Párolt zöldség, csirkemell és basmati rizs - cserben hagyott a kreativitásom

Ez annyira régi, és annyira "jellegtelen", csakis az ügy apropója miatt érdemes megemlíteni, és milyen fura az ember agya, tuti akkor hagy cserben ha épp a legnagyobb szükségünk lenne rá... :) Ezt akkor készítettem amikor egy gyerekkori barátnőm hosszú idő után végre meglátogatott és egyből hármónknak kellett készíteni valamit, hiszen a szíve alatt hordozza az Ő és párja szerelmük gyümölcsét... :) Ezért valami egyszerűt, de valami egészségeset szerettem volna, valami nem túl aromásat és kihívót, nehogy rosszat váltson ki a kismamából, így basmati rizst készítettem, mert ilyenkor a legjobb jár, egy kevés párolt zöldséggel, ami különösen fontos, sok brokkolival - a folsav miatt - és csirkemell, mert az is egyszerű, nem hivalkodó, light-os fűszerezéssel... ha jól emlékszem nagyon nem esett jól... és rossz volt hogy semmi különlegeset nem tettem az asztalra... :)

Újra tészta: Csirkemelles makaróni szardellával

Mivel a természet több szempontból is úgy döntött: ideje befejezni a fogyókúrát, és ezt nyomatékosította az allergiámmal, így kénytelen voltam "abba fejezni". Hiszen alapvetően a következőekre vagyok allergiás: fűre, fára, csalánra, virágporra, porra és poratkára... ez egy már 18 éves diagnózis, azóta nem lett megismételve a vizsgálat, így már növekedhetett is az allergének száma az én érzékeny szervezetemben. A kellemetlenebb része: amennyiben az allergiám jelentkezik - idestova nem volt erre példa vagy három éve - akkor sajnálatos módon allergiás leszek az összes zöldségre és gyümölcsre egyaránt, ami nagyban megnehezítette volna a diéta folytatását, hiszen ilyen alapon kizárólag a fehérje maradhatott volna az étlapon, és nem az egyoldalú táplálkozás a cél, hanem egy egyensúly létrehozása, ahol az egészséges élelmiszerek segítségével a formámat is visszanyerhetem, úgyhogy a szervezetem semmilyen hiányt nem szenved. Erre szoktam én azt mondani: minden szervezet más, kinek mi az egészséges, hiszen megpróbálhatnánk édesanyámat is hallal tömni - csak mert az egészséges - Ő allergiás a halhúsban egy bizonyos fehérjére, és egyetlen apró falattól olyan görcsei, fájdalmai lesznek... hogy ezt inkább le sem írom...Így a diéta ment, ezzel a lendülettel az oly áhított és hiányolt tészta jött. :) Elő is készítettem egy nagy adag makarónit, feltettem a tésztavizet főni, alaposan megsóztam, majd előkészítettem a többi hozzávalót, olívaolaj és vaj keverékén "felolvasztottam" három hatalmas sóban eltett szardellafilét, majd egy darabka füstölt húsos szalonnát apró darabkákra vágtam, és ezt is megpirítottam. Bőven borsoztam és megszórtam chilis sóval, majd egy nagyobbacska csirkemellet felvágtam és alaposan megpirítottam minden oldalát, végül a fokhagyma is rákerült, pici vízzel átpároltam, hogy alaposan átfőjön, és ne maradjon meg a nyert fokhagymaíz. Amikor a tészta megfőtt, hanyagul átszedtem a serpenyőbe, úgy hogy némi víz is kerülhessen a tésztához, így az klassz szaftos lett ahogyan összekeveredett a fűszeres olívaolajjal, majd tálaltam:

Már amikor készült tudtam hogy iszonyatosan jól fog esni, de az első falat kárpótolt az egész havi szénhidrátcsökkentésért. Bár igyekeztem nem egy étkezés alkalmával az egész hónapot bepótolni, így csak mértékkel szedtem, a szardella még varázslatosabbá tette...  :)

Megint 5 perces sali... :)

Megint csak egy gyors sali, egyszedrű és vegyes... :) Káposzta, saláta, alma ezt összevágtam, daraboltam rá némi sonkát és jöhetett egy fűszeres öntet: joghurt, kapor, pici mustár, só-bors, és egy nagy adag chiliszósz! A káposztától roppanós, a salátától kissé kesernyés, az alma miatt picit édes, a sonka miatt sós és az öntet miatt fűszeres és izgalmas! Szent meggyőződésem a kapszaicin - ami a csípősséget okozza - függőséget okoz!!! :) 

Ajándékom...

Lehet kicsit fura vagyok? Engem nem is lehet már mással meglepni, csak valami olyasmivel ami az ételekhez/főzéshez kapcsolódik... Épp ilyenre vágytam, és mondhatom lekörözi az előző botmixerem, bár az is csúcskategória volt a maga idejében, azóta elszálltak felette az évek, de most is kifogástalan, és mostantól anyukám konyháját boldogítja... az én csodám meg számtalan fincsiséggel fog megörvendeztetni bennünket. :)

800 W, minden tartozék megvan hozzá, fém ház, állítható fokozat, és színben is passzol Bellámhoz... :) Ja és megérkezett életem első orchideája, ami nem ehető... hiszen vaníliarúd mindig van otthon... :)

Az idén ez is elmarad: szamócakrémleves

A diétámba nem fér bele ennek a nagyra becsült és rövid ideig főzető kedves levesnek a fogyasztása... anya csinálja a világon a legjobban:

Nem is tudom megéri-e ez a sanyargatás...

Diétás húspogácsa és párolt zöldség

Immár több mint három hete nyúzom a diétám, persze apró "csúsztatások" azért akadtak, ez a fogás is ilyen, hiszen az utóbbi időszakban igen lekorlátozódott a "legális" élelmiszerek száma. Mégpedig a következőkre: fehér hús (főként: hal és csirkemell), zöldség, tejtermékek (nem édesítettek: sajtok, tej, tejföl, natúr joghurt, tejszín), nasinak: délelőtt gyümölcs, délután olajos magvak (mandula, kesudió). Mivel eredmény is akad már, így időnként csalhatok kicsit, bár ez valójában nem is igazi csalás, hiszen egy kis malac husikáról van szó, aki ismer, az tudja hogy ez az én favoritom. :) Így aktuálisan a fehérje forrást most lecseréltem némi darált húsra, és mivel fasírtot szerettem volna, de azt nem lehet a benne lévő kenyér miatt, úgy döntöttem intenzív fűszerezéssel dobom fel, sovány darált malaccomb az alap, ütöttem bele egy tojást, majd kétféle fűszerkeveréket, az első egy sült burgonya fűszerkeverék - ezt azért szeretem olyan nagyon, mert sok szárított zöldfűszer van benne, és nagyon kiegyensúlyozott az összetétele, a másik egy pulykasült fűszerkeverék - ezt azért szeretem olyan nagyon, mert alapvetően nagyon ízletes, de kiemelten érződik benne a kakukkfű. Amióta diétázok, azóta hatványozottan kívánom az erős fűszereket, így teret engedek ennek a szenvedélynek, hiszen meggyőződésem, hogy a fűszerek nagyban segítik az emésztést, és varázserejük is van. A húsmasszát alaposan összegyúrtam és vaj és olaj keverékén pirosra sütöttem, úgy hogy először apró gombócokat formáltam, majd a két tenyerem segítségével ellapítottam. A zöldséges alap is végtelenül egyszerű, most nem kívántam a salátát, így ideje teret engedni egy kis párolt vegyes zöldségnek. Vajat olvasztottam kevés olíva olajon, majd megpirítottam benne jó sok durvára frissen őrölt színes borsot, majd jöhetett egy szál újhagyma, természetesen a zöldjével együtt. Majd vékonyra szeletelt répa, egy kevés csíkokra vágott friss zsenge tavaszi káposzta, és ezt az elegyet kiegészítettem némi fagyasztott zöldséggel. A fagyasztott variációk: brokkoli, baby répa és egy speciális keverék, ami az egyik nagy áruházlánc nevével védjegyzett, és sok fajta kis zöldség van benne: paprika, karfiol, borsó, hagyma és gomba is. A zöldségeket fokozatosan körbeforgattam az edényben, majd két korty vizet hozzáadva lefedtem, és néhány percig pároltam, de csak addig amíg a zöldek roppanósak maradtak:

Intenzív, fűszeres és laktató is, ja egy újabb nehéz lépcső a diéta sötét világában.. :) Tökéletes volt, és még jól is laktam! :)

Ami szép az finom is, apró falatkák diétához

Mint már említettem, nekem nem elég hogy finom egy étel, szeretem ha szép és illatos is az, hiszen az evés teljes értékű élmény nekem, táplálék a testnek és a léleknek is, ilyen és ehhez hasonló nassolni valót mindig össze kell tudnunk ütni, csak úgy a hűtőből. :) Hiszen nem kell gasztronómiai szaktudás, és egymillió óra egy kellemes fogáshoz, elegendő néhány pillanat, néhány odaillő kedvenc alapanyag és máris boldogabb az ember. :) Lereszeltem egy fél roppanós uborkát, egy gerezd fokhagymával, nagy adag fehér borssal és sóval fűszereztem, majd tejföllel alaposan kikavartam. Megbontottam egy tonhalkonzervet, sóval, frissen őrölt színes borssal és néhány csepp citromlével ízesítettem, kevés citrom héjat reszeltem rá, "petizölddel" díszítettem.  Kevés füstölt sajtot vágtam mellé, majd egy paradicsomot, azt megszórtam chilis sóval és frissen őrölt színes borssal, rozsos extrudált kenyeret tettem mellé:

Nagyon bejött, könnyű, ízletes, és bármikor elérhető... :)

Kínai - rendíthetetlenül diétásan

Ez az egyik nagy kedvenc a diétás ételek táborában, elegem volt már a csirkemellből, így most combot vettem, lehúztam a bőrét, gondosan kicsontoztam, és falatnyi darabokra vágtam, alaposan átöblítettem, a zsíros részeket eltávolítottam és apróra vágtam, félre tettem. Feltettem főni a barna rizst, életemben először készítettem, de ugyanúgy estem neki ahogy máskor a sima párolt rizsnek, csak felkészültem a hosszú főzési időre. Előkészítettem az ízesítőket: egy nagy fej vöröshagyma, ezt nagyobb darabokra vágtam, két duci gerezd fokhagyma, ezt lereszeltem egy nagyobbacska darab friss gyömbérrel együtt. Előkészítettem még egy kis darált chilit, az extra erős fajtából, meg néhány kortynyi szójaszószt. A hagymát, kevés olajon és az apróra darabolt kövérkével kissé megpirítottam, majd rátettem a fokhagymát és a gyömbért, végül a forró serpenyőbe egyenként beletettem a husi egy részét, csak annyit hogy ne fedjék le egymást, és ne  hűtsék le nagyon a serpenyőt. Amikor alaposan megpirult az első oldala a husinak, alaposan összeforgattam, és körbepirítottam mindenhol, majd a serpenyő szélébe rendeztem, és a további husikat is egyenként bepakoltam, a tűzet folyamatosan maximumon tartva. Amikor elfogyott minden husi, fűszereztem, kevés sóval, borssal, chilivel majd megöntöztem egy kevés szójaszósszal, picit forraltam, és kiszedtem. Jöhetett az étel lényegi része a zöldség, :) ugyanabba a serpenyőbe újabb adag olaj, újabb adag nagyra vágott hagyma és vékony szeletekre darabolt fokhagyma került, majd kevés gyömbér, és chilivel tüzeltem fel az egészet. Jöhetett a nagyja: Vékony hosszúkás csíkokra szeletelt sárgarépa, alaposan összeforgattam, közben feldaraboltam egy darab káposztát, ezt is rádobtam, sóztam, borsoztam, és ezt is alaposan megforgattam, felvágtam egy kis marék zeller levelet, és néhány apró hónapos retket, ezt is a keverékbe tettem, összeforgattam, és jöhetett egy kevés fagyasztott brokkoli, gondosan átforgattam és amikor a levét elfőtte, tálaltam. :) Ezt mindenképp szerettem volna valami meglepetéssel kiegészíteni, ezért lereszeltem egy nagy céklát, és a forró serpenyőre dobtam, azt is megfűszereztem és mehetett a tányérra:

A hús minden képzeletet felülmúlóan omlós, fűszeres és izgalmas lett, a zöldség zseniális. Apró csalásként belekóstoltam a barna rizsbe, de a zöldség annyira jól sikerült, hogy végül Herry is csak azt kért... :) Így tenni kellett valamit a maradék barna rizzsel... hiszen aki ismer tudja: "Legnagyobb pazarlás: ételt a szemétbe dobni..." Ezt nem engedhettem meg... :)

Diétás gyros

Az első hatalmas sikert arató étel volt, az első amikor főtt étellel nagyon jól laktam és ráeszméltem hogy nem kell szegényesen táplálkozni ezen "ínséges" időszak alatt sem, mégis megfelel minden egyes kritériumnak amit saját magamnak állítottam. :) Készítettem egy husit, amit több mint két napig pácoltam: csirkemellet csíkokra vágtam, bőségesen megszórtam zelleres fűszersóval, gyros fűszersóval, adtam hozzá egy nagyobbacska adag chilit, és pulykafűszersóval tovább bolondítottam. Majd megkóstoltam, és még megvadítottam egy kevés grill fűszersóval is, majd alaposan összefogattam, és olajat is tettem hozzá, majd gondosan minden oldalon lenyomkodtam, hogy vízszintben legyen és olajjal teljesen lefedtem, hogy akár hosszú ideig is eltartható legyen így elzártam a levegőtől, ami oxidálhatná a husit, ezzel együtt meg is romlana... :) Amikor sütésre került a sor, kivettem a hűtőből, és hagytam hogy szobahőmérsékletű legyen a husi. Addig elkészítettem a zöldséget: felvágtam káposztát, zöldséghámozóval felszeleteltem egy nagy répát, vékonyra szeleteltem néhány apró retket, feldaraboltam egy darab piros kaliforniai paprikát, felvágtam két szál újhagymát a zöldjével együtt, majd negyedeltem rá némi koktélparadicsomot, és elkészítettem egy egyszerű öntetet: joghurt, chili, só, frissen őrölt bors és kapor keverékéből. A husit hirtelen kisütöttem, majd Herry kapott hozzá frissen pirított meleg pirítóst "sokmagvas" kenyérből, én pedig a zöldséget fogyasztottam a husival:

Nagyon-nagyon finom lett...

Sült burgonya, egyszerű csirkemellel és kovi ubival - ez is egy klasszikus

Fáj a szívem ezen fogás után... leírni sem tudom, de talán nincs is arra szükség: :)

Apró fogások a diétához...

"Sok kicsi sokra megy" és "minden fejben dől el" elveken indultam el a diéta rögös, sötét és félelmetes útján, ugye először a cukros joghurtokat cseréltem fel natur joghurtra és friss gyümölcsre, majd ezt már csak a délelőtti órákban fogyasztottam, rengeteg apró fogással igyekszem erősíteni az érzést magamban hogy jó úton járok, és ezzel ösztökélni magam hogy ne adjam fel. Ma négy hete hogy apró csalásokkal, de betartom és átváltoztatom az étkezési szokásaimat, és öt és fél kilóval kevesebb vagyok, erősebbnek-fittebbnek érzem magam, és néhány új kifejezéssel is gyarapodtam! :) Ilyen a "cukorsokk", a "gluténfüggőség" és hasonló új meggyőződéseim... De van néhány dolog ami nekem különösen segít és büszkeséggel tölt el:

• A legeslegfontosabb: POZITIVITÁS! Minden nap ajándék amit újra és újra végigviszek, emiatt büszke vagyok magamra!
• Minden étkezést teljes élmény: nemcsak íz, de szín és illat is, igyekszem sok aromás fűszert használni, amik nem csak az íz élevezeti értékét emelik, hanem az illatok elvarázsolnak és az emésztés is könnyebben indul, ha mindenféle érzékszervünkre hatással van az étel.
• Csakis hasznos élelmiszereket igyekszek fogyasztani, olyanokat, melyek nem mentek át mindenféle feldolgozáson, ipari technológián, nem tartalmaznak oda nem illő adalékanyagokat, akad az így is elég már a termék növekedése során...
• Változatosság gyönyörködtet! Igyekszem mindig meglepni magam mindig másfajta ételekkel, hiszen nem az egyoldalú táplálkozás a cél, hanem az: a testem megkapjon mindent amire csak szüksége van, kivéve a fehér cukrot. :) A négy hét alatt felfedeztem hogy így is rengeteg lehetőségem van, már alig-alig van olyan hogy ugyanazt ezek egy héten belül. :) És azzal hogy változatos dolgokat fogyasztok, hatékonyabban tudnak hasznosulni egyes ásványi anyagok és vitaminok.
• Minden étkezés lassú, és élvezetes, ez több szempontból is fontos, hiszen az ízeket ki kell érezni, és az alapos rágással hatékonyabban tudja a szervezetünk hasznosítani a számára fontos tápanyagokat.
• Rengeteg zöldfűszer: szinte mindegyik gyógynövényként is használható, a legtöbb segíti az emésztést, de van amelyik fájdalomcsillapító hatású, van ami megszünteti a puffadást, van amelyik segíti a májműködést, vagy az vitaminok felszívódását, és nem mellékesen rendkívül ízletesek, így már balkonládáimban is akad egy-két friss csoda... :)
• Minden étkezés ajándék: hiszen táplálék az a testnek és léleknek egyaránt!
• Minden mozgást ki kell használni: nem egyszerű, hiszen dolgozok reggel nyolctól délután ötig, aztán ott a lakás (főzés - minden nap - mosás, takarítás) és időt kell szakítani Herryre, a családra és a barátokra is. Így nem egyszerű a napi menetbe plusz mozgást beiktatni, de minden egyes "lépcsőfok" számít. Így kevés torna, egy kis lépcsőzés mindenképp belefér. De rájöttem hasznosabb ha beépítem a mindennapjaimba, így nincs kifogás ha még egyszer meg kell járnom a negyediket, eddig mindent igyekeztem egy füst alatt, most inkább többször járom meg, pl elmegyek anyához, utána haza, utána bevásárolni, így máris egyszer több hogy felmentem. :) Vagy a nagytakarítást többször csinálom, így az alaposan átmozgat és boldogabb is vagyok a tiszta lakás miatt, például gyakrabban mászok fel a szekrény tetejét lesúrolni, vagy a fürdőben a csempét is minden héten megcsinálom, kihúzom a mosógépet... apróságok, de borzasztó sokat jelentenek :) Anyánál is lépcsőn járok, pedig Ő a 10.-en lakik.. :)
• Van már nasi is: délelőtt gyümölcs, délután néhány olajosmag. :)
• Jutalom: a kedvenc tonhalkonzervem, vagy füstölt lazac, esetleg rák vagy ezernyi más különlegesség is lehet, akár zöldség vagy egy ismeretlen gyümölcs formájában, és ezt mindig bónuszként alkalmazom..
• Időnként picike csalás: a múltkor például megkívántam a görög joghurtot, ez is tiltó listára került, a magas cukortartalom miatt, de gondoltam egyet megérdemlek, na ekkor sikerült az új fogalmat létrehozni... leültem a kanapéra, nyugodtan kibontottam, az illata is extázisba kergetett, de az első kis kanálra "cukorsokkot" kaptam és nem is esett jól...

Csak addig szabad csinálni amíg az ember nem büntetésnek érzi, hanem valaminek amit a saját egészségünkért és "szépségünkért" teszünk... :) És már most nem is olyan nehéz... :)

Húsgombócleves - első diétás csoda

A diéta elején eldöntöttem nincs is klasszabb megoldás, mint a leves, hiszen, tökéletesen beépíthető a diétába, és még a folyadékfogyasztást is segíti, ami szintén nagyon fontos, arról nem is beszélve hogy Herry nagyon szereti a leveseket, én meg sajnos nem is ismerem szinte őket. Ideje felfedezni egy új világot, persze ezt is csak olyan Nany-san, hiszen nem szeretem a kötött szabályokat, de van némi "előképzettségem" az élelmiszerek terén, mind a szakmámat tekintve, de nem elhanyagolható a "gyakorlat", ami persze sosem elég. Ezt a "csodát", még a diéta elején készítettem, amikor megengedtem még magamnak minimális mennyiségű rizst. Minimális mennyiségű sovány sertés hús az alap, nagyjából 10 dkg, ehhez reszeltem egy negyed hagymát, egy kis gerezd fokhagymát, egy minimális mennyiségű darált chilit, sót-borsot és kevés rizst is tettem bele, alaposan összegyúrtam, és nekiláttam a zöldségeknek. Egy darab zellert megtisztítottam, felvágtam, és kevés olajra dobtam, egy nagy édes répát vékony szeletekre vágtam, mehetett a forró olajra, és folyamatosan körbeforgattam a zöldségeket, amíg a következőt készítettem elő. Majd egy darabka zsenge tavaszi káposztát is felvágtam, végül egy szál újhagymát a zöldjével együtt, megtáncoltattam a zöldségkeveréket a lábosban, majd alaposan megfűszereztem: sóval-borssal, és egy húsleves kockával, a fűszerek segítettek is azonnal a kémiai folyamatok elindulásában, a só vízelvonó hatásának köszönhetően azonnal puhulni kezdtek a zöldségek, majd nagy mennyiségű vízzel felöntöttem, hagytam felforrni, közben a húsmasszából apró kis golyókat formáztam, amikor felforrt a leves, a gombócokat belepakolgattam. Amikor már majdnem kész volt, a gombócok megfőttek, de a zöldségek még éppen roppanósak, egy deci tejfölt alaposan kikevertem, ízesítettem kakukkfűvel és majorannával, majd a forró levesből alaposan fokozatosan felhígítottam, amikor a tejfölös keverék már meleg volt, visszaöntötten a meleg lét a lábosba a zöldségekhez.

Hatalmas siker volt, Herry meg is jegyezte: "Levesre fel!", megfogadtam a tanácsát...

Saláta saláta hátán

A diéta alatt salátát salátával eszek, elképzelhetetlen mennyiségű "nyúlkaját" megettem már, ez mindig úgy történik, benyúlok a hűtőbe, és kiválogatom a jelenleg "legális" élelmiszereket, aztán elrágom, ez az esti órákban leginkább már csak nyers zöldségek vegyes keveréke, némi sóval-borssal, ritkábban egy kevés joghurtos öntettel. Mivel az utóbbi időben csak ez volt a legális este, így számtalan egyszerű variációt felteszek, persze ezek nem igényelnek részletes barokk körmondatokat az elkészítést illetően, így nem is koptatom a billentyűt, hiszen egy fotó után egy óvodás gyermek is elmondja... :) Első az millióból:

Összetevők: káposzta, sárgarépa, koktélparadicsom, fűszerként só-bors. :)

Hagymakrémleves - diétásan - garnélával és saját kerti zsázsával

Mint már említettem, nagy rajongással fogadjuk újabban a leveseket, mind a diétám szempontjából, mind a folyadékfogyasztás szempontjából előnyös, és az utóbbi időben amilyen változáson mentem át, rájöttem: minden ételnek megvan a vegetáriánus változata, és ezek alapján el tudom készíteni minden ételnek a diétás változatát is, konkrétabban a diétámhoz igazítva a szénhidrát mentes vagy csökkentett változatát. Így kipróbálásként az egyik kedvenc levesemet választottam: hagymakrémleves. Nagyon nagyon szeretem, de az emberek többsége liszttel sűríti, én az utóbbi időben átálltam a burgonyával való sűrítésre, de most mind a kettő tiltólistán van, így valamiféle alternatívát kellett találnom, úgy döntöttem: lesz ami lesz, répát használok. :) Előkészítettem az alapanyagokat: négy nagy fej vörös hagyma, négy szál friss újhagyma, három nagy gerezd fokhagyma, két nagy répa. A hozzávalókat feldaraboltam - az újhagymának a zöldjét is, egészen addig amíg egészséges és roppanós, majd kevés olíva olaj és vaj keverékén alaposan átforgattam, fűszereztem: só-bors, zöldségleves kocka (nem volt időm alaplevet készíteni, ez is megteszi), kakukkfű (ez nem tartozik a klasszikus hagymalevesemhez, de gondoltam ha úgysem hagyományosat készítek, eltérhetek a megszokottól). Az alapot gondosan lepirítottam, és felöntöttem vízzel, majd hagytam rotyogni amíg a répa teljesen meg nem puhult. Közben ki kellett fundálnom a betétet, hiszen alapvetően a fokhagymás krutont szeretem mellé, de most ez is tiltó listán van. :) Így ki kellett találni mást, de Herrytől nem vonhatom meg, így a rozsos négymagkeverékes kenyeret felvágtam vékony szeletekre, pici vajat hevítettem egy serpenyőbe, tettem bele: sót-borsot, kevés fokhagymát, és egy adagot az extra erős chilim-ből, majd a kenyerek minden oldalát enyhén megpirítottam, reszelt sajtot reszeltem, a kenyerek tetejére halmoztam, és hirtelen rágrilleztem, nehéz volt ellenállni! :) De úgy döntöttem ami nálam nincs tiltólistán, és kényeztetés szempontjából sem elhanyagolható, így garnélát sütöttem mellé, ugyanúgy ahogyan a kenyereket: vajat melegítettem, só-bors, fokhagyma és chili, a rákokat alaposan megtisztítottam, páncéljukat eltávolítottam, emésztőcsatornát ellenőriztem, majd átforgattam a fűszeres vajon, végül a leves tetején  landoltak. Közben megfőtt a leves, egy deci tejszínt és egy deci natúr joghurtot csomómentesre dolgoztam, majd a forró levessel folyamatosan felöntöttem, azaz hő kiegyenlítettem, és a leveshez öntöttem, egy forralás után mehetett is a tányérba. Az enyémre extraként egy kevés frissen szedett kerti zsázsa került, ami a kis balkonládából örvendeztetett meg, és rendkívül nagy büszkeséggel tölt el:

Mondhatom királyi vacsora volt, és mást nem is ettem mellé... :)

Omlett: magyarosan-gazdagon

Nagyon szeretem a gazdag, bőséges és magyaros hétvégi reggeliket.Nagyon nehéz most erről írnom, hiszen az új, és drasztikus, életem első diétájának a sokadik napján tartok, ez az omlett pedig a dicső bőséges időket idézi, de az "egészségért" és "szépségért" mindent... :) Ezért csak néhány gyors mondattal idézem vissza: hagyma pirít, császárszalonnával, és füstölt paraszt kolbásszal, sóval, borssal. Külön kikevertem néhány tojást, liszt és némi tejszín, majd trappista sajt és mehetett a pirult alkotórészekre. Óvatosan megfordítottam, ott is megsütöttem, és tálaltam:

Kelllll...

Diéta

Borzasztó ez!!! Amikor az ember lánya nem elég hogy ma-holnap "háromikszes", de még azzal is most kell megbirkózni hogy még fránya 12 kiló is "felugrott", ráadásul úgy hogy az ember által legnagyobb becsben tartott, szeretett személy osztja meg a tényeket. Persze visszafogott formában: "gyere ide Dagi Nyuszi" és "véntyúk" kifejezésekkel. Lehet hogy ez kedveskedésnek szánta, de mégiscsak ezek a tények, legfeljebb rózsaszín köntösben... és ha az a köntös lekerül, akkor marad a tükörkép, ami nem tetszik... Így úgy mint a múlt évben, most is van cél: le kellene adni azokat a felesleges kilókat - hamár az idő kerekét nem forgathatjuk vissza, minek is tennénk, úgy tűnik épp jó irányba halad az életem... :) De a kilóknak menniük kell! :) Tavaly az volt a cél hogy letegyem a cigit, ugyan nem tettem le, mert most is ugyanúgy rá tudnék gyújtani, de néhány nap múlva lesz éppen egy éve, hogy nem tettem! Ha az ment, ez a néhány kiló nem foghat ki rajtam, és ennek is úgy megyek neki mint a dohány termékekről való megvonásnak: "Minden fejben dől el!" Persze kizárólag hogy ezt gondolom nem fog működni, ezért tenni is kell, és szeretném hogy az eredmény tartós maradhasson, ezért nem elegendő megszabadulni a feleslegtől. Így életmód váltásra van szükség, persze szeretem az éjszakai titkos nagy zabálásokat, a kacsatepertőt és az igazi magyaros ételeket, de hiszem ha megfelelő mennyiségeket tartunk nem kell lemondanunk mindenről, illetve ami fontos: a fene nagy lustaságunkat is fel kell adni, itt a tavasz: tökéletes alkalom a mozgásra és a méregtelenítésre. :) Így a következő "apró" változásokat vezettem be, melyek egy része csak ideiglenes:

• napi legalább 3,5 liter víz (eredmény: igyekszem mindig mosdó közelében lenni) :)
• Tiltott élelmiszerek: burgonya (minden formája), tészta (egyenlőre minden forma, de a napokban tervezek: rizstésztát vagy valamilyen durum variációt, persze csak csökkentett mennyiségben), fehér kenyér, minden péksütemény, (valamelyik nap bűnöztem egy fél szelet teljes kiőrlésű lisztből készült kenyérkével), csoki, süti, és minden amiben cukor van, (a kávémról nem tudok lemondani, azt megtartottam, de naponta egy max kettő, és egy kanállal kevesebb cukor, hiszem minden apróság számít, közben a délutánit már édesítővel iszom).
• Amit lehet: fehér hús (hal és csirke), "puffasztottszar", zöldség és gyümölcs, (amennyire lehetséges este már csak zöldség), időnként sajtot rágcsálok, a light-osabb sonkák, joghurt (ha lehet natur, gyümölccsel turbózva, de semmi plusz cukor vagy méz) a rizsről nem tudtam lemondani, ha lehet ebből is barnát választok, és ha megoldható azt is csak délig és nem minden nap, azóta ezt is elhagytam...
• ami kötelező: a mozgás, az első pár nap pokoli izomlázzal járt, pedig néhány felülésen és lépcsőzésen kívül nem sokat csináltam. Azt a mennyiséget folyamatosan növelem, borzasztó mennyire ellustultam!

Ezt a posztot fokozatosan bővítem, és csak akkor fogom megosztani, ha valódi eredményt is tapasztalok, egyenlőre a sok mosdóban töltött időn kívül nem sok történt, hiszen állandóan pisilek a rengeteg víz miatt, pedig a 10. napon tartok. Már 4. napja meg tudom inni a szükséges mennyiségű vizet, és jó a közérzetem, csak ne hiányozna ilyen pokolian a fehér kenyér és a csoki! :) De kitartok, igyekszem a legjobbat kihozni, nem adom fel! Bár az elő napok nagyon nehezek voltak, hiszen drasztikusan csökkentettem a mennyiségeket, mivel az én szervezetem nagyjából háromszor annyi táplálékot képes befogadni, mint egy átlagos felnőtt magyar férfié... :) Adok ennek egy hetet, és növelem a mozgást, az már kifejezetten jól esik, és energikusabbnak érzem magam. :)
Ma három hete és egy napja nem adom fel, drasztikus a változás, és négy és fél kiló ment le, most először látom is az eredményt is, ez kitartásra sarkall, így nem adom fel, a hiány érzet is nagyban csökkent, de időnként egy kis bűnözést is megengedek magamnak vagy egy kedvenc görög joghurt formájában, esetleg egy körtés somersby alakjában, persze ez nem mindennapos. Még a szülinapi torta is kimaradt, a céges pörköltfőzésről nem is beszélve, jelen voltam, de megittam inkább 5,5 liter ásványvizet, hiszen a három kilós kovászos fantasztikus kenyereknek roppant nagy erőfeszítéseimbe került hogy ellenálljak. :) A mozgás mennyisége is növekszik szépen... De most jön az allergiám, ami aggodalomra ad okot, hiszen hogy fogok így nyúlkaját enni?
A nélkülözéssel lecsökkent a bejegyzések száma is, hiszen nehéz lett volna jóízűen írni, mert nem sokszor laktam igazán jó, azért akad egy két kedves fogás, így ideje újra visszaülni a nyeregbe és írni ezekről a gyöngyszemekről... :)

Szülinapom...

Ma van a szülinapom-pom-pom-pom... hetek óta feszültséggel tölt el, és nehezen viselem hogy én is csatlakozhatok a "harmincasok" széles táborához, valamiért olyan negatív élményként csapódott le bennem. De csak eddig a pontig, hiszen rá kellett jönnöm: nekem van a legeslegtökéletesebb párom a világon, fantasztikus az édesanyám, és a testvéreim, akik borzasztóan hiányoznak most! :) Írtak a "fészbukon" és épp az üzenőfali bejegyzésüket olvasgattam, amikor elérzékenyülve könnybe lábadt szemmel, megpillantottam a legkedvesebb nagybátyám és nagynéném a kirakaton át... megleptek és szédületes érzés volt! A lánykájuk volt az első a mai napon aki felköszöntött, és egyszer csak rádöbbentem mennyire szerencsés is vagyok, többet is kaptam a sorstól, mint amennyi jár! Úgy tűnik nemcsak az évek jönnek, de a szentimentalizmus is velejárója, egyfolytában könnyekig hatódva, elszorult torokkal, végtelen hálával fogadom ennek a napnak minden pillanatát, a barátaimról nem is beszélve, olyan csodás emberek, akikre büszke lehetek és boldogsággal tölt el hogy ismerhetem őket, vannak akik évek óta hűségesen megszépítik a mindennapjaimat, vannak akiket Herrynek köszönhetek,  vannak akik csak titkon csempésznek néhány kedves órácskát az életembe, most felbukkannak régi, elszurt barátságok, és belegondolok mennyi évet fecséreltünk el holmi butaságok miatt. Szeretném sokukat pontoan kiemelni, de lehet Ők nem fogadnák ez olyan kitörő sikerrel, ráadásul igyekszem úgy élni az életem, hogy akik fontosak számomra, azok tudják - de főleg érezzék a fontosságukat...
Látom a családban is tudatosult a főzési mizériám, az első ajándékom (az említett nagynéni és nagybácsi meglepetése): egy csomagocska, a becézés nem lekicsinylés, hiszen a csomag hatalmas és varázsaltosabbnál varázslatosabb meglepetések vannak benne, üvegtészta, egy nagyon különleges rizstészta, kuszkusz (amit olyan rég szeretnék kipróbálni), wasabi-s "meglepetés", kesudió, Sriracha csípős-chili mártás, kínai öt fűszer keverék, 7 fűszerkeverék, Garam Masala, Tanduri Masala, és Birivani Masala. Varázslatos illata van a sok zacskón és szatyron keresztül is, egy egészen más dimenzióba repít ezzel a rengeteg kavargó érzéssel együtt. :) Alig van tíz óra, és azt hiszem már csak két ember köszöntésére várok, az egyiknek megbocsátható, ha nem köszönt, a másik biztosan nem fog... De ennek is megvan az oka! Úgy érzem mindenem megvan, amire csak vágyhatnék... :) BOLDOG vagyok, az igazi fontos dolgok mind megvannak az életemben, kívánni sem tudnék már többet, csak hogy maradjon minél tovább ez a tökéletes állapot, és soha ne felejtsük értékelni azt...! :) És egy számomra fontos gondolatot is találtam nemrég, több szempontból is megszívlelendő, hiszen a blog címe, egy igazán különleges baráthoz és emlékhez láncol engem már örökre, és valaki más miatt nagyon aktuális most ez a gondolat, aki nekem nagyon-nagyon fontos:

"Egy nő, 30 és 45 éves kora között a legalkalmasabb arra, hogy új életet kezdjen. Ekkor a legszebb, ekkor a legfogékonyabb a lelki intuíciókra, ekkor hagyatkozhat leginkább a megérzéseire. Eddigi melléfogásaiból sok mindent megtanulhatott. Igen, eddig nem késő. 30 és 45 év között még mindent megélhet. Sokkal inkább mint huszonévesen. A nagy szerelemet, a nagy szenvedélyeket, a kedvenc filmjeit kedvese karjában, a kedvenc szini előadást párja oldalán. Ebben a korban a nő, igazi ajándék egy férfinek. Ekkor még lefelejtheti a csalódásait, elfelejtheti rossz választásait, és immár érettebb szemmel, fejjel és szívvel választhatja ki azt a személyt, aki mellett immár végleg kiköthet, akitől már nem kell tovább hajóznia, akinél végleg lehorgonyozhat. Akivel megépíthetik az örök hidat a két szív között, ami csak az övék."

Szeréni S. Péter

Ebből érzem hogy én immár három éve jó úton járok, és ez büszkeséggel tölt el... 

Szülinapi menü - kép nélkül, a teljesség igénye nélkül, néhány emlékfoszlányból

Hát amennyire nem emlékszem, és sajnos képek sem készültek, de mindenki nagyon elégedett volt... 1,5 kiló karajt bepácoltam, tengernyi fűszerbe, meg még egy kevés mustárba, chilibe és tormába. Egy kiló csirkemellet vékonyan felszeleteltem, sóval és durvára őrölt színes borssal fűszereztem, majd meggrilleztük vaj és olívaolaj keverékén, készült egy hatalmas saláta, burgonyapüré, ami sajna nekem kimaradt, még így is hogy az én szülinapom volt... :) De nagyon klassz volt... :) Velem voltak a szeretteim - nagy része! Anya, anyós, a legkedvesebb nagynéni és nagybácsi, a gyermek - az unokahugi, az én egyetlen Herrym és persze Buma... :) Túlcsordultam.. a BOLDOGSÁGTÓL!

Borban párolt halfilé, párolt rizzsel és csodás narancsos-balzsamos párolt répával

Ez igazi meglepetés volt nemrég... mióta diétázok, nagyon nehéz a finomabbnál-finomabb ételekről jóízűen írni. Így alaposan lecsökkent a blogra feltöltött receptek száma, hiszen azonnal éhes leszek a jelenlegi étrendem mellett. Mivel nem olyan gyors a hatás, és valószínűleg sokáig meglesz még a visszafogott étrend, így mindenképp felül kell emelkednem ezen, és újra írni, hiszen a receptek csak gyűlnek, és az ízek és emlékek is elhalványodnak az idő előrehaladtával, így nem tudom olyan hitelesen leírni. Első körben vettem ki a fagyasztóból halat: sima tengeri halfilé, sajna "igénytelenek" vagyunk ilyen szempontból, hiszen mivel egyrészt anyukám allergiás a halhúsra, másrészt kicsiny országunk határait nem nyaldossák sós víz háborgó hullámai, így be kell érnünk a fagyasztottal. Papírtörlőre tettem  és hagytam kíméletesen kiolvadni, felvágtam két hatalmas répát hasábokra, majd kevés vajra dobtam, alaposan fűszereztem: sóval, borssal és extra erős chilivel, majd alaposan átforgattam a forró zsiradékon. Néhány perc pirítás után, bele reszeltem egy narancs héját és a levét is ráfacsartam, a narancslében lassan fedő alatt megpároltam, de csak addig, amíg már nem volt nyers, de roppanós maradt. Közben odakészítettem az egyszerű párolt rizst, és a halhoz is készítettem egy pácot: vajat olvasztottam, majd hozzá öntöttem ugyanannyi olíva olajat, ebbe sót, borsot, chilit és sült hal fűszerkeveréket alaposan eldolgoztam, gondosan megkenegettem a halszeletek minden oldalát. Majd alufóliából hajtogattam egy 4 rétegű tasakot, belecsempésztem a halszeleteket, majd néhány korty fehérborral ízesítettem, a tasakot precízen lezártam, tepsibe tettem és 180 fokos sütőbe dugtam. Közben megpárolódott a répa, néhány korty balzsamecettel gazdagítottam, és fedő nélkül kicsit beforraltam. Majd a halat a rizssel és a pikáns répával tálaltam:

A hal és a répa is teljesen meggyőzött, a rizs meg kellett hozzá... jaj de hiányzik most... :)

Hazudós leves - kínai fantázialeves

Ez egy borzalmas leves, megtestesíti mindazt ami az elveim ellen való, valahogy időről-időre mégis helyet szorítok az ilyesminek is az életünkben, az alap zacskós kínai leves, a legközönségesebb ami kapható. Azért nem száz százalékos szentség törés, hiszen csak gondoljunk bele, ha a techno az alapanyagokat tekintve az olasz konyha, hiszen mindössze néhány egyszerű, feldolgozatlan  alapanyagot használ fel, amiből egy zseniálisan ízletes tökéletes ételt készítenek, a zenei megfelelőjében néhány egyszerű tiszta hang felhasználásával hozzák létre a zenét. Persze amennyire az olasz konyha dobogós nálam, a technót, mint zenei műfajt nem feltétlen favorizálom, bár szent meggyőződésem, minden műfajban vannak kiemelkedően fantasztikus zenészek, és nem véletlen hogy a világon emberek milliói tombolnak extázisban technó zenére. Ilyen elven a kínai konyha nemhogy klasszikus, de nagyjából heavy metál, hiszen összetevői egyenként komplex bonyolult alapanyagok, melyeket egyenként a hangszerek szimbolizálnak, mindazonáltal rengeteg előre elkészített szószt, és alapanyagot használnak, gondoljunk csak a szója vagy halszószra, a teriaky szószról nem is beszélve, vagy a feldolgozott alga készítményekre, a különböző tulajdonságokkal rendelkező olajokra: szezám, mogyoró, az ízesített és különböző wok olajok. A húsok, halak, tészták és rizsek sokaságát nem is beszélve, ja és a fűszerek... annyi és annyi hozzávaló kavarog hirtelen a fejemben hogy össze sem győzöm rakni. Ezért nem teljesen szentségtörés ez a leves, kínai tészta, kínai fűszerkeverék és olaj van benne, ezt egy picit felturbóztam némi chilivel, fagyasztott sárgaborsóval, és babyrépával, na megy egy kevés apróra vágott nori lappal, és két kortynyi szója szósszal. A következtetés: mindenképp próbálkozni kell ezekkel a lehetőségekkel, klassz fűszeres, ízes, erős és forró! Persze gyors, erre volt szükségem, mert teljesen átfagytam...

Őrült színkavalkád: csirke, párolt zöldség és lila burgonya

Rajongok a színes és különleges ételekért, imádom az újdonságokat, most kaptam Herrytől valami igazán újat, de ez olyan mint Mátyás király meséje: "új, de mégis régi", hiszen megjelenésében valóban teljesen új, ízében viszont semmi különleges, teljesen hétköznapi, ez az új felfedezésem: a lila burgonya. E különleges alapanyag köré építettem a fogás többi részét, első körben burgonyapürét terveztem, majd azt gondoltam rozmaringgal és vajjal sütöm meg, végül a legegyszerűbb variációt választottam: hagyományosnak mondható sült krumpli. Először felvágtam, a kíváncsiság hihetetlenül hajtott:

Meglepett a szín intenzitása, de mégjobban meglepődtem amikor elkezdtem felszeletelni, voltak részek ahol szinte fehér, voltak ahol szinte már fekete színű volt a belseje, de a márványozottság tetszett a leginkább. 

Közben felszeleteltem a csirkemellet és készítette hozzá egy gyors pácot, most kivételesen kész fűszersók keverékéből: gyros fűszerkeverék, csirke grill fűszerkeverék, szárnyas fűszerkeverék és só négyeséből, és bepácoltam a falatokat. Közben előkészítettem a párolt zöldséget: Kevés olajba némi vajat felolvasztottam, egy nagy adag fehér borsot tettem bele, majd kevés vékonyra szeletelt fokhagymát megpároltam benne. És jöhettek a zöldségek: citromsárga répa, sárgarépa, karfiol és brokkoli négyese, ez egy vegyes fagyasztott zöldségkeverék, tettem hozzá baby répát, kevés kukoricát, és sok brokkolit, sóval fűszereztem és lefedtem, roppanósra pároltam. :) Közben a burgonya is megsült, papírtörlőre szedtem, sóval fűszereztem és tálaltam:

Szemre káprázatos, de ízre sajnos csalódás, hiszen vártunk volna valami különlegességet a szín mellé, de ez csak burgonya... :)

Gyors nasi: amerikai palacsinta némi extrával

Ez is egy olyan édesség ami nálunk mindig másképp sikerül, hiszen jó szokásomhoz híven, most is tippelem az alapanyagok mennyiségét, és ha a tészta különbsége nem volna elég, akkor itt a ráadás: a "feltéteken" is mindig változtatunk, most különösen szárnyalt a fantáziám, így némi különlegesség is került a kész palacsintatészta mellé: pucoltam meg gyümölcsöt: kiwi és narancs került egy tálba felszeletelve, savanykás és frissítő. Gesztenyehab: egy fél csomag gesztenye pürét egy deci tejszínnel összedolgoztam a botmixerrel, könnyű finom és ízletes. Harmadik feltétként: szamóca lekvárt kikevertem mandula likőrrel, illatos és izgalmas. Természetesen a friss tejszínhab sem hiányozhatott, cukorral szifonban, selymes és kényeztető. :) A tésztát hasonlóan készítettem mint máskor: 3 tojást felütöttem, egy nagy csipet sót, vagy 4 nagy kanál cukrot, szódabikarbónát és sütőport adagoltam, habverővel alaposan kikevertem, majd kevés olajjal tovább dolgoztam. Majd liszttel csomómentesre sűrűre kevertem, végül tejet óvatosan adagolva felhígítottam. Még így is egy sűrű palacsintatésztát kaptam, majd adagonként kisütöttem, a tészta fűszerezését szoktam még fokozni: citromhéjjal, fahéjjal, vanília esszenciával, vagy más fűszerekkel, de most az egyéb hozzávalók különlegességének köszönhetően nem tettem bele egyéb csavart. Mind megettük:

A nasi mindig klassz... egy hete nem ettem semmi édeset... hiányzik, főleg hogy még írok is róla...

Express Szendvics

Vannak azok a hétköznap esték amikor nem akarunk már több energiát belefeccölni az adott napba... Ilyenkor mindig szendvicset készítek, és "két legyet egy csapásra" módon aratom le a babérokat, hiszen ilyenkor Herry mindig duplán boldog! :) És ha Ő az, az vagyok én is! :) Most ennek is egy expressz változatát választottam, sem pácolt és fűszeres husi, sem valami különleges öntet, esetleg szósz, de csak még egy saját kezem által készített saláta sem. Vásárolt teljeskiörlésű császár zsemle, előkészített saláta, amiben vékony reszelt cékla is akad, csirkemellsonka, piros kaliforniai paprika, és titkon egy kevés reszelt tormával megspékeltem egy kicsit. Ezen kívül csak a chilis sóőrlőm és a borsőrlőm  került az asztalra, természetesen friss tejet választottunk hozzá:

Herry boldog... :) és mi lenne más fontosabb!

Különös reggeli: Garnéla fokhagymás tejszínes fürdőben makarónival

Végtelenül egyszerű, de semmi esetre sem jellemző reggelire, nekem mégis úgy alakult, ezt kívántam, így ezt reggeliztem! Persze a reggeli időpontja sem a szokásos volt, hiszen egy késői kelés eredménye, bőven betöltötte a reggeli, és az ebéd szerepét is, legközelebb már csak vacsira ettem... :) Felforrósítottam a serpenyőben egy kevés olíva olajat, dobtam rá egy kis darabka vajat, majd pirítottam benne frissen, durvára őrölt színes borsot, és természetesen a chilis sómat, végül a rákokat a forró zsiradékra dobtam, most páncélostól együtt, azt mondják hogy így, szaftosabb és ízletesebb - de egyenként ellenőriztem hogy meg vannak-e tisztítva. Néhány gyors mozdulattal, alaposan átforgattam, és ismét ámulatba ejtett, ahogyan a szürkés unalmas színt lecseréli a csodás és élő korall pirosra, majd félre tettem, jöhetett egy kevés fokhagyma, apróra vágva, majd az egészet felöntöttem jó zsíros gazdag tejszínnel, kissé beforraltam, megvártam míg besűrűsödik, majd visszatettem a rákokat, közben a tészta kifőtt, átszedtem a tejszínes serpenyőbe, kevés főzővízzel hígítottam a sűrű szószon, és tálaltam is. Jó lett volna valami "zöld" ami frissességet ad az egésznek, sajna nem volt, így egy kevés szárított petrezselymet adtam hozzá, alaposan átforgattam, mire tálaltam, a csodás szósz a tányér alján volt, így a kép nem adja vissza hogy milyen szaftos és isteni volt..

Valahogy nosztalgia fog el ha kézzel eszek, és visszarepít a gyerekkoromba, valahogy felszabadít, és gondtalanná varázsol, így volt ez most is, pedig mire "megpuccantottam" az összes rákot, tiszta maszat lettem, épp úgy mint egy rossz gyerek... :)

Kiwis pavlova

Nagyon szeretem ezt a tortát, szokatlan és varázslatosan édes, olyan mint egy felhő, mégis ropogós, de lágy, édes és kellemes, könnyű és nehéz, a hozzá használt gyümölcs fanyarsága kerekké varázsolja az egész élményt. Az állagok, ízek, illatok és ennek változatai tökéletes szimfóniát komponál a gasztronómia csodás világában. Amikor elsőre készítettem, tökéletes lett, mind szemre és ízre egyaránt, a második: katasztrófa, ez a negatív élmény tökéletes volt arra hogy jó néhány évre eltántorítson az újabb próbálkozástól. Mivel készült nem régen sajttorta, amihez természetesen csak a tojások sárgáit használom fel, így a fehérje megint itt maradt a nyakamon. Ha valaki ismer, az tudja semmit nem tartok nagyobb pazarlásnak, mint amikor valamilyen étel vagy alapanyag kerül a szemetesbe, legyen szó akár csak néhány tojás fehérjéről. Így tökéletes alkalom adódott az újabb kipróbálásra, és a kudarc élményének megfordítására, így nekiláttam. A kimaradt 4 tojásfehérjét kivettem a hűtőből és kitettem a konyhába, hogy egy kevés idő alatt szobahőmérsékletűre melegedjen, közben igyekeztem megjegyezni minden apró részletet, hogy ha ismét sikerrel járok, akkor többé ne rontsam el. Előkészítettem a többi hozzávalót: egy csipet só, egy kanál kukoricaliszt, egy kanál ecet, két kupaknyi vanília esszencia és sok cukor - nagyjából öt evőkanál. A szobahőmérsékletű tojásfehérjét a legkedvesebb robotgépembe tettem, amikor már félig kemény volt a sót, kukoricalisztet, vanília esszenciát és az ecetet is hozzá öntöttem, majd fokozatosan a cukor is belekerült. Bellácskám - a robotgép - tökéletesen tette a dolgát, addig forgatta a habba a levegőt, hogy egy csodásan fényes, és kemény habot kaptam, a két ujjammal ellenőriztem hogy a cukor rendesen elolvadt-e, pici habot összedörzsölgettem, egynemű, testes és gyönyörű! Sütőpapírt a tepsibe helyeztem, kevés olajjal megkentem, és a habot elrendeztem rajta, úgy hogy kör alakú legyen, a széleken kissé magasabban, de mindenképp úgy hogy dimbes-dombos legyen a felszíne, a sütőt alaposan előmelegítettem 180-190 fokra, az alapot betettem, a hőmérsékletet pedig lecsavartam 160 fokra. Akkor jó az alap, ha kívül ropogós és törékeny, belül lágy és szaftos, a tökéletes jel erre, ha a teteje berepedezik a hűlés során, minden egyes repedés újabb boldogságcseppet jelent, és újabb mosolyt az arcomon, még egy ilyen lehetőség nincs, hogy örüljek egy repedésnek. :) Ha teljesen kihűlt, a nehezén túl is vagyunk, ilyenkor már némi tejszínt kell kemény habbá verni, természetesen újabb adag cukorral, és mivel most számítottam rá hogy nem fogjuk tudni ketten megenni az egész tortát, így némi kukoricalisztet is adagoltam, hogy az állagát könnyebben megőrizhesse, és végül kiwi darabkákat tettem a tetejére.

Kiwis pavlova

Épp tökéletes lett, olyan amilyenre vágytam! Remélem hogy a következő is megüti a mércét... :)

Tavaszi zöldségleves - pici meglepetéssel

Véletlenszerűen készült gyors leveske, szerintem minden szempontból beleillik a könnyű kategóriába. Először felvágtam egy darabka zellert, kevés olajra dobtam, megforgattam és készítettem elő a következő zöldséget, a petrezselymet, majd egy kevés karalábét, répát is. Folyamatosan adagoltam az edénybe a zöldségeket, és titkos meglepetésként egy kevés csicsókát is megpucoltam, eddig még soha nem volt hozzá szerencsém, így most megkóstoltam, jellegzetes állaga, illata és íze van, de elsőre megtetszett. Majd egy kevés kínai kelt is feldaraboltam, alaposan átforgattam, sóztam, borsoztam és felöntöttem vízzel, kevés húsleveskockával ízesítettem és felforraltam. Végül egy kevés házi cérnametéltet is tettem bele, amikor megfőtt, kevés fagyasztott borsóval fejeztem be, és kevés szárított-morzsolt zsályával ízesítettem, és el is zártam a tüzet. A sok hozzávalónak köszönhetően nagyon sok levest sikerült készíteni, de két nap alatt megettem mind! :)

A csicsókának és a zsályának köszönhetően igazán különleges lett, biztosan rendszerint használni fogom mind a kettőt. :)

Kedvenc reggeli: rántotta ropogós szalonnával, friss kenyérrel és tejjel

Szeretem a hétvégi bőséges reggeliket, azt amikor nincs a korai eszeveszett rohanás, hanem nyugodtan ébredezünk, ráérősen elkortyoljuk a reggeli kávét a kanapén, majd nekiesünk a bőséges gazdag reggelinek, aztán bármit is csinálhatunk akár estig, mert éhesek biztosan nem leszünk. A kedvenc variációm: finom császár szalonnát felvágok, úgy hogy ropogósra lehessen sütni, kicsi kacsazsíron, sok borssal, kevés chilis sóval majdnem ropogósra sütöttem, majd egy nagy vékonyra szeletelt hagymát is rádobtam, kissé összesütöttem, majd kiszedtem. A visszamaradt meleg zsiradékba ütöm bele a tojásokat egyenként, megfűszerezem és néhány mozdulattal összeforgatom, úgy hogy ne süljön túl, majd a tetején a ropogós fűszeres szalonnával tálalom. Most friss kínai kelt daraboltam hozzá, ami a maga lédússágával és roppanósságával nagyon klasszul passzolt a fűszeres lágy tojáshoz, ropogós ízletes szalonnához és a karamellizált édes hagymához. Friss kenyeret, tejet és kevés reszelt tormát kérem hozzá:

Így indulna minden reggel...

Indiai joghurtos csirkenyárs, csicseriborsó curryval és basmati rizzsel - ahogy én képzelem

Mostanában  nagy sikert arat nálam minden ami valamilyen szempontból különleges, nem tudok betelni a különböző nemzetek ízvilágaival, a magyar konyha által ismeretlen fűszerekkel, és alapanyagokkal, így fundáltam ki ezt a remeket. Az eredeti apropó: végre kipróbálni azt a különleges basmati rizst, melyet néhány hete vettem, de még meg sem bontottam.Soha nem rajongtam ezért a gabonáért, valahogy a "véremben van" hogy nem eredeti echte magyar, több alkalommal próbáltam fűszerekkel elvarázsolni, de valahogy nem fedeztem fel azt ami miatt közelebb kerülhetne a szívemhez. Igyekeztem már kipróbálni kerek szemű rizottó rizst, konkrétan arborio-t. Vagy vásároltam már speciális sushi rizst, de a hosszú szemű fajták eddig elkerülték a konyhát, valószínűleg azért mert nem feltételeztem, hogy valamiféle különleges élményt tartogathat a számomra. Mindig az olcsó fajtákat vásároltam, hiszen hogy nem rajongtam a rizsért, azért mindenképp van egy nagyon előnyös tulajdonsága, ami a mai világban mégis elősegítette hogy rendszerint az asztalra kerüljön, és ez az ára, hiszen azt a fajtát, amit rendszerint párolt rizshez vásárolok, nagyjából 200 ft-ért meg lehet venni, és ebből 4-6 alkalommal bőségesen főzök, van hogy valamilyen zöldséggel megtuningolom, de akad hogy csak simán készítem. A rizses tapasztalatimról szeretnék majd egy hosszabb hangvételű beszámolót írni, de annyit mindenképp meg kell jegyeznem, hogy a most próbált fajta új dimenzióba helyezte ezt a gabonát számomra! Nem szabad egy kis plusz összeget sajnálni rá, hiszen félelmetes különbségeket lehet felfedezni, így egy csapásra rajonghat érte az ember, elveszíti azt az unalmas semlegességet, ami miatt eddig nem részesítettük előnybe a köretek között. Bár azt tudni érdemes, soha nem próbáltam még egyik fajtából sem olyat ami előfőzött, vagy zacskós lenne, sőt soha nem is láttam még ilyen terméket! :) Mindenképp érdemes megemlíteni, első ránézésre egymás mellé pakoltam az itthon fellelhető összes rizsfajtát, de mivel megfelelő gépem nem volt, így megfelelő fotót sem tudtam készítem... Mivel a rizs egy indiai fajta, ezért úgy éreztem ez a kompozíció mindenképp indiai jellegűnek kell lennie, a csirkemell mellett döntöttem, és elterveztem valami csicseriborsót is mellé, de mivel a teljes kép nem alakult ki a fejemben, így egyszerűen nekiláttam, majd alakul, úgy ahogy az szokott! :) Természetesen a kötelezőkkel indítottam, amit nemes egyszerűséggel a távol keleti konyha "szent háromságaként" szoktam említeni: chili, fokhagyma és gyömbér, mind a három ízesítőt lereszeltem, majd felvágtam mellé egy nagy fej hagymát durvára. Egy nagy adag csirkemellet nagyobbacska kockára vágtam, majd az ízesítők mellé dobtam, öntöttem rá egy pohár joghurtot, és előkészítettem a fűszereket: koriander, római kömény, kurkuma, és kardamom, az első háromból nagyjából egy kávéskanálnyit, a kardamomból jóval kevesebbet tettem a joghurthoz, és alaposan összeforgattam. Lefedtem, és a hűtőbe rejtettem több mint 24 órára. A gondos tervezgetés és előkészületek után, kezdődhetett is a tényleges munka, a rizst a szokásos módon készítettem, annyi különbséggel, hogy most kizárólag sóval fűszereztem, mert mindenképp reméltem hogy a rizsnek lesz saját íze, és erre borzasztóan kíváncsi voltam :) A husikat egyenként kihalásztam a joghurtból, majd előre beáztatott bambuszpálcákra húztam, megfűszereztem a kedvenc chilis sómmal, és forró serpenyőben alaposan megsütöttem minden oldalát kevés olajon. Majd a nyársakat félre tettem, kevés vajat adagoltam a forró serpenyőbe, majd a pác fűszeres joghurtos részét is beleöntöttem, némi üveges lecsóval tovább fokoztam az ízeket (persze egy csipet cukorral), egy doboz csicseriborsó konzervet is rátettem, alaposan megsóztam, és puhára pároltam a fűszereket a "csicseri csodával".  Végül összeállt a fogás:

A rizs csodás, de kár lenne ódákat zengeni, mindenkinek ki kell próbálni, pergős, illatos, puha és csodás. A borsó izgalmas és változatos, a husi omlós és különleges, a látvány magáért beszél..

Babot reggelire: fűszeres pirított bab

Az egyik reggel nagyon éhesen ébredtünk, nagyon gyorsan kellett tenni valamit az asztalra, az utóbbi időben szokatlanul népszerűek nálunk a hüvelyesek, olyan mint: bab, lencse de még a csicseriborsó is. :) Volt itthon friss kenyér, ez kiindulási alapnak tökéletes, mellé valami intenzívre, fűszeresre vágytam, így hagytam hogy az ösztöneim vezéreljenek, ez valahogy mindig bejön. :) Elsőre kevés kacsazsír került a serpenyőbe, találtam a hűtőben egy kissé túl száraz paprikás-csípős házikolbászt, gondoltam sütni tökéletes, így felkarikáztam és a forró zsírra dobtam, meghámoztam egy fej hagymát, és azt is hozzádobtam, bőven sóztam, ezzel is segítve a hagyma pirulását. Majd bontottam egy babkonzervet, nem tudom milyen bab, cuki aprószemű fehér fajta, már szemre is káprázatos és kényeztető. Fűszereztem: kakukkfűvel, oregánóval, bazsalikommal és darált csípős chilivel. Majd hogy kicsit érdekesebbé tegyem üveges lecsót tettem a tetejére, a paradicsom kissé fanyar ezért egy fél teáskanálnyi cukrot is szórtam bele, alaposan összeforraltam, majd már lehetett is tálalni. Összesen vagy 10 percnyi munka volt vele, de egész napra elegendő energiát biztosított:

Hirtelen sült sütemény... csakis maradékból

Valami hirtelen ötlettől vezérelve született ez a "süti" közel sem volt tökéletes, de Herry másnap bevitte a munkahelyre és a kollégával eltüntették mind... A felhasznált alapanyagok is igen sajátságosak, és az eredményt figyelembe véve, talán nem is nagyon bánom hogy többé nem készülhet el... Az egyedi hozzávalók: maradék csokoládés kapucsínó, mely az időnek és - vélhetően - a páratartalomnak köszönhetően egy hatalmas fura színű tömbben összpontosult, ezt megoldottam a vastag nyújtófámmal, alaposan megdolgoztam, és újra porított állapotába helyeztem. Maradék sűrű csokoládé "szirup, ami még a Mandulakrémes csokoládétorta nyomán maradt ránk, és a hűtőben pihent, erre a tökéletes alkalomra. :) Valamint a fura hozzávalókból még mindig akad egy, amit mindenképp szeretnék megemlíteni, a szokásos tejszínhab elkészítését követően, bosszankodva vettem tudomásul, hogy az egyik adag nem sikerült, most sem tudom megmagyarázni, de nem jött ki a habszifonból, ezért miután a szükséges gázok távoztak, kíváncsian fosztottam meg a szifont a tetejétől, és legnagyobb megdöbbenésemre tapasztaltam hogy vajat sikerült készítenem a tejszínből, persze ha direkt csináltam volna, akkor most boldog lennék. De nem hagyhattam veszni a fenséges vajat, így az írót leöntöttem, a lényeges részt pedig félre tettem, mivel mindig cukros habot készítek, így nyilvánvaló, hogy szendvicshez nem használhatom, de sütibe, abba tuti lesz, mintha direkt készült volna. :) A többi hozzávaló, szokványos muffin alapanyag, és jó szokásomhoz híven, most is kockáztattam - bár most elszúrtam - de a világ sem tökéletes! :) Két tojás habverővel alaposan elkevertem, egy csipet sóval, nagy adag gyümölcs cukorral, a "házi vajjal" és a kapucsínó porral csomómentesre dolgoztam, majd olajat, sütőport és szódabikarbónát is tettem bele. Jöhetett a csokoládé és a liszt, egy sűrű palacsintatészta jellegű masszát kaptam, melyet muffin formákba töltöttem, és megsütöttem:

Mint említettem nem lett tökéletes, de ízletes és szaftos volt, mindenképp megérte, amúgy egy morzsa sem maradt, egyetlen egyet tudtam megkóstolni, a többit a srácok elpusztították... :)

Párolt rizs, fűszer undában sült virsli és sült bab

Nem volt egyszerű a mai nap, egész nap rohanásban voltunk, amikor édesanyámhoz értünk még nem voltunk éhesek, aztán meló ezerrel, Herry telepített, szerelt, hálózatot állított be, és ki tudja még mire volt képes, mire anyóshoz értünk már nem voltunk éhesek, mire hazaértünk olyan éhség hullám tört ránk, amit szavakkal alig-alig lehet kifejezni. Az éhség cudarul marta a gyomrunkat, hatalmas űr érzetét keltve az egész testünkben, mondanom sem kell ekkor vasárnap este kilenc volt, az egész napos szaladgálás után - farkas éhesen - valamit irgalmatlanul gyorsan kellett az asztalra tenni! Így úgy döntöttem, hogy mindenképp főtt ételre van szükség, husi nincs olvadva, így a párolt rizs mellett tettem le a voksom, persze szerettem volna feldobni valamivel, gondoltam ideje másképp állni a babhoz. Konzerv, mert ilyen alkalmakra tökéletes, Hagyma: apróra vágtam, üvegesre pároltam némi olajon, kissé rápirítottam, majd dobtam rá egy gerezd fokhagymát, szép nagy adag darált chillit, pirított babérlevelet, és jöhetett a bab, alaposan összeforgattam, közben a rizs beszívta majdnem az összes nedvességet, lefedve elzártam alatta a gázt. A babot sóztam, borsoztam, két kanál sűrített paradicsomot is megpirítottam, néhány korty vízzel hígítottam, és egy kevés kakukkfűvel tovább ízesítettem. Közben egy zacskó virslit felbontottam, ferdén bevagdostam, és egy pici olajra dobtam, bőven megfűszereztem: grill fűszerkeverékkel, sóval, borssal, chilivel és minden fűszerrel ami hirtelen a kezem ügyébe akadt.. :) 

Amíg a rizs alaposan megpárolódott 18 perc, annyi idő alatt a bab is forró volt, a virslikkel együtt, szerintem nagyon klassz hirtelen fogás...

Sült zöldség, grillezett csirkemell - az egyszerű a legjobb

Mostanában hasonlóképpen készítettem többször is ezt a zöldség köretet, így nem is akartam már megosztani, de Herry úgy megdicsérte a vacsit, így nem hagyhatom ki! :) Az úgy bevált és méltán népszerű céklát cikkekre vágtam, arra burgonyát, és répát is daraboltam, alaposan befűszereztem: sóval-borssal, sült csirke fűszersóval, és kevés delikáttal, a tetejére paradicsomot szeleteltem, arra kis vajdarabokat pakoltam, majd néhány korty vízzel, jénaiban alaposan megpároltam. A csirke, ha lehet még ennél is egyszerűbb volt, egy fél csirkemellfilét végy vékony szeletre vágtam, bőven megszórtam gyros fűszersóval és borssal, majd hirtelen gyorsan kisütöttem:

A csirkemell hihetetlenül szaftos és fűszeres, tökéletesen passzolt a roppanós vegyes zöldséghez.

Pirított távol keleti rizstészta, zöldségekkel és garnélával

Előre leszögezem: nem azért nem tudok jó szájízzel írni erről az alkotásról, mert nem volt finom, hanem annyira finom volt hogy nem tudtam abbahagyni, és betegre ettem magam tőle, és ez az érzés még mindig túl élénk. :) Gondoltam valami kis különlegessel kedveskedek az én drágámnak, így éppen ideje kipróbálni a legújabb kincseimet, a csodás kis garnélácskáimat. Úgy döntöttem ha már különleges, legyen a többi része is az, így rizstésztát terveztem mellé, mind a két alapanyag az "egészséges élelmiszer" kategóriába sorolható, így nem is kellett mellé más csak egy hatalmas adag zöldség. :) Kivettem a fagyasztóból a rákokat, hagytam hogy szépen kiolvadjanak, és kíváncsian vizsgáltam meg közelebbről, mivel életemben először készítettem ilyesmit, ezért hatalmas izgalommal kezdtem neki, boldogan tapasztaltam: a páncélt is rajta hagyták, és még boldogabban tudatosult bennem: a rákocskák külső pereme végig van vágva, és gondosan eltávolították az emésztőcsatornát, a finnyásságomat figyelembe ez igazán jó hír, mármint hogy nem "azzal" együtt fagyasztották le, és nekem csak ellenőriznem kell, nem bíbelődni a művelettel! :) Így a rákokat megszabadítottam a páncéljuktól, és egyenként ellenőriztem a makulátlan tisztaságukat. A zöldségeket összedaraboltam: egy nagy répát, egy negyed karalábét, egy kis darab zellert "zsülienre" vágtam, néhány hatalmas zsenge kínai kel levelet feldaraboltam, egy kevés brokkolit apró csinos rózsáira szedtem és némi friss apró szemű fagyasztott cukorborsót is előkészítettem. Odatettem a tésztavizet felfőni, és az ízesítőket is összeállítottam: 4 nagy gerezd fokhagymát vékonyan felszeleteltem, egy hatalmas fej hagymát feldaraboltam, egy nagy darab gyömbért lereszeltem, és a nagyon erős házi darált chiliből is készítettem mellé, a sort a kedvenc szójaszószommal zártam: kikkoman szójaszósz - hiszen ha a többi alapanyag különleges, ebből is a legjobbat használom. Olajat nagyon forróra hevítettem a kedvenc serpenyőmben, majd durvára daráltam bele színes borsot, és egy nagy adag chilis sót, végül dobtam rá egy darabka vajat, ami a magas hőnek köszönhetően azonnal felhabosodott, és a víz egy pillanat alatt gőzzé alakult, fantasztikus illattal töltötte meg a konyhát, ami a pirult vaj utánozhatatlan varázslatos illata. Majd egyenként rádobáltam a tisztított garnélákat, melynek unalmas szürkés színe azonnal korallos csodás rózsaszínné változott, és össze is "göndörödtek" egyenként, néhányszor átforgattam, de nem sütöttem tovább nagyjából 1,5 percnél, és már ki is kapkodtam őket a serpenyőből és félre is tettem. Majd a zöldségeket sütöttem meg egyenként, minden alkalommal kevés olajjal indítva, ugyanabban a felforrósított serpenyőben, úgy hogy minden egyes zöldségadagot egyenként picit megsóztam, ha elkészült, félre tettem, és jöhetett a következő zöldség. Először a kínai kel, majd a répa, zeller és karalábé került a serpenyőbe, mindet alaposan átforgattam a forró olajon, és mind egyenként kapott néhány korty vizet, hogy a keletkező gőzben kicsit átpárolódhasson. Végül a brokkolit is megpároltam kissé, majd azt is félre téve a forró serpenyőbe dobtam a hagymát, megtáncoltattam, jöhetett a gyömbér, a chili és a fokhagyma, kevés szója szósz és a közben elkészült rizs metélt is a keverékbe került. A tésztát nagyon főzni nem kellett, csak felforraltam a vizet, beletettem a rizstésztát, lefedtem elzártan a gázt, és néhány perc alatt tökéletes lett, ezt is adagokban szedtem a fűszeres keverékre. Alaposan összeforgattam majd tányérra szedtem, a tésztán egyenként elrendeztem a zöldségeket: kínai kel, répás keverék, majd a brokkoli a rák és a borsó.

Nem elég hogy zseniálisan fincsi lett, de mesterszakácsnak éreztem magam míg elkészítettem, arról nem beszélve hogy desszert is akadt, mert aznap készítettem a kedvenc tortámat is, és eléggé ki is hűlt: Sajttorta

Utolérhetetlen vacsi... a pirított tészta frankón fűszeres, a zöldek zsengék, roppanósak és fenségesek, mindennek tetejébe az édes szaftos rózsaszín rákocskák... de attól még betegre ettem magam, de megint kérek! :)

Mázes-chilis kacsaszárnytő, pirított káposztával és burgonyapürével - soha többé...

Az alap elgondolás zseniális, egyetlen hozzávalóval volt probléma, az pedig a kacsaszárnytő, a főzés során több ízben meggyűlt a bajom vele, első alkalommal: a tisztítás, előbb baj nem is lehetett volna, hiszen levágni szerencsére nem nekem kellett. Mindenesetre borzasztó volt takarítani, egy kilónyit vettem, ehhez a recepthez fél kilónyit használtam fel, annak a tisztogatása vagy 2 órámba került, ismerve engem, elkötelezett rajongója vagyok a gyors, egyszerű és ízletes ételeknek. Na itt rendesen mellé fogtam, lévén sajna eléggé finnyás vagyok: nekiálltam, perzseltem, csipeszeltem, késeztem, kapargattam, csipkedtem, nyomkodtam, de még két óra után is találtam egy két kósza tokot, borzasztó és fárasztó, a hátam majd beszakadt és a szemem is elfáradt, pedig ülök vagy 18 órát a monitor előtt, és akkor nem akadok így ki. :) De nagy nehezen elkészült a tisztítás, reméltem hogy majd az ízélmény kárpótol a fáradozásaimért, ezzel is mellé fogtam... Majd forró serpenyőbe dobáltam a husikat, alaposan sóztam borsoztam, és minden oldalukat alaposan pirosra sütöttem, majd házi mézzel alaposan megcsorgattam és felhasználtan a kimaradt pirított szezámmagos édes chili mártást, majd kevés vizet öntöttem alá, és fedő alatt alaposan megpároltam. Elkészítettem a burgonyapürét, úgy ahogy máskor is, és a már jól bevált recept alapján egy kis pirított káposztát is varázsoltam mellé:

Az ízesítés nagyon klassz lett, épp olyan amit szerettem volna, a püré - lévén a kedvenc, így azzal baj nem lehet, a káposzta, vitt egy csavart a fogásba, ami zseniális.. de a husit akárhogy próbáltam alaposan megpárolni, csak nem lett olyan puha és omlós amire vágytam, az inak azok inak... dehát tanultam belőle.. am elfogyott mind! :)

Gyors csokis koszorú

Mostanában a kedvenceim az ilyen villám sütik, bőven benne van a kockázatvállalás is, melyet én így élek ki, még mindig jobb mintha ejtőernyővel ugrálnék le többszáz méteres magasságokból, bár nem hiszem hogy sikerült a megfelelő hasonlatot megtalálnom, de nem is ez a lényeg. Végtelenül egyszerű: két egész tojás, egy nagy csipet só, egy-egy adag gyümölcs és kristálycukor, nagy kanál vanília esszencia, ezeket az alapanyagokat habverővel alaposan eldolgoztam. Majd szép nagy adag szódabikarbónát és sütőport is tettem a masszába, majd liszt és kakaópor fele-fele arányában, kissé besűrítettem, majd ezt felhígítottam egy kevés olajjal, a sorrend azért fontos, mert így könnyen alakíthatjuk csomómentessé a masszát. Végül egy szép adag darált mandulát is adagoltam bele, majd olajjal kikentem a csatos kuglóf formát - amit eddig még soha nem használtam - a masszát belekanalaztam, (kevés tészta volt hogy kuglóf alakja legyen végül a süteménynek) és 180 fokos sütőben megsütöttem, majd kiborítottam és porcukorral megszórtam:

Felszeleteltük, isteni sárgabarack lekvárral és tejszínhabbal fogyasztottuk...

Sült zöldség pácolt karajjal

Ez elég rég történt ez a konyhámban, emiatt kissé hiányosak az emlékeim, hiszen hozzám hűen ez sem egy tradicionális magyar recept, hanem a szokásos: dobjunk össze valamit, ami szerintünk csak úgy összepasszol, és ráadásul akad is a hűtőben... :) Első körben bepácoltam a karajszeleteket, négy gerezd fokhagymát lereszeltem, egy extra erős chilit, néhány szem borssal, némi tengeri sóval és egy kevés ételízesítővel porrá őröltem, az erre rendszeresített kávédarálóban, a fűszert összekevertem a reszelt fokhagymával, majd kevertem hozzá némi zöldfűszert: oregánót, bazsalikomot és kakukkfüvet. A fűszeres keverékhez adagoltam némi Worcester szószt, és napraforgóolajat, alaposan kikevertem majd a karajszeletek minden oldalát alaposan bedörzsöltem. Egy nagy fej hagymát vékony szeletekre vágtam, majd ezt is a hússzeletek közé tettem, olajjal lefedtem, úgy hogy a levegő elöl teljesen el legyen zárva, majd 48 órára a hűtőbe tettem. Majd előkészítettem a zöldségeket, a fűszeres olajjal kikentem a jénai alját, egy nagy darab vajat is rákockáztam, majd egy nagy fej céklát nagyobbacska darabokra vágtam, és a jénaiba pakoltam, sóval, borssal fűszereztem, majd rápakoltam a fűszeres hagymát, ami a pácból kikerült. három nagy szem burgonyát hasonló méretű darabokra vágtam, és azt is a jénaiba tettem. Majd egy nagy répával hasonlóképp cselekedtem, újra sóztam és borsoztam. Közben a karaj szeleteket nagyon forró serpenyőben hirtelen elősütöttem, és a zöldségek tetejére tettem, majd a serpenyőbe ragadt fenséges darabkákat feloldottam egy kevés vízzel, és azt a zöldségekre öntöttem, lefedtem, és magas hőmérsékleten puhára pároltam, majd a fedőt levéve zsírjára pirítottam. És tálaltam:

Sajttorta

Édesség kategóriában talán a legkedvesebb helyet tölti be a szívemben, tisztán emlékszem az első alkalomra amikor életemben először ízlelhettem, valamelyik "dögkúton", vagy ahhoz hasonló gyorskajáldában találkoztam vele, tesóm javaslatára próbáltam ki, mert név alapján soha nem lett volna hozzá kedvem, talán rossz emlékeknek köszönhetően, ami a mesesajthoz kapcsolódik... De van néhány furcsaság kicsiny országunkban: medvesajt, madártej, cigánypecsenye... vicces ha belegondolok hogyan lehetne ezt lefordítani más nyelvekre, és hogy mondjuk az ínyenc franciák hogyan fintorognának a nem túl eredeti fordítás hallatán. A lényeg nekem ez lett a nagy kedvencem, ahogy milliók imádják, és milliók igyekeznek megmagyarázni azt is hogy semmi különleges nincs benne, hogy annyira snassz és lapos az egész, hogy nem képesek felfogni mások rajongását... na én így nem tudom megmagyarázni az én lelkesedésem eme fantasztikus édesség iránt, hiszen nem is olcsó, nem is diétás, de megtestesíti a régi hitvallásom minden mozzanatát. Csakis jó minőségű alapanyagokból lehet finoman elkészíteni, és a zsír, az maga az íz, na itt semmiben nincs hiány. :) És az elkészítési idő sem a rohanó világunkhoz igazodik, hiszen 3-4 órám is benne szokott lenni, mely során folyamatos törődést igényel, szívem-lelkem benne van, talán ettől olyan nagyon különleges, talán ezért olyan fenségesen finom, örökkön örökké megunhatatlan. :) Hamis Sajttorta, szerepelt már az előző blogon is, évek óta nem tudjuk megunni, ám meghagytuk abban a luxusban, hogy mindig valamilyen különleges alkalomra készítem, na ezt most megszegtem, "csakúgy" készült, csak azért mert vágytam rá, és épp volt kedvem sütögetni. Kekszmorzsa nem volt itthon, de mint az előző bejegyzésben is írtam, most sem ragaszkodtam a papírformához, elővettem a képzelőerőm, és a fiók alján található vajas kekszet, meg találtam egy másikat, ami mézes "mesekeksz" jellegű finomság, a kettőt alaposan morzsásra daráltam, Adtam hozzá egy nagy adag finomra darált mandulát, és egy nagy darab olvasztott vajat, a vizes homok jellegű morzsát belenyomkodtam a csatos tortaforma aljába és elősütöttem, most sem barnulásig, csak addig amíg a sült vaj varázslatos illata elkezdte belengeni a konyhát. Majd összeállítottam a krémet: fél kiló mascarponéba belereszeltem egy narancs haját, néhány csepp citromlevet, egy harmad narancs levét, két kupaknyi vanília esszenciát, 5-6 púpos evőkanálnyi kristálycukrot, majd simára kevertem, megkóstoltam, egy csipet sót is tettem bele. Majd négy nagy tojás hatalmas sárgáit, végül habverővel két deci tejszínt is beledolgoztam, kóstolás után is éreztem hogy nagyon ízletes lesz. És hibáztam... talán mert évek óta készítem, és túl magabiztos voltam... de a csatos formát már bele is varázsoltam a tepsibe, felöntöttem vízzel, és betettem az előmelegített sütőbe, rá is jöttem hogy a formát nem szigeteltem, így a víz beszivároghat, és eláztatja a ropogós-omlós alapot! Gyorsan kikaptam, és alaposan leszigeteltem, majd sűrű drukkolás közepette reméltem hogy nem lesz baj... :) 160 fokon sütöttem több  mint két órán keresztül, a vizet folyamatosan visszapótolva a tepsiben, majd kikevertem szamóca lekvárt némi eredeti mandula likőrrel, és ezzel megcsorgattam a készülő torta tetejét, és visszatettem a sütőbe még egy órácskára, összesen 150 fokon. Végül hagytam hogy magától kihűljön, persze úgy mint mindig, vagy ahogyan a mesében... Most sem bírtam kivárni, hiszen amikor kivettem, még nemcsak hogy remegős volt a belseje, de azt hittem talán szét is folyik, és megint nem vártam meg a hűtőben való dermedés fokozatát, felvágtam, és ugyan már nem esett széjjel, de ráfért volna egy órácska a hűtőben:

Kóstolás során, ropogós-omlós-vajas keksz alap, krémes és gazdag varázslatos krém, és boldogan émelyítő szamócalekvár, csak úgy foltokban, számomra maga a mennyország, és még mindig nincs rá magyarázat, csak azok érthetik, akik ugyanúgy rajongói ennek a csodás édességnek, természetesen már egy falat sincs belőle.. A szelet belseje inkább tejszínes-selymes varázslatos, kifelé haladva érezhető ahogyan a folyadék mennyisége csökken, külső részén a krém, már inkább sajtos - de nagyon gazdag - kicsit morzsálódós jellegű, de ezt csak akkor vesszük észre, ha minden egyes falatot különleges odafigyeléssel fogyasztunk, minden másodpercet megér... :)

Szendvics

Egy szendvics is lehet tökéletes vacsora, olyan amely még a kettőnk által elvárt maximumot is felülmúlja, bár Herry szerint egy szendvics, elég ha szendvics, így az Ő elvárásainak a legegyszerűbb megfelelni, én egy kicsit kritikusabb vagyok, én jobban rajongok a főtt ételekért, így igyekszem ezt is belecsempészni, de ez még "legális", hiszen nem zárja ki Herrym egyszerű igényeit. Sőt ez a szendvics végül még az egészséges életmód szigorú követelményeinek is igyekezett megfelelni, félig tudatosan, félig a véletlenek sokaságának köszönhetően. Első körben a pulyka combfilét lehártyáztam, az inakat gondosan eltávolítottam, majd vékony szeletkékre vágtam, a rostokra merőlegesen és készítettem rá egy klassz kis olajos pácot: gyros fűszerkeverék, sok bors és egy kevés darált chiliből, alaposan megforgattam a pácban a husikkat, olajjal lefedtem, hűtőbe tettem és megfeledkeztem róla 48 órára. :) Előkészítettem a "zöldeket": (jó szokásomhoz híven, a hűtőben rejtező kincsekre szorítkoztam) Kínai kel: a nagy leveleket félbe vágtam, kígyó uborka, vékony szeletekre daraboltam, csemege uborka: felszeleteltem, koktélparadicsom: keskeny szeletekre vagdostam, és sárgarépa: zöldséghámozóval vékony hosszú szeletekre "hámoztam". Majd egy gyors öntetet is készítettem: natúr joghurt, sok darált chili, egy kevés reszelt torma, pici só és bors, alaposan kikevertem. Jöhetett az építkezés: teljes kiőrlésű lisztből készült toast kenyeret választottam, (mostanában ez az új mánia, igyekszünk nyitottan fogadni a különböző magvas, barna és mindenféle kenyereket, és bátran mondhatom finomabbnál finomabb változatokat is sikerült már felfedezni) a kenyérre jöhetett egy fél levél kínai kel, erre tettem a hirtelen kisütött forró omlós húsokat, majd néhány hajszál vékony szelet répa, a kétféle uborka és paradicsom és a pikáns csípős öntet, majd lezártam mégegy szelet kenyérrel. 

Meglepően laktató, pikáns, és ízletes volt... Sok hasonló várható, hiszen variációk tárháza végtelen, vagy az is a négyzeten...