Volt idő amikor napi 9-10 kávét is elfogyasztottam, ráadásul abból a fajtából amit nemes egyszerűséggel csak : "megáll benne a kanál" jelzővel szokás illetni. Mára ezt a rossz szokásomat is sikerült kissé átformálni, hasonlóképpen ahogyan a cigarettát. Mai napig vallom: Imádok cigizni, igazi függő alkat vagyok, azt az aprócska tényt leszámítva hogy idestova lassan 11 hónapja nem pöfékeltem egyetlen slukkot sem. A kávézási szokásaimat is sikerült átformálni, mégpedig úgy: napi kettő, a nem túl erősből, egy ezer éves Jura gépünk van, de mi nagyon szeretjük, nem főz túl erőset, de azt kávébabból teszi. A két kávé egyenletesen oszlik el a napomban, és a jelentése sem a koffeinfüggőségről szól már, az első, reggel, csak hogy kellemesen induljon a nap, a kanapén a kedvessel, igazi szertartás, valódi melegséggel tölti be a reggeleinket. A második délben ebéd után, szintén kényelmesen, nyugodtan elfogyasztva, időnként este is megismételjük, de csakis az együtt töltött élmény kedvéért. Gondoltam ha már nekünk ez ilyen fontos, apróságokkal igyekszem mindig emelni méginkább ennek a fényét, a házi tejszínhab sokat segít, máskor pici fahéjat csempészek bele, vagy barna cukrot, valamit mindig variálok, hogy a meghittség mellé kevés játékosságot is csempészhessek, Herrym mindig nagyra értékeli ezeket a megmozdulásokat, én ezekkel az apró mozdulatokkal gondoskodok a szerelmünkről. :) Most megint kitaláltam valamit, a házi tejszínhabot: cukorral, egy késhegynyi kardamommal és pici fahéjjal ízesítettem, egészen megváltoztatta az élményt, különlegessé és varázslatossá tette azt a néhány pillanatot amíg kitartott... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése