Igen-igen, tésztából sosem elég, ha minden nap azt kellene ennem, akkor is megtalálnám a módját hogy ne unjak rá soha. Most egy kicsit átvariáltam az utóbbi idő legnagyobb kedvencét, a vargányás tésztát, az előző készítés hibájából okulva, másképp estem neki, sőt még egy kicsit fel is dobtam, ezzel kissé összetettebbé varázsoltam, de minden egyes ráfordított másodperc megtérült már az első falatnál. :) Vaj és olívaolaj keverékét melegítettem a serpenyőben, nagy adag durvára őrölt színes borsot, és kevés chilit pirítottam benne, egy szép nagy hagymát felszeleteltem, és azt is a zsiradékra dobtam, amikor már pirulni kezdett, a felszeletelt vargányát is rádobtam, két gerezd vékonyra szeletelt fokhagyma kíséretében, megsóztam és hagytam hogy szép színt kapjanak. Amikor megpirultak, kiszedtem őket egy tányérra, és s a zsiradékra egy lágy, krémes sajtot tettem, hagytam hogy kellemesen elolvadjon, majd némi tejszínnel lassú tűzön, időnként megkeverve beforraltam. Közben felkészítettem főni a tésztát, és bónuszként csirkemájat terveztem mellé. Húsos füstölt szalonnát feldaraboltam, majd kacsazsíron lassan kiolvasztottam a zsírját, bőven fűszereztem sóval-borssal és egy hatalmas adag rozmaringgal, majd a csirkemájakat is a serpenyőbe dobáltam, és óvatosan éppen hogy csak megsütöttem, így lesz igazán ízletes a csirkemáj, ha nem sütjük sokáig, és én nem szoktam közvetlenül a májat fűszerezni. Közben a tésztát leszűrtem, a tejszínes szósz picit túl sűrű lett, ezen könnyítettem a tészta főzővizével, a tésztát tányérra halmoztam, megöntöztem a tejszínes ízletes mártással, halmoztam rá a hagymás vargányából, a tetejére pedig az ínycsiklandozó rozmaringos máj került a ropogós szalonnával:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése