyítettem a tészta főzővizével, a tésztát tányérra halmoztam, megöntöztem a tejszínes ízletes mártással, halmoztam rá a hagymás vargányából, a tetejére pedig az ínycsiklandozó rozmaringos máj került a ropogós szalonnával:

Nagyon-nagyon...

Kelbimbós burgonyapüré, kacsazsíros csirkemájjal

Sikerült megismételnem egy nemrégiben készített receptet, de teljesen véletlenül, csak akkor jöttem rá hogy ettem már ilyet, amikor az első falatokat megízleltem, máj és burgonyapüré, most is hasonlóképp készítettem, csak most kelkáposzta helyett kelbimbó került a pürébe, a máj jelenleg: zabos kacsamáj, és azt kacsazsíron készítettem...

Még mindig klassz recept... :)

KV

Volt idő amikor napi 9-10 kávét is elfogyasztottam, ráadásul abból a fajtából amit nemes egyszerűséggel csak : "megáll benne a kanál" jelzővel szokás illetni. Mára ezt a rossz szokásomat is sikerült kissé átformálni, hasonlóképpen ahogyan a cigarettát. Mai napig vallom: Imádok cigizni, igazi függő alkat vagyok, azt az aprócska tényt leszámítva hogy idestova lassan 11 hónapja nem pöfékeltem egyetlen slukkot sem. A kávézási szokásaimat is sikerült átformálni, mégpedig úgy: napi kettő, a nem túl erősből, egy ezer éves Jura gépünk van, de mi nagyon szeretjük, nem főz túl erőset, de azt kávébabból teszi. A két kávé egyenletesen oszlik el a napomban, és a jelentése sem a koffeinfüggőségről szól már, az első, reggel, csak hogy kellemesen induljon a nap, a kanapén a kedvessel, igazi szertartás, valódi melegséggel tölti be a reggeleinket. A második délben ebéd után, szintén kényelmesen, nyugodtan elfogyasztva, időnként este is megismételjük, de csakis az együtt töltött élmény kedvéért. Gondoltam ha már nekünk ez ilyen fontos, apróságokkal igyekszem mindig emelni méginkább ennek a fényét, a házi tejszínhab sokat segít, máskor pici fahéjat csempészek bele, vagy barna cukrot, valamit mindig variálok, hogy a meghittség mellé kevés játékosságot is csempészhessek, Herrym mindig nagyra értékeli ezeket a megmozdulásokat, én ezekkel az apró mozdulatokkal gondoskodok a szerelmünkről. :)  Most megint kitaláltam valamit, a házi tejszínhabot: cukorral, egy késhegynyi kardamommal és pici fahéjjal ízesítettem, egészen megváltoztatta az élményt, különlegessé és varázslatossá tette azt a néhány pillanatot amíg kitartott... :)

Édes-savanyú pirított zöldség - az első laktató vegán ételünk - azaz a kardamom debütál

Nem véletlen a cím összetettsége, hiszen sikerült életem első igazán vegán ételét elkészíteni, amikor maradéktalanul jól laktunk, elégedettek voltunk és ehhez egy igazán összetett ételt sikerült összehozni, ráadásul mégis pofon egyszerű, ez a legkedvesebb párosításom! Azt hiszem ideje más dimenzióban tekintenem erre a világra... Hiszen az hogyan a vegetarianizmusnak is több fajtája van, rá kellett jönnöm hogy ezek az ételek nem csak sóban-vízben burgonyából vagy főtt babból és lencséből állnak, hanem akár sokkal izgalmasabbak is lehetnek, vagy legalább annyira izgalmasak, mint a húsos ételek. Igazán nehéz ezt bevallanom, hiszen mindig azt mondtam: "nem vagyok én nyúl" vagy "a tápláléklánc csúcsára születtem" esetleg "én húsevő vagyok, és még jobban megéhezek ha csak zöldséget fogyasztok". Szent meggyőződésem - most már, ami engem lep meg a leginkább - hogy amit húsos ételként el lehet készíteni, létezik annak a tökéletes vegetáriánus változata is, még akkor is ha ennek a különös világnak a legszigorúbb formáját vesszük alapul, persze ha nem a nyers zöldséges és gyümölcsös változatra gondolunk. Persze hatalmas segítséget jelenthetnek ilyen ételek esetében amiért oly nagyon határtalanul és szenvedélyesen rajongok: a FŰSZEREK! Csodás új világ nyílt meg előttem, és már be is szereztem hozzá egy klassz könyvet, számtalan recepttel, izgalmas variációkkal és csodás képekkel, a címe: Nélkülözhetetlen VEGETÁRIÁNUS könyv, ennek köszönhetem hogy a fantáziám megtáltosodott, és most szárnyal. :)

Szerettem volna ha valami különleges kerül az asztalra, ha már vega kajáról van szó, szerettem volna úgy elkészíteni hogy eszünkbe se jusson hiányolni az eddig úgy túlértékelt húst. Így gondoltam ideje kipróbálni a kardamomot, ami új szereplő nemcsak a konyhámban, de a palettánkon is. A párolt rizst terveztem ízesíteni vele, ha már kerül bele egy új fűszer, gondoltam legyen igazán különleges: ezért tettem mellé egy szem csillagánizst - amit még nem volt alkalmam soha kipróbálni, és hosszú ideje pihen a különleges fűszeres dobozkában, ha meg lúd, hát legyen kövér alapon tettem mellé két csipet igazi, eredeti és hamisítatlan sáfrányt is. A csodás titkos hármas mellé jöhetett a szokásos rizs ízesítő: só, bors és egy kis húsleveskocka. :) Talán most sokan felszisszennek, ha már ilyen gondossággal válogattam az alapot, akkor nem szabadna ezt a "mesterséges szemétbombát" beletenni, de egy jobb minőségűt használok, és mint dolgozó nőnek nincs időm egy fárasztó hétköznapi melós nap után zöldségalaplevet készíteni. A rizst oda készítettem, a szokásos módon, de az új ízesítőkkel, így következhetett a bőséges pirított zöldség. Ehhez alap: egy nagy adag aprított káposzta, egy edény fagyasztott, vegyes zöldségkeverék (melyben volt: brokkoli, karfiol, sárgarépa, citromsárga répa), tettem mellé néhány maréknyi francia saláta zöldség alapot, csak hogy kissé bővebb legyen a választék. Majd kevés zsenge zöldborsót és egy kevés fagyasztott kukoricát is tettem mellé, amit még én készítettem elő a nyáron, és fagyasztottam le. És nekiláttam: egy kevés napraforgóolajat kevés vajjal felforrósítottam, beletettem a távol keleti konyha "szent háromságát": reszelt gyömbér, és fokhagyma, némi csípős erős darált chilivel, jöhetett a felaprított káposzta, kissé megpirítottam, majd beletettem másfél fej hagymát. Amikor elpárolgott az összes lé, és pirult egy kissé, jöhetett a fagyasztott zöldség egyik fele, csak hogy ne hűtsem le teljesen a serpenyőt, amikor ez is pirulni kezdett, jöhetett a fagyasztott zöldség másik fele, a francia saláta keverék, végül a kukorica és a borsó is. Közben összekészítettem a szószos alapot: sűrített paradicsom, ketchup, barna cukor, rizs ecet, egy kevés kukoricaliszt, sötét szójaszósz és víz: egy befőttesüvegben alaposan összeráztam, amikor a zöldek kellően megpirultak, a szószt is a zöldségre borítottam, majd hagytam felforrni, és kissé besűrűsödni. Leírni sokkal nehezebb és hosszabb mint elkészíteni:

Nagy adag rizst készítettem, de a csillagánizs túl erős volt, mentségemre legyen szólva, soha nem használtam, és soha nem kóstoltam eddig. De nagyon-nagyon klassz lett, és ha lehetséges a lelkesedésem még fokozódott... azóta volt már vega kajcsi... és lehet hetente fogom készíteni, talán többször is...

Fűszerboltom...

Megérkezett az új csomagocskám...

Zseniális!!! Nagyon örültem neki, életemben először megkóstolhattam a kardamomot, amit napokig terveztem, hogyan szeretném először megízlelni, aztán úgy döntöttem, a lehető lehető legegyszerűbb módját választom, ebéd után a kv-mba milyen klassz lesz! :) De az eleje: hazaértem ebédelni, és a postaládámban ott várakozott a kis csomagocska, rettenetesen izgatott lettem, de igyekeztem nem túlpörögni, óvatosan felbontottam, és már meg is ízleltem, csak úgy magában... Kényelmesen elfogyasztottam az ebédet, szertartásosan lefőztem a szokásos KV-t, azzal a különbséggel, hogy egy pici csipetet tettem a csészémbe az őrölt kardamom-ból, helyet foglaltam a kanapén, és vártam az átütő erejű meglepetést... ami teljesen elmaradt, de azonnal magaménak éreztem az ízvilágot, othonossá és meghitté tette a forró italomat! Kívánhat ennél többet az ember?

2 munkanap alatt megérkezett a csomag, minden egyes termékével maximálisan elégedett vagyok, így első körben... a tapasztalatokat később, de azt hiszem nem fogok panaszkodni...

Almakompót

Nem is értem, almakompót... azt hiszem gyerekkoromban ettem utoljára, és akkor sem tartozott a kedvenceim közé, talán nagyikám készített nekünk... Valamelyik nap Herry szerelt - mert amúgy mindig szerel - és megszólalt:

• "Tudod mit ennék most szívesen?
• Nem Szivecském, mit? 
• Hideg almakompótot, lehet olyat venni? Boltban?"

 Boltban? Hát amúgy sem vagyok egy: "kész ételt mindig boltban vásárolok" típus, de nehogy már egy almakompótot vegyek boltban, nem lehet túl nagy ördöngösség... És tényleg! Pofon egyszerű volt az egész, és természetesen a kevéske hozzávalók mindegyike megtalálható, vagy a hűtőben, vagy a fűszeres polcon. Lereszeltem egy citrom héját, kifacsartam a levét, egy edény hideg vízbe, vagy 1,5 kiló almát meghámoztam, kimagoztam, negyedeltem, és folyamatosan pakoltam az almadarabokat a citromos lébe, hogy meg ne barnuljon, meghitettem némi cukorral, vagy 5-6 szem szegfűszeggel, egy szép egész fahájrudat is tettem a lébe, meg némi vaníliaesszenciát. Felfőztem, amikor már elkezdtek megpuhulni az almadarabok, elzártam a gázt, és kitettem az egészet az erkélyre, hogy alaposan kihűlhessen. Én sem hitem el hogy ennyi az egész... De drága nagymamáink erről voltak híresek: kevéske hozzávalóból, csodákat tenni az asztalra, hiszen abban az időben nem volt sem alapanyagokban, sem fűszerekben ilyen csodás és hatalmas választék. Az eredmény? Azóta elfogyott mind... némi instrukció: kicsit több cukor, kicsit kevesebb főzés... :) Kőbe véstem!

Gesztenyegolyó

Úgy tűnik mostanában ráálltam a világ legegyszerűbb "nassolnivalóira", hiszen számtalanszor előfordult hogy valami gyorsat szeretnék, ez egyenesen arányos az egyszerű kategóriával is. :) Lassan halmozom az 5-10 perces "boldogságokat"... Konkrétan Herry megjegyezte hogy édeset szeretne vacsizni, így ezt  csak kiegészítőként tettem a nudli mellé, lehet lelkiismeret furdalásom volt az ételek egyszerűsége és gyorsasága miatt? Bár idő és energia befektetés szempontjából nem láttam még ennél egyszerűbbet, így két egyszerűt tettem az asztalra: kiolvasztottam a gesztenyemasszát, majd nedves kézzel szépséges kis gombócokat formáztam, egy részét kókuszreszelékbe, egy másik részét szezámmagba, a harmadik "felét" pedig jó minőségű kakaóporba forgattam, friss házi tejszínhabot tettem mellé:

Két telepítés, vírusirtás és szerelés között, szépen elfogyott az asztalról:

Kínai pirított tészta - csak úgy magyarul

Nagyon klassz recept, az utóbbi idők legnagyobb sikerének mondhatom! Nem is tudom hogy jutott eszembe, de valami távol keletit kívántam, de nem rizst szerettem volna, így kézenfekvő volt a tészta, lévén hogy nem túl nagy a választék jelenleg itthon husi fronton, így magától érthetően sok zöldséget terveztem.. :) Természetesen, mint általában, most is az itthon fellelhető alapanyagokból dolgoztam, hiszen ki akar még bevásárolni is egy dolgos hétköznap után, így odakészítettem a tészta főző vizét, most spagettit készítettem elő, bár van itthon 3 különböző féle távol keleti tészta, de azt különlegesebb alkalomra tartogatom, a mennyiséget tekintve, mind arra való tekintettel hogy pokoli éhség kínozta a gyomromat, és azt is figyelembe véve hogy Herrynél is nagy sikert szokott aratni a hasonló jellegű receptek, továbbá anyának is beterveztem egy adagot, majd 600 gramm tésztát készítettem ki. Tudni ildomos, nálunk egy fél kilós tészta négy teljes értékű étkezéshez tökéletesen elegendő, ami azt jelenti bőven megvacsorázunk és meg is ebédelünk ennyiből ketten, sőt az utóbbi időben 400 gramm is elegendőnek bizonyult, de a várható sikerre tekintettel bővebben számoltam, azt is beleszámítva, hogy nagyobbacska darab pulykacombot készítettem elő, és igen szép mennyiségű zöldséget is terveztem a receptbe. Előkészítettem a távol keleti konyhák "szent háromságát": chili, gyömbér és fokhagyma, tettem mellé egy nagy fej hagymát, egy szép hatalmas sárgarépát, és egy nagyobbacska darab káposztát. A hagymát és a  káposztát vékony csíkokra vágtam, a fokhagymát szeletekre daraboltam, a répát vékony csinos kis hasábokra szeleteltem, a gyömbér és a chilit lereszeltem. A pulyka combot fagyasztóból vettem ki, ami most kivételesen az én malmomra hajtott a vizet, hiszen így nagyon vékony - szinte papír vastagságú - szeletkéket daraboltam belőle, majd nagyon forró serpenyőben nagy mennyiségű borsot pirítottam némi napraforgó olajon, és a hússzeleteket hirtelen és alaposan megpirítottam. Úgy ahogy máskor is, egyeneként tettem a serpenyőbe a szeleteket, és nem forgattam meg azonnal őket, hanem amikor megtelt a serpenyő alja, nem nyúltam hozzá, hanem szeleteltem a többi husit, majd alaposan átforgattam, ezzel újabb helyet biztosítva a többi husinak a serpenyőben, majd újabb adagot pakolgattam, mind addig, amíg el nem fogyott és meg nem pirult az összes hús, minden oldala. Majd a husit kiszedtem, és félre tettem, a megpörkölődött serpenyőbe a káposztát is beletettem, átforgattam, és a répát is alaposan megforgattam benne, kissé megpirítva a zöldségeket. Majd jöhetett a hagyma, fokhagyma és reszelt gyömbér is, alaposan összeforgattam, majd némi sóval és borssal tovább ízesítettem. Ismét gondosan összeforgattam, majd néhány korty vízzel felöntöttem, és hagytam párolódni. Amikor az összes víz elpárolgott a zöldségeket is kiszedtem, a tésztát leszűrtem, és kevés olajjal a serpenyőbe tettem, némi fokhagymát, gyömbért és chilit ismét adagolva, sóval-borssal és néhány korty szójaszósszal alaposan átforgattam, majd egy hatalmas tálba tettem, a zöldségekkel összeforgattam, végül a húst is a tetejére halmoztam:

Hát a nagyjából hat bőséges adagot egy ültő helyünkbe meg is ettük, alig maradt nagyjából egy fél adag, ami másnap Herry fél fogára sem volt elég, arról nem beszélve hogy én is ebéd nélkül maradtam, anyának meg meg sem mertem említeni... :)

Nudli

Egy fárasztó nap után mindig jó ha Herry édeset szeretne vacsorázni, ilyen esetre vésztartalékként mindig van nudli, a már egyszer megszenvedett készítés, több alkalommal is meghálálja önmagát, megtérül a befektetett energia, ráadásul többszörösen is. A recept legnehezebb része amikor ki kell várni hogy a főzővíz megfelelően felforrjon.

Időnként kekszmorzsát pirítok hozzá, most durvára darált házi kenyér dukált, kicsi vajban megpirítva, cukor hozzáadásával és egy kevés fahéjjal megbolondítva, majd jó minőségű áfonyalekvárt halmoztam a tetejére, és gesztenyegolyókkal és tejszínhabbal tálaltam. :)

10 perces nass: derelye vanilia sodóval és gyümölccsel

Nem egy gasztronómiai kuriózum, és nem is egy megfontolt és kiadós édesség, csak a tipikus "tűzoltásra tökéletes" gyors nassolni való, ha valami villámgyors és édes kell, akkor csak tíz perc és kész, semmiféle szakértelem nem kell hozzá, szerintem egy csimpánz is össze tudná dobni, némi útmutatással. :)
Bő  olajat feltettem alaposan felmelegedni, amiben - szokatlan módon - hirtelen kisütöttem a sima bolti fagyasztott derelyét. A régi típusú derelyék esetében kellemesen felhólyagosodott tésztájú, ízletes derelyéket kaptunk, arra hasonlatosokat, mint amilyet a "dögkúton" árulnak forró almás táska néven, de persze a mai tésztabatyuk már nem ilyenek, most puha kellemes táskákat kaptam, ami persze még így is klassz, hiszen az olajat nem szívja magába, ha megfelelően állítjuk be a hőfokot. Amíg az olaj felmelegszik, gyorsan készítettem egy villám sodót, tejjel-tejszínnel, némi tojássárgájával, vanília esszenciával, cukorral, egy nagyon kevés kukoricaliszttel és egy csipet sóval. Közben papírtörlőre szedtem a megsült derelyéket, villámgyorsan vágtam fel egy kevés gyümölcsöt, tányérra rendeztem és tálaltam is:

Nem kiemelkedő az eredmény, de nem is egy kiemelt ünnepre készült, a befektetett energiát viszont bőven megérte!