Nem is értem, almakompót... azt hiszem gyerekkoromban ettem utoljára, és akkor sem tartozott a kedvenceim közé, talán nagyikám készített nekünk... Valamelyik nap Herry szerelt - mert amúgy mindig szerel - és megszólalt:
- "Tudod mit ennék most szívesen?
- Nem Szivecském, mit?
- Hideg almakompótot, lehet olyat venni? Boltban?"
Boltban? Hát amúgy sem vagyok egy: "kész ételt mindig boltban vásárolok" típus, de nehogy már egy almakompótot vegyek boltban, nem lehet túl nagy ördöngösség... És tényleg! Pofon egyszerű volt az egész, és természetesen a kevéske hozzávalók mindegyike megtalálható, vagy a hűtőben, vagy a fűszeres polcon. Lereszeltem egy citrom héját, kifacsartam a levét, egy edény hideg vízbe, vagy 1,5 kiló almát meghámoztam, kimagoztam, negyedeltem, és folyamatosan pakoltam az almadarabokat a citromos lébe, hogy meg ne barnuljon, meghitettem némi cukorral, vagy 5-6 szem szegfűszeggel, egy szép egész fahájrudat is tettem a lébe, meg némi vaníliaesszenciát. Felfőztem, amikor már elkezdtek megpuhulni az almadarabok, elzártam a gázt, és kitettem az egészet az erkélyre, hogy alaposan kihűlhessen. Én sem hitem el hogy ennyi az egész... De drága nagymamáink erről voltak híresek: kevéske hozzávalóból, csodákat tenni az asztalra, hiszen abban az időben nem volt sem alapanyagokban, sem fűszerekben ilyen csodás és hatalmas választék. Az eredmény? Azóta elfogyott mind... némi instrukció: kicsit több cukor, kicsit kevesebb főzés... :) Kőbe véstem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése