Igen, az örök nagy kedvenc nálam a tejszínes tészta, gombával, sonkával, zöldfűszerekkel, milliónyi és milliónyi különböző varázslatos változatosságában. Mindig variálok rajta egy kicsit, de az örök alkotórészek: tészta, só-bors, tejszín, és általában valamilyen sajt. :) Alig néhány alkotórész, és mindig különböző eredmény, nem véletlen a rajongásom, hiszen nem csak a szószt lehet variálni, valamiért ha más és más tésztát választunk, még annak is másmilyen az íze, vannak tészták melyek sűrűbb szószt kívánnak, vannak melyek könnyen felveszik a bordázottságuk miatt a mártást. Lényegében rajongok érte, de most kipróbáltam a konyhám egyik új ékességét, életemben először, mégpedig a szardellát. Izgatottan bontottam életemben először az üvegcsét, melyben a sóban-olajban tartósított vékonyka halszeletek voltak, már az illata is erőteljes és átható, de az íze... hát mondhatom én magában is imádom! Természetesen megkóstoltam, de ezt is fűszerként fogom alkalmazni, az első reakcióm: nem annyira szarvasgomba (eddig nem volt alkalmam megízlelni), de legalább egy jó vargánya - és tudhatjuk, az nálam a gombák királya, azt is ízesítőként szoktam használni - most is összefut a nyál a számban, úgyhogy extra gyorsasággal nekiláttam! Feltettem a tészta vizet főni, előkészítettem az alapanyagokat: két féle sonka: csirkemell és pulyka, egy nagy fej hagyma fele, 4 kis gerezd fokhagyma, sajtok: füstölt parenyica, füstölt karaván kenhető sajtkrém, tejszínes ömlesztett háromszög sajt, 2 dl tejszín és a titkos hozzávaló: szardella filé. A hagymát apró kockákra vágtam, forró olíva olajra dobtam, alaposan megsóztam, és bőven megszórtam frissen őrölt borssal, amikor picit lekezdett pirulni a hagyma, néhány korty vízzel felöntöttem, és a vékony szeletekre vágott fokhagymát is rádobtam, megkevertem és az apróra szeletelt szardellafilét is a hagymás keverékre tettem. Egy szép nagy szardellát választottam, de az óvatosság kedvéért csak egyet használtam fel. Majd 10-10 dkg sonkát is a forró olajra dobtam, egy nagy darab vajat is tettem rá, majd jöhettek a sajtok, az összes, ezt is pirítottam egy ideig, majd felöntöttem tejszínnel. Alacsony hőmérsékleten fokozatosan felforraltam, és tovább ízesítettem egy szép nagy adag bazsalikommal és oregánóval. Közben elkészült a tészta, leszűrtem, de úgy hogy a főzőléből félretettem magamnak, hiszen a szósz nagyon besűrűsödött a sajtoknak köszönhetően, főzővízzel felöntöttem, alaposan felforraltam, és a szósz felét kiszedtem (holnapi ebédhez), majd a tészta felét hozzádobtam a szószhoz, a másik felét alaposan leöblítetten hideg vízzel, és félre tettem. A serpenyőben alaposan összeforgattam a szószt a tésztával, elzártam a gázt, és egy egész fej paradicsomot is belekockáztam, a hő tökéletesen elég volt ahhoz hogy a paradicsomok megfelelően átmelegedjenek, majd tálaltam:
Egy kellemesen hűvös tokaji aszút bontottunk hozzá, nem éppen szokásos nálunk a kedd esti vacsihoz, de valahogy úgy éreztem nem kell mindig indok ahhoz hogy ünnepeljük a boldogságunkat, lehet időnként, csak úgy spontán is! :) Épp most ezt némi alkohollal tettük, hiszen ha a tésztában volt valami különleges, miért hagynánk kihunyni az ízek varázsát? A mini főszereplő mindenképp megér egy két gondolatot: máris beleszerettem, a konyhám nem lenne többé egész nélküle, úgy ahogyan ez az étel sem, zseniális, hiszen semmi halas érzés nem volt benne, de olyan különleges aromát kölcsönzött az ételnek, megmagyarázhatatlan, azt hiszem olyan ez mint az a titokzatos ötödik íz, az umami...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése